2017. szeptember 24., vasárnap

Tökéletes karácsony szeptemberben

Rendhagyó bejegyzés lesz ez a mai, mert ritkán van ennyire szép napunk. Igaz már attól a mennyben éreztük magunkat, hogy együtt lehettünk. Sajnos Zozi nem volt itt, mert vizsgára készült. Pedig úgy lett volna csak igazán tökéletes ez a nap. Ha valami miatt nagyon félünk olyankor minden inger felnagyítódik. A jó sokkal jobb lesz, a rossz pedig a negatív polusát érezteti jobban. Hát ez egy ilyen nap volt. A gyerekek alig nyüszögtek, a nap gyönyörűen sütött, a fények szürt pompályukkal lágyították meg a színeket. Az ebéd semmi különös és mégis annyira finom. De ami mégjobban  kiemelte a napunkat az nem más, mint az együttlét öröme iránt érzett boldogság. Szerencsésnek éreztük magunkat, hogy ez a boldogság a miénk.
Egy éve vettük át a házat. Közben elkészült minden, amit az idénre terveztünk. Lett egy kis Manónk aki bearanyozza az életünket, van egy Kishercegünk aki mellett sose unatkozunk.. A családi egyensúly helyreállt és igazán boldognak érezhetjük magunkat a megtett út miatt.Csak ott leghátúl a szívünk csücskében van egy kis szorongás mindannyiunkban, hogy mi lesz ennek a tökéletességnek az ára? Egy barátunk mindig azt mondta , hogy addig jó ameddig nem túl jó, mert utána jön a bünti , amit nem biztos, hogy elbír a törékeny gyógyulófélben lévő lélek. Hát most lélegzet visszafolytva várom a folytatást. Igaz ami igaz, ha most itt lenne a vége akkor pont a csúcson hagynám abba. Tehát hálát adok az Úrnak és megköszönök mindent amit kaptam.
Most pedig jönnek a képek, mert Anna fotózott. Aki unja az most itt hagyja abba, mert túláradó örömömben nem fukarkodtam a képekkel.


Már nagyon éhesek a fiúk.


A fiataloktól kaptam hála virágot .


Ábris rajzolótáblája a kertben.




Ez a japán cserje a mostani kedvencem.



Anna ajándéka a fűben.
Ábris gyűjtötte a kavicsokat hozzá.




Közös játék az új gyerekszobában.


                                                         Ilyen lett a kert hátsó része.

                                     Pár év és a süldő mövények teljes pompájukban megmutatják
                                                            a természet varázserejét.





Krizantémok az ősz  kiránynői




Ölelésnyi unokák.


                                  Manócska a játékasztalnál imádott Szutyok papájával.




































10 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Örülök a boldogságtoknak, jó volt nézni a fotókat. Örülj, hogy idáig jutottatok, belegondolva a tavalyi nehézségekbe. Azoknak a legényeknek nagyon jó papájuk van. Lejön a fotókról. Neked további erősödést kívánok.

Èva Kelemen írta...

Mégegyszer ennyi képet is szívesen elnézegettem volna. Gyönyörű lett a gyerekszoba, igazi paradicsom, és úgy látom Zorka kutya is teljesértékű családtagnak érzi magát. Kényelmesen elheveredett a kanapén.
Kívánom, hogy még hosszan élvezzétek ezt a boldog állapotot, amit a képek hűen tükröztek.

Györgyi írta...

Holdgyöngy!
Olyan volt ez a nap, mint egy jó élet fináléja.
Szerettem.

Györgyi írta...

Éva!
Köszönöm a jó kívánságot. A legjobb időben érkezett.
Zorka kanapé kutya. Csak és kizárólag ott hajlandó tartózkodni. Igazi vizsla.

Katici írta...

De jók is az ilyen napok! :) Remélem a gyógyulásban is segített. Nagyon szép vagy a képen és klassz lett az otthonotok.
Legyen még sok hasonló "karácsonyotok", és biztos vagyok abban, hogy lesz is. A finálé még odébb van!

Mamka írta...

A fotókon is átsugárzik a SZERETET !
ne félj örülni! nem büntetésből jön a rossz és az sem igaz,hogy a jó után lecsap a tragédia....Az élet ilyen : nem lehetünk mindig felhőtlenül boldogok, de ezt te úgyis tudod. Csak : ne féljünk!

Györgyi írta...

Katici!
Imádom az ilyen napokat. Sajnos a gyógyulás még odébb van.
Az otthonunkat végre megszerettem. Sikerült a magunk képére formálni, ami inkább kuckós, mint dizájnos. Meglepő módon a lányok mégis szeretik. Azt mondják haza jönnek ide. Muzsika ez a füleimnek, mert eddig mindig volt valami de meg ha arészükről, ha az otthonukról volt szó.
Sajnos Zozi nem igazán jár sokat haza, de most nem is ennek van itt az ideje az ő korában. :o)))

Györgyi írta...

Mamka!
Csodásak a képek miket nálad láttam az esküvővel kapcsolatban. Különösen tetszett, hogy a fiatalok sok mindent maguk készítettek.
Ami a büntit illeti attól sajnos félek, mert a pallós a fejünk fölött lóg és nem tudjuk mikor szakad ránk. Addig azonban igyekszünk minden pillanatot az öröm megélésére fordítani. Szerencsések vagyunk, hogy sok ilyen szépségekkel teli időt kapunk.

Holdgyöngy írta...

Visszajöttem, lehet, hogy már nem is olvasod. Tegnap nem volt jó napom, ma már jobb. Szóval a kertetek is jó lett, szépek, amiket választottatok, majd összeszedik magukat a növények ez az év soknak nem kedvezett. Az első fotón te is felszabadult vagy, éppen azon gondolkdtam aháziasszonyi a leghálátlanabb szerep, a dicsőség hamar végetér. Bár az meg a háziasszponyt dicséri.

Györgyi írta...

Holdgyöngy!
Régen szerettem azt a szerepet. Ma a családomért vállalom, de egyre ritkábbak a nagy baráti összejövetelek nálunk. Fáradok és már nem bírom úgy, mint régebben.