2017. szeptember 20., szerda

Betegség már megint.


Egy ideje azon agyalok, hogy mit csinálok rosszul? Mint egy árnyék levakarhatatlanul követ mindenhova a betegség.Márpedig, ha kitartóan nincs jól az ember, akkor valami nem stimmel az életében. A változatosság kedvéért még a műtétből fel sem épültem, szedem a gyógyszereket, gyulladáscsökkentőket az antibiotikumkúra mellett is sikerült elkapnom a kicsiktől a megfázást.
Ráz a hideg és nyomott vagyok kívül-belül. Szóval tetszik vagy sem, nem sikerül egyenesbe hozni a testem egészségét.
Pedig oly sok szépség és öröm ér. Szinte szégyellem magam néha ennyi égi ajándéktól. Ha ennyire csodás  az élet, akkor mi az ami megbetegít?
Végül nem jöttem rá  és úgy döntöttem, hogy olyan mélyen elrejtettem magamban az okot, hogy talán jobb is ha ott marad. Majd kitisztul magától.
Vannak jó híreim is. Végre valahára teljesen készen vagyunk a nagy házzal. Isteni lett a gyerek szoba. Imádom . Vidám, kedves, rosszcsontkodásra, játékra és pihenésre egyaránt való. A kisházban is elkészült teljesen a fürdőszoba és a szoba. A konyha van már csak hátra, de azt meghagyjuk a jövő évre. A kertben a kipusztult, elégett növények helyébe új szárazságtűrő szépségek kerültek. Szerthető, kedves otthonunk lett ez a ház. Időnként sokan vagyunk benne, majd ki s idővel újra elcsendesedik. Ez a körforgás még szokatlan, de nagyon léleksimogató.
Ábris kemény egy napig bölcsis volt. Nagy dilemma előzte meg, hogy menjen, vagy se a bölcsibe. Érvek szóltak mellette, hogy szereti a nyüzsit, a társaságot . Ellenérv is volt bőven. Mostanában anyás lett, szüksége van a nyugodt délutáni alvásra, és túlpörgés ellen az egyéni foglalkozásra.  Másnaptól kitört a nátha rajta is és az öccsén is. Elgondolkodtató, hogy már az első nap sok volt neki. Abba maradtunk, hogy ha sokat betegeskedik, akkor nem kell járnia! Anyával és Manócskával marad még egy kis érésidőre otthon.Persze majd  csak lesz ez ha egy hónapot kipróbáltak a bölcsibe.
A kicsiktől kaptuk  el a kórságot mi is. A családi összetartozás újabb jelét adtuk ezzel a szolidaritással. Bár igaz ami igaz, szívesen kihagyhattuk volna ezt a közösségi összetartást.

4 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Tudod, több nagymama ismerős járt úgy, hogy unokákra vigyáztak, s ők lettek betegek, volt aki komoly következményekkel. Nehéz kérdés: vigyázni rájuk, aztán hetekig viselni az anyagi és jobbulásig tarzó következményeket, vagy ekkor maradjanak ők csak otthon. Azért a műtét miatt te most nagyon érzékeny lehetsz, ne csodálkozz, ha elkaptad, még egészséges ember is elkaphatja. Örülök, hogy a házzal szépen haladtok, látod szépen, lassan csak elkészül. A Maminti lak, annyira érzem, hogy a tiéd, tiétek. Vigyázz magadra, lehet, most egy picikét önzőnek is kell lenned.

Mamka írta...

Amikor kicsik voltak a gyerekeim, mindig elkaptam tőlük.:( Most az unokáktól is elkapom. Azt hiszem,ha nagy a szeretet-kapcsolat közelsége kedvez a vírusoknak.
Gyógyulást kívánok neked!!!!

Györgyi írta...

Holdgyöngy!
Képtelen vagyok nem ölebe venni őket, ha együtt vagyunk. Inkább jöjjön a fránya fertőzés!
Ami az önzést illeti én úgy érzem, hogy mindig van bennem belőle. nnyira szeretnék jobb lenni!

Györgyi írta...

Mamka!
Így gondolom én is.
A betegségek arra jók, hogy olyankor még közelebb vagyunk egymáshoz. A gyerekek lelkének pedig ez a legfontosabb. Sok mese, közös játék és TEA! :o)))