2017. január 31., kedd

Mengelétől napjaink fájdalmáig.


 Ma minden szürke. Annyira, hogy elvesztem benne. A gyerekek betegsége most valahogy magával húzta a hangulatunkat a szürkeségbe. Nyirkos hideg köd ereszkedett körénk. Szmog és fuldoklás. Ráadásul kulturális csellengésem is  a szomorúság utcáin keresztül vezetett. Először egy dokumentum filmet néztem meg Auchwitz törpéiről.



 Mengele fajelmélet kutatásai mentették meg az életüket. Morbid és abszurd egyszerre a történet és mégis annyira emberi. Nem lehet nem észre venni, hogy egy családnak micsoda összetartó ereje van és az is megdöbbentő, hogy a másság milyen túlélési technikákat fejleszt ki az emberekben. Személyes érintettségemnél fogva nem elemezném bővebben a látottakat.
Mai másik film ami elém került az napjaink dokumentalista filmje. Itt is van személyes kapcsolat. Gyerekkorától ismerem a főszereplőt és családját. Mindent elsöprő fájdalom van a képekbe rejtve. Nem a drogról szól számomra a film. Ismét egy család, akinek az összetartása és kiszolgáltatottsága  elszomorító, vagy inkább drámai.
Dizájneren dok. film rendezője Horváth Balázs. Elképesztően élethűen mutatja meg  a drogosok világát, a minket körülvevő valóságot, a bennünk élő rejtőzködő poklot.
//indavideo.hu/video/daysondesigners_eng_trailer


2017. január 29., vasárnap

Mamis teendők.



Mondtam, hogy a vasárnapok nem az én napjaim. A mai se volt az. Ábris megint beteg. A miérteket lehet vizsgálni, sőt tesszük is, de a megoldás közel nem könnyű. Kicsi a korkülönbség és eddig ő volt a világ közepe. Nem lehet neki elmagyarázni, hogy miért kell most ezen osztoznia az öccsével. Emiatt és az igen fejlett egoja miatt szorong, elengedési zavarai vannak. Sajnos ez a probléma mostanra kiterjed az emocionális folyamataira is. Ettől aztán gyengül az immunrendszere és megbetegszik. Ráadásul úgy érzi, hogy elvették tőle a mozgásterét is. Imádott a kertben lenni. Ha esett ha fújt ő ott érezte jól magát. Idővel megérti . Ráadásul tavasztól sokat lesz itt. Addigra talán elkészül a szobája. Bár ez ügyben nem vagyok elég optimista. Iszonyatosan elfáradtunk lassan haladunk, ha végre csinálunk valamit. Ma kipakoltuk a szobát . Ennyi történt. Ráadásul mindez csak egy 10 nm-es szoba nem több.Egyik helyről költöztetjük a másikra életünk apró-cseprő dolgait. Ma végre igazi kihívás volt a főzés. Imádok úgy főzni, hogy abból gazdálkodok amit találok. Stahl konyháját, vagy Niggella Lawsont nyilván meg sem közelítem, de jó dolgokat lehet  felfedezni a konyha zegzugaiban és a kamrában.
Ma répás sajtos pirítós volt az előétel. Utána egy kis zöldbab főzelék lett újragondolva és tárkonyos ragúvá nőtte ki magát.Kicsit pikánsabbá tette a megszokottnál hogy kevéske sült csülök is került bele.
Még karácsonyról maradt a kamrában egy előgyártott tortalap. Kicsit szikkadt volt. Emiatt kapott egy erdei gyümölcsös masszát amire friss epret és tejszínt tettem.Istenire sikeredett. Kávéval zártuk a lakomát . Majd a nagy energia leadás és felvétel izgalmát egy kiadós alvással korrigáltuk. Míg én főztem Kedvesem pakolt. A szabadidőt azonban közösen töltöttük el. Csak a gyerekeink hívásait vettük fel.
Ma azon gondolkoztam, hogy milyen sok szó van a társunk megnevezésére. Mindenki kedvére választhat belőlük. Nekem a férj túl hivatalos, a társ már jobb, de nem fejezi ki pontosan a viszonyunkat egymáshoz. Uram csak egy van és az nem ember. A Kedvesem pedig lehet, hogy birtokló de a hangulata nem az.Az érzelmi töltése ennek a szónak a legnagyobb.Van aki ezt nehezményezte, de az az igazság, hogy aki őt ismeri az elismeri, hogy nem hétköznapian kedves ember. Nekem még a Kincsem is szerethető név, hisz a kapcsolatunkról sokatmondóan beszél ez a szó is. Na mára ennyi filo fért ebbe a bejegyzésbe.

2017. január 28., szombat

Egy csepp téli öröm



Hajnalodik az ablakok külső üvegén jégvirágok nyílnak. Pompás rajzolatuk a fantáziánkat életre keltik. A szombat reggel majdnem mindig izgalmas számomra. Ilyenkor az álom és ébrenlét mezsgyéjén nem könnyen különíthető el a valóság és a képzelet. Ábrándozom, hogy mi mindent lehetne, sőt kellene elvégezni a terveinkből. Majd, ahogy egyre közeledik a napfény a dolgok más megvilágítást kapnak és a realitás mostanában messze nem egyezik ezekkel a hajnali víziókkal. Így jártam ma is. Elterveztem, hogy a vendég szobát kipakoljuk és elkezdjük a festést. Majd annyira jól esett az ágyban beszélgetni a meleg szinte magába szippantott minket, hogy végül csak késve sikerült felkelni. Elmentünk bevásárolni. Itt ért minket útól a hír, hogy Manócska tápszere tegnap nálunk maradt és szükségük lenne rá. Így uccu neki és már vittük is. Ha már így alakult a napi terveket sutba dobtuk más prioritások kerültek helyükbe. A ház jégbe dermedve még jó ideig várja a tavaszt és a befejező munkálatokat. Mi pedig annyi mindent mulasztottunk eddig, hogy nem várhatunk tovább az örömeink felfedezésével. Úgy hírlik, hogy az Alexandra könyvesházak tönkre mentek, így elmentünk még egy utolsó olvasgatós, teázásra a Lotz kávézóba. Gyors egyeztetés és ott találkoztunk a barátainkkal. Semmit nem vettünk, csak beszélgettünk nézelődtünk. Egy óra pont elég volt az együttlétre. Ennyire volt ideje mindenkinek. Utána egy kis séta kettesben a fagyos rakparton. A szürkék tobzódtak néhol koszos fehérek váltották  egymást. A fákon zúzmara és jég. Ez a színtelen monotonítás nyugtatólag hatott ránk.  Majd alig vártam hogy itthon legyünk, mert teljesen kimerültem, átfagytam és alig vonszoltam öreg fáradt tagjaimat. Meleg takaróba burkolózva szunyókáltam a Tv előtt. Valami bálnák megmentéséről szóló filmet láttunk. Már amikor láttuk :o))) és nem aludtunk. Most bezzeg felébredtem és a géphez jöttem. Zenét hallgatok Loreena McKennit csodás előadását mindig élvezem, de most egészen a mennybe visz. Kedves  a TV előtt kornyadozik félálomban.
Ilyen nyugis szombat esténk is rég volt. Új életfilozófiánk a "Majd holnap" nagyon bejön, mert igazán reményteli. Feltételezi, hogy lesz holnap és azt is , hogy akkor jobbak, ügyesebbek leszünk, mint ma. Másrészről nagy fejlődés, hogy nem a múltba révedek inkább a mában élek néha már a jövő is eszembe jut lásd tavasz.
Szeretem a január meleg puha takaróit.
Lelket és testet egyaránt befedik álommal , békességgel, szerető szerelemmel.  Miközben kint a jég, a fagy és a metsző hideg az úr. Ez a kettősség az, ami annyira széppé teszi  a januárt.

Szabó Magda: Január

"Minden fehér, csakhogy törékeny,
kemény fehér ez, nem puha.
Karját lóbálja a fenyéren
egy állig üveg körtefa.
A fia is, egy csepp bokor,
színjátszó, szűk üvegzekében,
ott cseng, nevetgél, ott guggol,
és térdét öleli a szélben."


2017. január 26., csütörtök

Fáradékonyság nem lustaság


Egy ideje szinte folyamatosan tudnék aludni. Nem értettem mitől van, hisz eddig rossz alvó voltam. Felmerült bennem , hogy itt a vég. Lusta lettem, hisz alig állok a lábamon és húz az ágy magához. Ráadásul engedelmeskedtem is neki. Egyre többet aludtam. Aztán történt valami. Reggel amikor a szokásos rutin műveleteket végeztem a tükörbe nézve a látványtól visszahőköltem. A nyakam megduplázódott. Elég ijesztő látványt nyújtott. Így tetszik vagy sem kénytelen voltam orvoshoz menni. Kiderült, hogy a pajzsmirigyem az oka mindennek. Begyulladt és ez van a tünetek hátterében. 
Szóval nincs kiszállás a mókuskerékből. Egyik baj hozza a másikat. Persze ennek is lett jó oldala. Rengeteg pihenést írt elő a doki. Így végre hivatalosan alhatok és olvashatok, hisz ezt rendelte az orvos. Közben finom zenéket hallgatok. Mint kiderült folyamatos súlygyarapodásom is emiatt van. Ez persze nem jelenti azt, hogy amúgy nem lennék kisgömböc. Erre az egészre tegnap délután derült fény. Most mehetek egy sor vizsgálatra, de ezt amúgy is meg kellene tenni évente. Így ebben is találtam hasznosítható jó dolgot.
Más
Szeretnék jegyet szerezni Alföldi két előadására. Az egyik a Passió a másik a My Fair Lady Puskás Tamás rendezésében a Central színházban. Micsoda Higgins lehet Alföldi. Neki való szerep. A Passió pedig egy újabb különleges megvilágítású rendezése. Gondolom kiforgatja vele a világot a négy sarkából. Szeretem a nem konvencionális megvilágításba helyezett unalomig ismert történeteket. Az új felfogás megmozgat , felvillanyoz és gondolkodásra késztet. ha addig élek is szerzek jegyet ezekre az előadásokra. 
"Alföldi szerint a Passio XXI azt kutatja, hogy Jézus szenvedéstörténete mit mond a 21. század emberének, illetve ha Jézus ma élne, vajon az emberek felismernék-e, elfogadnák-e benne a megváltót.
Alföldi Róbert elmondta, hogy a passió minden ember életét meghatározó kultúrantropológiai alaptörténet, amelyből az egész európai kultúra "előbújt", ezért a színmű a vallásos közönség mellett a nem hívők számára is szolgál mondanivalóval. Bár a darab a hagyományos passiójátékok szerkezetét és főbb elemeit megtartja, Alföldi Róbert rendezésében nagy hangsúlyt kapnak majd az egyéni tragédiák is."
Az előadás a Papp László Budapest Sportarénában lesz 2017. április 9-én, "
Index

2017. január 25., szerda

Arculat



Hát valahogy így nézek én mos ki. Új évi fogadalmakat nem tettem annak érdekében, hogy eme keljfeljancsi, snájdig alakomat megváltoztatom. Minek fogadkozni? Vagy elegem lesz magamból és akkor lépek valamit a megoldás felé, vagy az önelfogadásban eljutok oda, hogy jó vagyok magamnak így is. Még nem dőlt el, hogy melyik variáció lesz a befutó, de az biztos, hogy egyre több olyan képet teszek fel majd a blogra, ami erre emlékeztet. No meg arra, hogy mennyi báj, humor, és igazság megmutatására alkalmas a kisplasztika. Új hobbym valahol teljesen jól illeszkedik az eddigi világomba. Hisz mindig szerettem az öniróniát és mi tagadás a képi eszközökkel való mesélés az egyik kedvenc kifejezési eszközöm. Sajnos slendrián is vagyok, így nem lesznek kiírva az alkotók nevei és a munkáik címei, de aki nagyon akarja, így is úgy is megtalálja a neten, hisz én is onnan szereztem a képeket a Pinterest oldalakról.  Szóval kicsit más lesz az arculata a blognak. Hisz jó magam is mindennap egy kicsit más vagyok. A változások igaz híveként mutatom meg a korom változásait visszatükrözve ezzel a korszakunk váltásait is.
Visszatérve a gömbölyű hölgyek világára. Azt remélem, hogy addig addig nézegetem ezeket a remek burleszk hangulatú kerámiákat, míg kedvet nem kapok a saláta salátával fogyasztásához. :o) Jelenleg semmi de semmi hangulatom nincs erre a projektre. Kíváncsi vagyok arra is hogy ha terápiaként használom magammal szemben a kövérség megjelenítését mit érek el vele? Gyanítom, hogy nem sokat. Én magam vagyok a burleszk. Ráadásul annyira jól áll a személyiségemnek, hogy emiatt nehéz siettetni a változást. Az a fránya egészség pedig mulandó. A nyom amit magunk után hagyunk sokkal izgalmasabb . Tehát kalandra fel! Másként, máshogy és mégis ugyanúgy!

2017. január 23., hétfő

Unalom


Végre kezdenek beállni a napok a megszokottságba. Ha vasárnapról beszélünk, akkor lustálkodás ráérős reggeli és kicsit unalmas, rutin teendők. Ebédfőzés, majd relaxálós beszélgetések, délután vendégek, este rendrakás , készülődés a hétfőre, majd jó éjszakát és ennyi.
Nem szeretem a vasárnapokat. Sose szerettem. Talán azért, mert ez a pihenés napja. Alapjáraton nem szeretek pihenni. Rohanni azt bezzeg mindig, bármikor! A vasárnappal az a bajom, hogy olyan se hús, se hal nap. van is és nincs is. Bármit csinálok ott bujkál bennem, hogy csak pár óra az egész, ne éljem bele magamat! Hát nem élem. Olyan mintha sámlin ülnék és várakoznék. Mire? Hát arra, hogy induljak végre és tegyem a dolgomat. Pedig mindent megtettem tegnap, hogy némi változatosságot csempésszek ebbe a napba. Az izgalmasnak ígért ebéd nem lett izgalmas. A barátok jó fejek voltak mégis valahogy szürkének tűntek. Semmi izgalom, csak illedelmes polgári csevej. A süti ami igazán jó a vasárnapban , az kész rémálom volt. Nem sült meg és az íze is rossz lett. Totál íztelenre sikeredett, ahogy az egész nap is ilyen volt.
Most végre hétfő van és én még mindig a sámlin ülök.
Na kérem azt hiszem számomra ez az öregség. Valamiért nem hallottam meg a startpisztoly dördülését. Csak ülök és várok. Közben már mindenki elszaladt és futja a köreit.
Fel kellene tápászkodni végre és nekiiramodni ennek a hétnek! 
Mondogatom magamnak ezt a hétfő dolgot, csak.... valahogy most ráérek. 
Álmos vagyok vasárnap reggel óta  helyzet van. Megállt a belső órám.
Kint hideg szürke unalom van és mi tagadás ez az érzés bekúszott a küszöb alatt. Addig araszolt, míg elérte a szívemet. A hideg legalább kint maradt.
Ezt a bejegyzést is nyugodtan kihagyhattam volna, de akkor végkép magába szippantana az unalmas vasárnap, ami itt ragadt a szobában.

2017. január 21., szombat

Kicsit pajzán, nagyon virgonc és végtelenül könnyelmű.


Szóval az úgy volt, hogy már reggel ébredéskor éreztem, hogy valami egészen más lesz ez a nap, mint a többi. Vénségemre bujálkodó izgágasággal telve ébredtem. Azonban egy ilyen vén csaj , mint én, már tud viselkedni és kordában tartja a démonait. Ő kérem szépen már nagymama és mint olyan bölcs, jól nevelt és maximum Courtsh -  Mahler ritka giccses regényeket olvas , de már az is túl megy számára az erkölcsösség határain. Így nem olvassa, de gondolja. Tehát ilyen túláradó kórságban ébredtem, majd jól nevelten kávéztam és akkor elkezdődött. Mivel extra jó fejnek éreztem magam,  rázendítettem és megkezdtem a pótcselekvések megtervezését. Gyanútlan kedvesemnek felvetettem, hogy mi lenne, ha a karácsonyra kapott IKEA utalványt ma elvásárolnánk? Csoda pasim gyanútlanul helyeselt. Majd kitaláltam, hogy elhívhatnánk a gyerekeket is és közösen ott ebédelhetnénk! Én drágám még mindig nem fogott gyanút. Három nő és a kedvenc áruház. Gyanús koktél. Na ezt is átvittem a reggeli rostán. Hurrá! Ezután következett, hogy holnap ebéd vendégeket várunk és vásárolnom kéne. Így elmentünk az Auchanba. Ott aztán jött a pokoltánc. Bevásároltam a kicsiknek csoda kényelmes, puha és csinos ruhákat. Na vettem a kertbe egy-két fürtös gyöngyikét, ami természetesen a télikertbe most szépen virít és majd kiültetem őket tavasszal.Az én Kincsemnek fel sem tűnt, hogy egy falat kaját nem vettünk, hisz rohanni kellett a csajokhoz az Ikeába. Röpke háromnegyed óra sorbaállással sikerült megvenni a kívánt húsgolyókat. Ábris naná, hogy nem kért belőle. Sebaj van sültkumpli azt mindig szereti. Zénó csendesen aludt, míg a bátyja két falat krumpli lakmározása között meglátogatta az asztal alatt a szomszédainkat, majd az ölükbe kéredzkedett és az ő kajájukat ette, mert a szomszédé az mindig finomabb. Sűrű bocsánatkérés következett és elsiettünk. Mit siettünk vágtáztunk a fiatalúr után.
Annáék egy idő után elköszöntek és akkor valami komoly megbuggyanás történt. Képet vettünk a hálóba.
_-Jaj Kicsim annyira unalmas a hálónk Muha Évszak képeivel  olyan öreges, élettelen . Valami izgalom kéne oda!
 Így esett, hogy a kosarunkba beoberkodta magát Gusztav Klimt képe a Vörös hajú nőkről . Vörös is, pucér is , pajzán is.  A kép címe: "Vízi kígyók "
Na végre most már van élet az unalom helyett. :O)))
Két hónap alatt nem sikerült kiimádkoznom Robinál, hogy a fotel és az olvasólámpa a helyére kerüljön. Bezzeg most hirtelen ott teremtek. Íme a tudatalatti csodálatos hatása a férfi agyra. Egy szép női popsi, némi vörös hajzuhatag és már kész is a tettvágy. Jó lesz végre ott olvasgatni ebbe a búja életteli  szobában.
Hazafele végül vettünk kajának való alapanyagot a holnapi ebédhez. A férfi, ha éhes akkor mogorva. A kaja puszta említésétől jobb kedvre derül. Istenúgyse holnap olyat főzök a fiúknak, hogy minden afrodiziákum semminek tűnhet majd az ízorgiám láttán. Természetesen férfi vendégeink lesznek.
Hát így esett, hogy a nagyika ma bűnbe esett.
A teljes havi gazdasági reform megtakarításom egy nap alatt kereket oldott.
Én pedig csak ülök és somolygok magamon. Hiába minden . Sose leszek jó, sem megfontolt, sem elég öreg.
Végre újra önmagam vagyok.
Kicsit pajzán, nagyon virgonc és végtelenül könnyelmű.
Egy nap az élet.
Na ez már hasonlít megszokott önmagamra.

2017. január 20., péntek

Világosság


Végre reggelenként ébredéskor már szürkül és mire kezdődik a nap addigra világosság vesz körül. Ráadásul este is már ötig fény van. Ezek azok az apró örömök amiket nem győzök csodálni. Lassan újra indul az építkezés és talán őszre a végére érünk. Még le kell burkolni a teraszokat, a kis házban a fürdőt, konyhát burkolni. a szobát festeni, és parkettázni kell. Házak külső színezése is még hátra van jó nagy munka lesz. Szóval nem fogunk tétlenkedni. Mégis az idén a nyaralás nem marad el. :o)
Saját kertünkben fogunk homokvárat építeni, felfújható medencében fürdeni, szaunázni egy- egy nyári zápor után. Énekelni és szalonnát sütni a tábortűznél. Bartátokkal hajnalig beszélgetni és játszani. Micsoda pazar örömök. De a legesleg program az lesz, hogy Ábrissal az idén már kertészkedni fogunk.  Ültetünk babot, mert az gyorsan nő és élvezni fogja a növekedést. Illatos virágokat, mert imád mindent megszagolni. Külön szertartást rendez egy- egy illat örömködésének. Fákat, bokrokat is , hogy a szomszéd  ne velünk éljen. Kicsit közel van és zavar a komfortzónámban. Micsoda nyár lesz az idei! Rengeteg öröm és munka, de ami ennél is fontosabb móka és kacagás tölti majd be a házat. Nagyon vágyom már erre!
Valahogy ebben a házban a gyerekkor idealizált élményei vannak konzerválva. Semmi cicoma, felesleges máz. Csak Papa, Mama, gyerekek és sok- sok huncut öröm. Természetesen az élet részeként anyagi gondok és kreativitás fejlesztő feladat hegyek. Igazi második gyerekkort ad nekünk és remélem a varázslatos jelent csodákkal, élményekkel teli gyerekkort ad majd az unokáinknak! Ábris  végre sokat nevet, szaladgál és megtanult gyöngyözően kacagni is. Manócskánk pedig már most igazi bölcsességgel bír. Állandóan mosolyog.  Robi belső békéjét látom benne.
Én a sok örömtől pedig csak tovább gömbölyödöm. Igazi gombóc nagyi lesz belőlem, aki ide-oda gurul a nevetéstől.
Na ennyi az álmodozás az élet pedig majd hozza a maga valós élményeit és problémáit. Reggel még jó ha az álmoké a főszerep. Este záráskor a realitás  pedig egyensúlyt teremt, így legalább nem szállok el.






2017. január 19., csütörtök

Napsütésben


Süt a nap és nekem ennek ellenére rossz kedvem van. Fáj a fejem a hátam, alig tudok menni.
Veszekedős és undok vagyok, pedig ezer ágra süt a nap. Mégegyszer csak a magam kedvéért, hogy érezzem a törődést. SÜT A NAP!
Szóval ma mindezek ellenére nincs kedvem semmihez. 
Ma olvastam, hogy a KSH adatai szerint végtelen növekedési ütemünkben elértük az 1987 év eredményeit. Micsoda vágta. Ezért minimum kézcsók jár. 
Íme a  táblázat:
Hétköznapok. A kiskereskedelmi forgalom végre nő! Hurrá! Itt a jólét! Hurrá 2.0! Már majdnem annyi, mint a válság előtt és már majdnem annyi, mint a nyolcvanas évek közepén. Nem én találom ki, ezek a KSH adatok. Rosszabbul élünk, mint tíz éve. És alig úgy, mint ’87-ben. Pár %-ot elhagyva pedig úgy, mint a hetvenes években. Negyven év.
Ha az embernek rossz napja van akkor talán írhat kiábrándító dolgokat is. Amikor ilyenekkel szembesülök végre megnyugszom, hogy nem én vagyok a hülye. Ugyanis szinte a csapból is az folyik, hogy Magyarország jól teljesít. Én pedig folyamatosan úgy élem meg, hogy rég volt ilyen keserves az élet. Ráadásul most nem lelkileg az.
Van jó hírem is. A madarak itt énekelnek már most elkezdték. Imádom hallgatni őket.
A kertek alatt lassan készülődik a tavaszlány. Még csak nyújtózkodik, de már ébredezni látszik. Bár ez még korai lelkesedés részemről, mert februárban visszabújik az ágyikójába és pihen egy kicsit.

2017. január 18., szerda

Isten éltessen!

Drága Anyu!
Remélem van mennyország és ma nagy bulit csapnak ott a tiszteletedre! Elvégre jó  ideje ott vagy már. Jó kis társaság gyűlt köréd. Mama, Papa, a testvéreid és sok barátod is veled van már.
Mi kevesebben vagyunk itt. Így szerényebb bulit csaptunk a 82. szülinapod alkalmából.
Ittunk egy pohár pezsgőt a tiszteletedre koccintottunk. Gyújtottunk gyertyát is. Vili hozott neked tulipánt , olyat amilyet szeretsz. Lilát egy nagy csokorral. A gyerekek puszilnak. A dédunokáid gyönyörűek. Mi velünk mi van? Hát anya ez már nem annyira fog tetszeni. Még mindig sokat pityergek ha senki sem lát, mert hiányzol.
Gyújtottunk neked gyertyát hogy lássál minket és mi kicsit közelebb érezhessünk magunkhoz.Illene csodákat írnom, de Te vagy a csodák földjén, így nem versengenék az Úrral.
Sokat emlegetlek. Nem mindig szépen. Viszont igyekszem olyanná válni, mint amilyen te voltál. Erős.
Talán néha sikerül a nyomodba érni!
De összességében azt hiszem közel nem vagyok annyira erős mint Te voltál. A lányokat igyekeztem jól nevelni, de ott is naponta éreztem, hogy hiányzol, mert én biza gyakran hibáztam a nevelésükkel.
Te erőd az még ma is példa nekem.
Hiányzik a bátorításod az öled. Anya sose fog begyógyulni ez a seb.
Szeretlek


2017. január 17., kedd

Újjászületés


Január 17.-ke van.  Milyen dátum ez? Hát úgy tűnik, hogy a mai nap az elkeseredés , szomorúság, rossz kedv napja. Foghatjuk az időre, kevés fényre, hidegre, és ki tudja még mennyi mindenre? Az igazi ok azonban valahol csillagászati távolságban van. Mindenki máshol találja meg a saját válaszát. Olvasgatva a blogokat ma nagyon egybecsengenek a rossz kedvű bejegyzések. Jó magam is millió hasonlót írtam már. Talán pont ezért kérdeztem most magamtól, hogy most miért nem érzek én is hasonlóan? Pedig nálunk is van mindig valami olyan esemény ami elszomorít.  Valami megváltozott.
Azt hiszem az, hogy elfogytak azok az érvek, amikkel másokat hibáztattam a bajaim miatt. Végre megértettem, hogy a baj bennem van. Képtelen vagyok megbocsájtani és elengedni.
Mikor erre rájöttem vettem egy mély levegőt és ugrottam. Bele a semmibe. Vagy mégse?
Bele az elengedésbe. A hitbe, hogy még érek valamit. Kinek? Magamnak.
Ezzel egy időben eltűnt mindaz, amit józan észnek hívok, eltűnt a megfelelési kényszerem, és minden amit eddig az életem feladatának tekintettem.
Semmi más nem maradt csak az, hogy kellek- e magamnak vagy sem?
Már nem a gyerekeink, a munka, a ház számítottak. Végre valahára az, hogy nekem mitől lenne jó ?
Micsoda bűntudatot éltem meg már a kérdés felvetésétől is. Aztán valami megváltozott. Talán az, hogy nincs több veszteni valóm. Vagy van?
Igen volt. Már már az életem volt a tét és ekkor rádöbbentem, hogy ez az egyetlen, ami csak és kizárólag az enyém. Ezen kívül minden más dolgomat odaadtam. Az életet pedig ajándékba kaptam és annak adhatom majd vissza akitől kaptam. De ő még nem kéri. Biztosan érzem, hogy tudni fogom, hogy mikor kéri. Akkor visszaadom neki. A lehetőségekhez képest amennyire lehet tisztán.
Ami azt illeti elég sok munka lesz kitisztítani. Hihetetlen sok apró folt van rajta. Haragból, elvárásból, önzőségből, kishitűségből és reggelig sorolhatnám mi mindenből. Szóval rádöbbentem, hogy ideje elkezdenem megbocsájtani másoknak és magamnak. Ezzel a lépéssel a tisztítás jelentős részét elvégezhetném.
Már maga a felismerés elvezetett a feltámadás élményéhez. A feltámadás mely ebben az esetben egy újjászületést eredményezett.


2017. január 16., hétfő

Eper mámor januári fagyhalálban



Napok óta kéjes vágy gyötör egy szem eper után. Érzem az orromban az illatát.
 Kezemben tartom a kissé szőrösen izgató , nedvesen fénylő pirosan pompázó, gyümölcsöt és elképzelem, amint sürget egyre:- Egyél meg! Mivel nem szűnik a vágy bennem, hanem egyre csak fokozódik, így elsőre ettem egy szelet kalácsot bolti eper dzsemmel. A várt öröm elmaradt. Helyette még sürgetőbb lett a kívánság.
-Epret akarok!
Ezután következett egy pohár epres joghurt. Mit ne mondjak a helyzetem tovább romlott tőle.
Fizikai fájdalmat éreztem annyira vágytam a látvány, az illat és az íz együttes hatására.
Gondoltam ennek fele sem tréfa egyszerűbb, ha megpróbálok venni. Így balga módon két szupermarketba is elmentem , hogy vegyek. Persze, hogy nem volt.
Végül itthon találtam egy üveg nagyon régi lekvárt, amit egy barátomtól kaptam ki tudja mikor?

Kinyitottam az üveg lekvárt és elém tárult egyszerű valójában a kéjes élvezet.
Illata olyan, akár a földeken illatozó pirosló eperé, íze olyan, akár a csók méze a számban. Mindezen tömör gyönyörűségtől a  Kánaánban éreztem magam. Micsoda hülye vagyok, hogy nem ezzel kezdtem!
Megint szem elől tévesztettem az arany szabályt.
Elképzelhető, hogy valami ronda, de attól még finom is lehet! Kerestem a látvány frissességét és sajnos nem az íz üdeségét  helyeztem előtérbe.
Közben az üveg lekvárban nyári napsugár érlelte aszott gyümölcsdarabok megtestesítették magát a Vágyat. Kóstolgatás közben az édes, zamatos íz szétterjedt a számban, majd a lelkemben és végül az agyamig jutott az kéjes élvezet.
Még soha nem éreztem ilyen izgató örömet egy íz miatt.
Ebből is látszik, hogy vénülök. Egy íznek sikerült  felidézni  a fiatalkori szerelem mámorát.  Jól van ez így, mert legalább valami előhozta belőlem a rejtőzködő mámort.
:o)))

2017. január 15., vasárnap

A vihar kapujában

Teljes képernyővel nézzétek!
Csodálatos.


2017. január 14., szombat

Lustaság


Hát itt tartunk, hogy a hét főbűn egyike a lustaság útólért. Ráadásul még élvezem is eme bűnömet. 
Már mentségeket sem keresek. Bevallom magamnak, hogy egyszerűen fáradt vagyok és megengedem azt hogy pihenjek. Bűntudat nélkül. Sőt eljutottam odáig a duhajkodásban, hogy az olyan programokat amik nagyon fárasztanak kikerülöm. Nem helyes belátom, de legalább finom érzés. Még mindig elolvasom a film és színház bemutatókról szóló híreket, de már nem veszek jegyet rájuk. Sőt vágyakozni sem vágyakozom. Elolvasom a kritikát ha érdekel egy egy darab, de ennyi. Ezek a lustaságok kicsit másról is szólnak. Egy ideje nem tudom a lábamat annyira megemelni, hogy felüljek a magasított székekre. Ez a bénulás része. Azonban oly sok dolog van amivel megörvendeztethetem magam, hogy emiatt nem szomorkodom. Különben is annyit voltam színházban és moziban az életem során amennyi három emberöltőre is elegendő. Köszönhető ez annak, hogy a fiatalságomat ilyen körökben töltöttem és később ezeket a szakmákat tanultam is. Igaz hobbyból csak. Olyan ez mint egy kedves étel. Addig lakmároztam belőlük ameddig jól nem laktam. Így most nem feszít a hiányérzet miattuk.
Különben is azt hiszem ideje észre vennem, hogy megöregedtem. Átalakulnak az igényeim nem lesznek kevesebbek, csak más dolgok nyernek prioritást.  Mint mindig mindent úgy az öregedést is szenvedéllyel csinálom. Tehát most teljes elánnal lustálkodom , olvasok, filmet nézek és zenét hallgatok. Futni nem tudok, de azt hiszem már nem is akarok. :o)

2017. január 13., péntek

Próbálom


Ma nehéz feladatnak mentem neki. Megpróbálok minden nehézség ellenére jó kedvű lenni. Nem haladok valami jól. Megint fáj a torkom. Mondjam azt, hogy unom. Igaz, de ez senkit sem érdekel. Aztán. Fáj a fejem. Na ez sem igazán izgalmas. Tehát akkor hagyom is a csudába a nyöszörgést. Na jó kicsit azért kelletem még magam az önsajnálatban, de istibizi csak picurkát. Az íze kedvéért. Apropó  szakad a hó és kell az energia így ma füstölt csülkös bablevest készítettem csipetkével, az egész lakás tele van az illatával. Részemről már ezzel jól laktam. Desszertnek császármorzsa, azaz smarni készült, jó fajta házi barack lekvárral úgy az igazi. Amúgy sokan ma nálam is nyűgösebbek. Az a fajta ember vagyok akit néha vigasztal, hogy mások is olyan hülyék, mint ő. Fáj az emberek egy részének a feje. Már akinek van. Nekem megnyugtatóan jelzi, hogy van. Micsoda öröm. Az idő csak, hogy angolos legyek, azaz udvarias legyen a csevej, havas eső formájában kelleti magát. Mostanában nem túl népszerű az emberek körében. Sokan belebetegszenek sőt kitört az influenza járvány . De teázni fantasztikusan kellemes most. Naná, hogy szinte folyamatosan ezt teszem.
Végül győzött a melegség iránti igény és egy puha takaróba burkolózva József Attila kötetet olvasgatok, ha ép nem blogot írok. :o)  Háttérben Kaláka megzenésítésében szólnak J. A. versei. Időnként a zene a jobb olyankor leteszem a kötetet és belemerülök a muzsika élvezetébe.
Januárban szinte alig van munka, így a napi egy-két óra elfoglaltságtól nem szakadok meg.  Olyan mintha szabin lennék. Nekem most minden jó. Tehát élvezem a pihit. Kedves bezzeg megszakad. Náluk ilyenkor van a legkeményebb munkanidő. Esténként annyira fáradt, hogy eszik és már alszik is.
Na akkor ideje kicsit unokázni. nem nagyon akarok ömlengő nagyivá változni, de mi tagadás egyre nehezebb jó kislányként nem ezt tenni. Szóval Ábris nagy fiú mostanában imádja a sétálást. A pocsolyáknak magába biztosan nevet is adott , mert mindegyikhez odamegy kicsit barátkozni. De a fák is szeretik őt, mert van amelyik engedi, hogy rámásszon. Micsoda öröm mi felnőtt halandók csak a ruhánkat féltjük ebben a játékban. Bezzeg a srácok uccú belevetik magukat a gyönyörűségekbe.


A végére hagytam a legkedvesebbet. Manócskát. Rengeteg gondja van az emésztés macerás feladat számára. Olyan aranyos, mert látjuk ugyan hogy fáj a pocija, de ő egy igazi hős, mert csak nagyon ritkán pityereg. Annál többet gőgicsél és rengeteget nevet. Rég láttam ennyire jó babát. Már átalussza az éjszakát is.
Nagyon nagy boldogság, hogy minket választott a családjának. Szerintem dumagép lesz és melehetősen emberközpontú. Ábrisom bezzeg megtartja magának a mondandóját. Halandzsázik sokat és élvezi, hogy nem értjük. 
Szoktam vele beszélgetni az ő nyelvén. A többiek megrovóan néznek rám és figyelmeztetnek arra, hogy ezzel nem ösztönzöm őt a beszédre. Én meg jókat mosolygok, hogy tévednek. Ugyanis folyamatosan dumál, csak más nyelven, mint amit mi értünk.  Arról nem is beszélve, hogy ha érteni fogjuk az se lesz jó, mert annyira akaratos, hogy ha ezt szavakba is ölti, akkor lesz nekünk jaj.


Manócska kincsem pedig feszt nevet a világba. Ezzel eléri, hogy mi is így tegyünk.


                                                                A fiú csapat.

2017. január 10., kedd

Szívmelegítő

https://videa.hu/videok/film-animacio/eletrevalok-drama.-film-video-Wi8ajNgqPWuApbQK

Fázol?
Úgy érzed, hogy túl sok a hidegből?
Hát itt ez a film.
Nézd meg és átmelegszel!
Andi emlékének.

2017. január 9., hétfő

Restanciák


Ebben a jégben megdermedt világban megáll az élet. Kifejezetten hálás vagyok ezért, mert mi tagadás nekem még mindig nem sikerült lendületbe jönnöm. Pedig ideje lenne végre tovább tenni a dolgomat és dobozolni. Csak most nem be, hanem ki. Mégis valamiért azt érzem, hogy végre valahára ráér. Minden ráér. Nem kell rohanni.
Így van időm olvasgatni, zenét hallgatni és terveket készíteni a jövőre nézve. Azaz tavaszra. Addigra már világos lesz és a Nap ereje is napról napra egyre jobban betölti majd az életet. Tegnap azon örömködtem, hogy négy óra is elmúlt és még világos volt. A fény hiányzik mindenhonnan. Lélekből, testből, világból. Pedig  ez a csodás fehér tisztaság ami most betölti az életünket igazán költői szépségeket tár elénk. Ilyen a jégvirágok csipkéje, a hópamacsok, bokrokon díszelgő vattabunda, a tovasuhanó autókról aláhulló hópermet. Micsoda költészetet hoz a napjainkba, ahogy a napfény megcsillan rajtuk. Közben az ujjunk körbetekeredik a meleg teásbögrén és az orrlikunk is kitágul ahogyan a finom tea páragőzt magunkba szippantjuk. Remek az idő arra, hogy jobbnál jobb zenékkel kényeztethetjük a dobhártyánkat és az agyunkat.Még mondja valaki hogy a január depresszív  hónap. :o)
Az is lehet, hogy csak nekem ennyire szép.
Lassan ha így folytatom az örömködést meglincselnek a fagyoskodók. Na erről jut eszembe. Remek kezdeményezés van most itt Pesten. A város különböző pontjain kabátokat meleg ruhákat lehet ott hagyni és el is lehet venni azoknak akik fáznak. Egyre több vendéglő ad ingyen meleg levest a rászorulóknak vagy egy bögre forró teát és zsíroskenyeret. Ez is itt történik. Végre valami jóról is mesélhetünk .
"Krízishelyzet van! Nem kicsit, nagyon. Pénteken és szombaton (egyelőre két napra ígérik) brutális lehűlés jön, ezért kérünk mindenkit, hogy mozgósítsa a tartalékokat! 
UPDATE! AZ AKCIÓT KEDD ESTIG NYOMJUK! A bringák mellett mi is krízis autóba ülünk és igyekszünk a lehető legtöbb helyre meleg teát, takarókat és meleg ruhát eljuttatni.”
A felhívására megmozdult a város, és özönlenek a felajánlások, és a segíteni akaró emberek. 

Sőt ez a mozgalom országosan is kezd elterjedni.



2017. január 8., vasárnap

Barátkoztunk

Andi és az ő Olija.

Egyszer régen még a freeblog idejében találtam egy blogot minek Barátkozzunk volt a címe. Felkeltette az érdeklődésemet ez a nyitottság , kedves invitálás. Manír nélküli  egyenes beszéd a magányosságról. Egy asszony aki nem akart szánalmat, csak egyszerűen szeretni  és szeretve lenni. Fantasztikusan egyenes volt. Odanyújtotta a szívét és csak annyit kérdezett , hogy kérjük- e? Nem kért cserébe semmit. Imádott főzni, új dolgokkal ismerkedni, és adni. Mindent mire a másik embernek szüksége van. Önzetlen ember volt.
 Aztán megtörtént a csoda. Megszületett az unokája és öröme soha nem látott magaslatokba ért fel. Végre meg volt a cél, amiért érdemes élni! Imádott fia és az ő boldogsága tartotta benne a lelket hosszú és gyötrelmes betegsége idején. Túl későn jött a boldogság. Már nem tudta őt megmenteni. Mégis soha senkit nem láttam ilyen őszintén küzdeni. Nem adta fel soha. Ha valamit igazán jó lenne megtanulni tőle az az életszeretete.
Egyszer elmentünk a születésnapunkon közös vacsira egy japán étterembe. Na azt látni kellett volna! 
Forgó rendszerben érkeztek az ínyenc falatkák. Minden pillanatban más és más . Andi szinte lubickolt az örömben. Imádta az új dolgokat. Bármit hajlandó volt kipróbálni, megismerni. Ha egy szóval kéne őt jellemezni: Nyitottság. 
Remélem hogy odaát sok barátra lel majd és szívesen fogadják ! A mi világunk kevesebb lett a távozásával a mennyország ismét gyarapodott egy remek emberrel.
Köszönöm neki, hogy barátkoztunk.

2017. január 5., csütörtök

Hétköznapjaim


Mint minden nőnek úgy nekem is nagy kihívást jelent megtalálni az egyensúlyt a háztartás, a női lét és a belső harmóniát komolyan igénylő önmegvalósítás között. Ahogy öregszem a háztartási rutin  egyre rövidebb időt igényel,  mégis egyre több energiába kerül. Bár szeretek főzni, de néha macerás feladatként élem meg.  Az ügyeletes és egészségügyileg is javasolt kaja trendek változó intenzitással érdekelnek. Egyre inkább az egyszerűség kedvelője vagyok. Egy szelet sajt némi túróval megkent rozskenyér nekem finomabb  , mint a csodás húsokkal megpakolt látványszendvics. A natúr konyha ízei egyre közkedveltebbek a mindennapjaimban. A takarítás van, hogy mániává fokozódik,, de minek tagadjam az is előfordul, hogy csak ott fontos, ahol a papok táncolnak.  Sokban függ a pedantománia vagy a megengedő lazaság attól, hogy ép hogy tudok mozogni, vagy milyen a hangulatom.  A dolgokhoz való viszonyom idővel átalakult. Mostanság a praktikum a meghatározó ideológia, míg régebben az esztétikum határozott meg szinte mindent. Ha valaki bejött a lakásunkba az hitetlenkedve  nézte, hogy minden átlagos magasságban van. Most ez nem teljesen van így. A kapcsolók és egyes ülő alkalmatosságok láthatóan kisebbek, illetve alacsonyan vannak. A kényelem az most előrébb való. A fontossági sorrendjeim is megváltoztak. Na és a lényeg! Hát nem lennék igazi nő, ha nem befolyásolná az életemet a mindenkori  puccos divat! Sajnos a paraktikumot képes felülírni az az elvárás, hogy fontosabb a szépség, mint a jól használhatóság. Így történhetett meg az a malőr, hogy a legtöbbet használt és legnagyobb teret igénylő  konyhánk használhatatlan és kezelhetetlen, gyönyörű burkolatot kapott. Bravo. Teljes dilettantizmus kellett ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjam a takaríthatóságot. A választott csoda egy faerezetű, matt, halvány szürke járólap. A kuya iszik, jár, rajra. Megengedhetetlen luxus ennél a kőnél. Minden megmozdulás után felmosást igényel. A  főzés sem ép koszmentes tevékenység. Bezzeg az étkezés az teljes higiénét igényel. Egy szónak is száz a vége erre rászaladtam. Most egy életen át hozzánőhetek a felmosó aparáthoz, vagy szemet hunyok és nem törődöm az egésszel. Változó, hogy melyik szerepet választom. Gondolom amint kinyílnak tavasszal az ajtók a kibírhatatlanságig fogom fokozni a macerát.
Ezek az apróságok ugyan jelentéktelennek tűnő kacatok a fontos dolgok között mégis a napjaim jelentős része belőlük áll. Sokat gondolkozom azon, hogy régen hogy tudtam annyi mindent belepréselni egy ugyanazon napba? Fogalmam sincs. Valahogy mégis sikerült. Ahogy most is sikerült egyszerre építkezni, csomagolni, dolgozni, anyának, feleségnek, nagymamának lenni. Csak míg most a végére belebetegedtem, addig régebben egy jó bulit csapva ünnepeltem. 
Változnak az idők és az anyagok.
:o)))


2017. január 3., kedd

Kristálytiszta jelenlét


A jég azt gondolhatnánk, hogy magányosságot hoz magával. Pedig olyan forró, hogy süt, ha hozzáérünk. Miközben a szoba védő szerető melegéből kibámulok az ablakon érzem bőrömön a csendet. Csak januárban létezik ez a mindent betöltő üvöltő csend. A nap ragyogna ha tudna, de nem tud, mert a szmog nem engedi át a sugarakat. Mégis időnként megcsillan retinámon a fény és szikrázó tündöklése még jobban közel hozza hozzám a csöndet. Tapinthatóan csontjaimig hatol és megtisztít. Levetem magamról a viselkedés mázát  és pőrén, egyszerűen hagyom a pórusaimat lélegezni. Magamba szívom a tisztaságot, a létet.  Régebben ilyenkor szerettem kirándulni. Egyszer a Börzsönyben jártunk egy hideg januári napon. Ott a hegyoldalban megláttuk a fagyos szélben a mindennek ellenálló feszületet. Soha semmikor nem éreztem olyan pontosan , hogy velem , velünk van az Isten. Hogy miért pont ott mutatta meg magát? Tán mert végre nem volt lehetőség elbújni előle. Adott volt a csend, a szenvedés és a tisztaság. Kívül- belül elvakított ez a jelenlét. Még ma is őrzöm a Halleluját,  ami ott és akkor elárasztotta a szívem.
A jég fagyott kristálytisztasága nem tűr meg semmiféle szennyet maga körül. Ezért van az, hogy a januárnak a csendje mindennél tisztábban hasít belénk. Érzem hogy cserben hagynak a szavak és képtelen vagyok visszaadni azt csodát, mit ott a januári hegyoldalban átéltem.
Fekete-fehér világ ez , mely elnyeli a színeket és az életet.
Kristálytiszta jelenlét, melyben minden és mindenki megmérettetik.

2017. január 2., hétfő

Szabályos alakzat



Van valami bájos együgyűség abban, ahogy az emberek az új évet kezdik. Fogadkoznak, hogy így vagy úgy megváltoznak. Közben pedig ugyanúgy folytatják az életüket tovább, ahogy az eddigi napjaikat élték. Már maga az is ellentmondás, hogy hisztérikusan ragaszkodnak a hagyományokhoz. Lencsét esznek az első ebédre, remélve, hogy ettől az új esztendőben több pénzük lesz. Minden évben újra és újra reménykednek, hogy ez az apró trükk beválik. Majd igazából semmi többet nem tesznek a siker érdekében, mint azt, hogy megfőzték a lencsét. Nem alakítanak a szokásaikon, nem változtatnak a személyiségükön. Csak főznek. No und? Naná, hogy minden marad a régiben. Talán nem is akarják legbelül a változást? A szokásokhoz való ragaszkodás egyben kapaszkodó is. Magyarázat a fatumra. A sorsra. Ők mindent megtettek, tehát ha nem sikerül bevonzani a sorsot nem ők a hibásak. Nagyon szeretem ezt a bevonzás mágiát. Ezzel minden felelősség lepasszolható. Ráadásul jó magam is megfőzöm az ügyeletes lencse kaját. Igaz azért mert ilyenkor az orrom elé teszik és így végre nem feledkezem meg arról, hogy szeretjük a lencsét.Részemről igazi hedonista léévén adok az élvezeteknek másként is. A sütemény a jutalom az ebédben. Gurulós málna sok tejszínnel és színes cukorkával. Mennyei. Szóval adok a jónak esélyt. Igen ugyanúgy csinálom az életem ahogy eddig. Igaz, hogy valami olyasmit akartam megfogadni, hogy kalória szegény étrendet vezetek be az új évben, de bölcsebb vagyok annál, mint hogy fogadkozzam. Évek óta csak gondolkozom azon, hogy mit is kéne megfogadni? Aztán nem fogadok meg semmit, vagy majdnem semmit. Lassan úgy érzem, hogy azzal szentségtelenítek meg egy elhatározást ha fogadalomként foganatosítom. Így teszem biztossá, hogy azzal a dologgal nem akarok komolyan foglalkozni. Fogadalmak és a megszegésük szabályos alakzatot öltenek a lelkemben.
Sokkal hatásosabb ha valódi változást szeretnék elérni az, hogy felismerem egy igazi szükségletemet. Mivel valóban fontos a változás, így teszek is érte. 
Fogadalom nélkül. 
Visszanézve az elmúlt évtizedekre azt látom, hogy minden év egy hópihe. Van változás a kristályszerkezetben, de a szabályos alakzat megmarad.