2017. május 11., csütörtök

Beszélgetéseim


Már ébredéskor eldől, hogy aznap milyen beszélgetéseim lesznek. Az ágyban fekve a derengés homályában átgondolom az előttem álló nap feladatait. Ha sikerül megölelgetnem magamban a hozzám érkezőket még a találkozás előtt, akkor tudom, hogy hasznos jó beszélgetésünk lesz. Sajnos nem mindig vagyok ilyen kedves állapotban. Na meg sok függ attól is, hogy milyen az ügyeletes fizikai állapotom. A reggelek a napom legfontosabb időszakai. Ugyanis ilyenkor dől el minden. Magamban karbantartási időnek hívom. Megnézem a leveleimet, a blogot, és kiülök a kertbe. Minden fűszálat megsimogatok a szememmel , ha esik magamba szívom az eső illatát és igyekszem lelkem szírmait egyenként kiszabadítani az éjszaka bűvköréből. Ágasbogas itt ott csómókkal tarkított göcsörtös lelkem van. Öntudatlan álmaim időnként mégjobban összekuszálják az öreg lélek folyondárjait. A fény, a zamatos tea, a természet azonban módszeresen kisímítja a gyűrődéseket bennem. Így mire megszólal a csengő , addigra felkészülten várom a találkozást.  Megkezdődik a közös munka. Vendégem minden szinten vendég. Lelkileg ép úgy , mint testileg. Ő mondja el, hogy mit szeretne. Én pedig ha egy mód van rá szerető figyelemmel kényeztetem.
Persze vannak rossz napok, amikor nem sikerül a közös szeretetnyelvet megtalálni. Ilyenkor mindketten a magunk göcsörtjeibe gabalyodunk. Ezek azok az alkalmak melyek iszonyatos nyomással húznak le a mélybe. Mindennap újra és újra ki kell szabadítani becsomósodott ágaimat és utat kell törni az ég felé, a fény felé!

4 megjegyzés:

Mamka írta...

1x céloztál rá,hogy ez a munkád.....Nagyon érdekes lenne erről többet tudni, de ez nem publikus. Szép napot kívánok neked!!!!

Holdgyöngy írta...

Oly sokszor írsz helyettem, az érzéseket, a tépelődéseket. Gondoltam rád a napokban, a reggeli nagyon rossz fizikai állapotokra, amikor a vártára kell állni.

Györgyi írta...

Mammka!
Bármiről szívesen írok. Erről nem szeretnék.
Annyi mese van bennem . Mindenki a maga meséjét magának meséli a legszívesebben. Különben is a meséimben nyomokban ott vannak a lelkek történetei.

Györgyi írta...

Holdgyöngy!
Felállni még csak- csak megy. Ott maradni az a nagy kihívás számomra mostanában. Annyira szeretném ha nem nyafognék ennyit!