2017. május 2., kedd

A szeretet áramlása


Valahogy egyre nehezebben találnak utat maguknak a szavak. Talán túl sokat beszélélek, beszéltem életemben és úgy döntöttek, hogy eleget próbálkoztak azzal, hogy átadják a gondolataimat. Inkább bent maradnak és beülről gazdagítanak. Elvégre lehet, hogy most ezzel segítenek többet. Valahogy így is van. Beszélek olykor egésznap , így nyugodtan lehetek csendes  néha. Most például jön az anyák napja. Egy újabb nap, ami anyám nélkül telik el és amit anyaként , sőt új minősítésemben nagymamaként élhetek meg. Én balga lélek mégis azt szeretném, hogy  gyerekként álljak anyám előtt! Kis tákolt orgona csokorral a kezemben, ügyetlen  rajzomat szorongatva próbáljam meg az én anyukámnak a lelgeslegszebbé tenni ezt a napot! Olyanná varázsoljam, amilyenre egész életében vágyott! Az az igazi öröm, ha én tehetem a dolgom és őszintén megvallva sehol sincs ehhez képest az a boldogság, amikor engem ünnepelnek.
Emlékszem gyerekként, annyira izgultam, hogy patakokban folyt a tenyeremről a víz. Azt szerettem volna ha világ összes szépségét, örömét átadhatnám anyácskának! Rajtam kívül más úgy sem adott neki elég örömet. Ma pedig úgy vagyok ezzel az ünneppel, hogy én ezt nem igazán érdemlem meg. Engem mindig szerettek és ráadásul az élet is elkényeztetett . Ma arra vágyom, hogy a gyerekeim kapjanak meg mindent ezen a napon! Ők  rendkívüli emberek. Megérdemlik, hogy  eleget kapjanak a szeretetből, gondoskodásból, örömből. Pont úgy, szeressék őket, ahogy anno a nagymamámat, az anyukámat és engemet! Most ők jönnek. Olyan ez akár a flow áramlás.
 Folytonos.




Nincsenek megjegyzések: