2017. április 2., vasárnap

Első tavaszunk a kertben


Zsófi leendő otthona

Aranyos csodák


Frissítő virág koktél üdítő színfolt


Tavasz sóhaja a meggyfa


Reggeli pihenőhelyem


Ha mennyasszony lennék ilyen csokrot szeretnék!




9 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Nagyon hangulatos nálatok, ez az aranyvessző sor már most is sokat mutat. Nem csodálom, hogy szereted az ittlétet!

kovtama írta...

Zsófi otthona pont olyan, mint egy tündérlak. Nekem legalább is egy mesebeli kis ház jutott egyből eszembe róla.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Mindig megcsodálom hihetetlen munkátok eredményét! Elképzelem, amint kiülsz a gyógyító napfényre, s feltöltődsz jótékony energiával!

Györgyi írta...

Holdgyöngy!

Tán az aranyvessző sor az egyetlen olyan növényünk ami olyan gyorsan fog megnőni, hogy élvezhetjük a fejlődése eredményét. A diófa, és más frissen ültetett szépségek nem a mi időnkben lesznek majd pompázatosak. Egyszer majd ez a kert is szépséges lesz.

Györgyi írta...

kovtama!
Tudod Zsófi lányom sose volt igazán mese szerető. Inkább Anna az. Így Zsófi sajnos egyáltalán nem készül arra, hogy belakja majd egyszer a neki szánt kis házikót. Anna bezzeg sokszor ábrándozik róla. de ő ezt az esélyét elhasználta az előző otthonunknál, így számára nem járható ez az út.
Most még csak áll és vár a házikó. Még nem készült el , mert jelenleg senki nioncs aki ott szeretne élni.

Györgyi írta...

Rózsa!
Már- már szégyellem magam annyira örömködve töltődöm mindennap. Mostani boldogságom mértéke számomra egyáltalán nemn természetes ajándék. Isteni kegyelemnek érzem ezt az állapotot.

Holdgyöngy írta...

Már értem én is, azt hittem lemaradtam valamiről. Ezt a kegyelmi állapotot házzal én is ismerem, csodálatos érzés, pedig "csak egy" ház.Kert, hangulat, csoda.

Márta írta...

Minden szép!
De mi ez a szürkeség a háttérben?

Györgyi írta...

A terasz nincs még teljesen kész. Kőporozni kell még ott ahol szürke, mert ott újra lett vakolva.