2017. április 7., péntek

Péntek reggel


Lehetne hétköznapi is ez a mai reggel, mégsem az. Bár igyekszünk a blogjainkon nem beszélni a napi politikáról, de néha kívételt kell tenni! Ma Amerika megtámadta rakétákkal Szíriát.  Ez a konfliktus akár kirobbanthatja a harmadik világháborút. Aggódom miatta.
Reggel Robi mesélt egy szír férfiról aki 40 éves és alig lát. Itt él a Belvárosban és tegnap a munka kapcsán elbeszélgettek egymással. Pont úgy csevegtek,  ahogy két barát beszélget, aki hasonló korú és a problémáik is sokban megegyeznek egymással. Közös nevező a látás problémássága volt. Felajánlották egymásnak a szemüvegüket. Egyiksem látott a sajátjával jól,  a másikéval bezzeg tökéletesen láttak. Ugyanolyan test azaz emberi, ugyanazon problémával kűzdenek, nem látnak jól és pillanatok alatt segítenek egymáson. Származástól függetlenül , politikától mentesen tették amit a szívük, lelkük diktált. Békésen, szeretetteljesen oldották meg a közös problémát.  Orbán migránsozó Magyarországában. Nem hatott rájuk a tömeghisztéria és a gyűlölet sem.
Szinte nem telik el úgy nap, hogy ne tüntetnének az utcán az emberek, ne vesznének össze egymással a legjobb barátok. Magyarország fejlődik. Csak kérdés hogy honnan hova?  Rendszerváltáskor a régió legfejlettebb országa voltunk. Most a legfejletlenebbek vagyunk. Bár ha a stadionokat nézzük az egyfőre eső stadionok számában világelsők lehetünk. A kultúra, tanulás, orvosi ellátás, a jövedelmek terén azonban hátrányoshelyzetűvé váltunk.
Más .
Anya tegnap volt 23 éve, hogy elment. Egésznap gondoltam rá és mégis elfelejtettem gyertyát gyújtani, pedig annyira akartam. Ennek kapcsán elgondolkoztam azon, hogy mennyi ideig tart a gyász, az elengedés? Hát azt hiszem nekem ennyi idő kellett hozzá. Végre egybemosódnak az emlékek és nem gyötörnek külön, külön. Fájdalmasan szomorúak  közös életünk emlékei és ma végre eljutottam oda, hogy megbocsájtottam anyámnak. Amiért képtelen volt elengedni a fájdalmát , megbántottságát, sértettségét. Végre látom, hogy én is ilyen vagyok, hisz csak mostanra sikerült megbocsájtani neki és elengedni őt magamból. Tehát én sem vagyok különb nála, hisz az ő vére folyik az ereimben.  Gondolataimban megfogalmazódott bennem az is, hogy mi van ha önzés volt részemről anyám nem elengedése? Feltételezzük azt, hogy van a halál után élet. Azonban csak akkor lehet ebbe az új életbe kapcsolódni, ha az előzőt lezártuk. Itt az ideje, hogy anyám elfoglalja helyét a neki szánt világban!
Ábris szülinapját lázasan tervezem. Vasárnap ünnepeljük. Együtt lesz a két család apraja- nagyja.
Ebédelünk közösen és játszunk ameddig bírjuk szusszal.Két évesnek azt remélem így kell  emlékezetessé tenni az ünnepet.
A fűmagot bár idejében elvetettem sajnos nem kelt ki rendesen,  a homokozó  és a játszó kertrész teljesen elkészült . Végre a szobájuk is be lett rendezve. Tárt karokkal várom a Csipet csapatot.

A világ szorongásait hagyom elfolyni, hisz úgysem tehetek érte semmit.





6 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Nem mondták még, hogy Ábrison nagyon átsejlesz,legalábbis a mostani fotóin? Apámról készülök írni, csak össze kellene szednem magam. Döbbenetes, hogy az ember hogy hordozza magában az örökségeit.

Györgyi írta...

Igazad van. Az örökség tetszik vagy sem, de örökké velünk, bennünk marad. Ábris az apjára hasonlít. Ép olyan tökéletes többek szerint. Nem is baj ha rám nem hasonlítanak a kicsik. Belőlem bőven elég egy is! :o)))

kovtama írta...

Szeretem, hogy te is úgy vagy a politikával mint én. Tegnap meg is kaptam, hogy még is mi bajom van akkor, amikor azt írom, hogy élhetetlenné válik lassan az ország. Sajnálom, hogy még mindig van olyan, aki nem tudja miért mondom.Pont azért nem szoktam vagy csak tényleg ritkán írni politikáról, baromi megosztó lett az ország, akinek jól megy az azt hiszi a mostani rendszer miatt és sajnos elfelejti, hogy a többieknek mit hozott ez magával. De most visszavonulót fújtam, nem foglalkozom butaságokkal. Az unokák cukik, biztosan nagyon fognak örülni a kuckónak :) Szép hétvégét.

Györgyi írta...

Tami!
Sajnos annyira félünk már a véleménynyilvánítástól, hogy elnémulunk , apátiába menekülünk. Érdekes , hogy a félelem milyen sok formában ölt testet.Mindenkinek van félteni valója. Bár nem éltem a Rákosi korszakban, de ilyesminek képzelem az akkori megfélemlítést. Ma inkább lelki hadviselés folyik nem a bebörtönzés a divat. Túl drága. Akkor az állam fizet rá.
A számisztika szerint dupla nyolcas vagyok. Talán emiatt van, hogy nem fogom be pörös számat. A nyolcas szimbóluma a harcosnak .

Katalin írta...

úristen, mi történt a blogodon? alig ismerem ki magam...
:)
kívánom, hogy múljon el a hideg szél,és rossz idő, és szép napos vasárnapotok legyen szülinapozni♥
és legyél boldog,
(és nem, nem elég belőled egy is)

Györgyi írta...

Katalin!
Megújult a blog. Ideje volt. Bár nem ártana tartalmilag is újdonságokat hozni!
Gyönyörű időnk volt. Most mentek el a vendégek. Félholt vagyok. Nagyon jól sikerült az ünnep.
Őszinte leszek. Nem hiszem, hogy képes leszek mégeszer erre a produkcióra. Vén vagyok már ehhez. 4 féle előétel, utána leves, hat féle második és két különböző torta, kávévak és pogácsával zárult a sor. Sokan voltunk sok féle igénnyel. A kicsik nagyon elfáradtak . Sok volt ez nekik. A végére nyűgösek lettek, de ez természetes, hisz nem tudtak pihenni a sok izgalomtól. A homokozónak nagy volt a sikere. A mese falat Ábrisom észre sem vette sajnos. Majd legközelebbre marad atz az öröm.