2017. március 1., szerda

Tavaszi teendők



Finom és munkás tavasz elé nézünk. Végtelenül boldoggá tesz, hogy jövő héten a "lövészárkokra" / olyan nyílások amik a régi tulajnál különböző funkciókat láttak el. Mi viszont a funkciókat megszüntettük, így okafogyottá vált a létezésük a kertben/  emiatt megszüntetjük őket.
Ilyenek a pince egy régi emésztő és a lomtárnak haznált mellékhelyiségek. Szóval végre készen vannak a fedelek és az ajtók. A picik és az állatok így nem kerülhetnek ezentúl veszélybe. A kertnek eme része eddig számukra tiltott zóna volt. Rövidesen lesz  homokozó és a hinta is. Na és az én nagy vágyam is teljesül a tűzrakó hely. Esténként kiülünk kedvünkre pirománkodunk és ha úgy alakul, főzhetünk kint is. Robi befejezi hétvégén a terasz burkolását. Ha ez meg lesz, akkor jöhet a kert, de azt csak lightosan képzeljük megmunkálni. Zorka az elmúlt három év szűkre szabott mozgástér miatti szomorúságáért az idén megkapja az egész kertet játszótérnek Ábrissal közösen. Így a virágok nagy cserép edényekben lesznek elhelyezve, illetve néhány pampafű, bokor , fácska lehetőséget kap arra, hogy gyarapodjon és terebélyesedjen.
Végül de nem utolsó sorban a nagyobbik ház külső burkolása is befejeződik a lábazat végre felkerül a helyére.
A kisház körüli teendők nyárra maradnak.
Jót mosolyogtam azon, hogy nekem ennyi év kellett, hogy elismerjem azt hogy nem vagyok százas és emiatt jogosult vagyok az állami támogatás elnyerésére / fogy. tám./ ami nem komoly összeg , de a vele járó juttatások azok bizony nagy segítséget jelentenek. Ilyen a roki kártya és a gyógyszer támogatás.
 Szóval jobb belátásra tértem. Nagy meglepetésemre ettől nem állt meg a Föld mozgása és a Nap is fel kel továbbra is. Tehát úgy tűnik a világ észre se vette ezt a hihetetlen változást. Bezzeg a család.
"- Mami te tényleg öregszel, ha ezeket elintézted."
Rötyögve közöltem velük, hogy nem szakadtam bele, sőt ettől a megeröltetéstől egy dekát sem fogytam.
Jót mosolyogtam azon, hogy a doktorok látogatása ismét elmarad részemről a rengeteg teendőre hivatkozva. Pedig csak egyszerű betojiság áll az ügy hátterében. Anya ugyanilyen volt. Csak akkor látta orvos, mikor már késő volt és meghalt. Talán jobb is így. Fölösleges dolgokkal nem kell bíbelődni! Nincs időm erre. :o)))

5 megjegyzés:

Márta írta...

Ölellek nagy tervező!

Katalin írta...

ez a zöld-tündér is nagyon édes, amit idetettél :)))))

natimama írta...

A zöld tündért én is imádom. Meg a humorodat is.
Még akkor is, ha néha fekete...

Katalin írta...

natiiiiiiimammmmm, de rég láttalak (sokat gondolok rád)

Györgyi írta...

Mindhármótoknak köszönöm.
Tervezgetésből sose fogyok ki. Szerintem ez az éltetőerőm.
Végre felnőttem, vagy inkább méretemben összementem a zöld tündérséghez és különben is sokkal inkább érzem magam Mamintinak, mint Györgyinek, de az igazi kedvenc nevem továbbra is a Boró. Az az enyém. Rám illik.
Ami a humoromat illeti: Végre kezd visszatérni. Sose volt másmilyen mint fekete. Kell is ez a szín! Különben túl színes lennék. :O)))