2017. március 29., szerda

Ötvenes Nő világa


Attól hogy elmúltál ötven még vágyhatsz a szerelemre, simogatásra, becéző kedves önmagadra.
Leülsz a tükör elé és magadhoz öleled az ifjú nőt ki egykor voltál. Tüzesen forrt a véred, ilyenkor tavasszal különösen a szerelemről muzsikált az élet. Te pedig ülsz és siratod amit elveszettnek hiszel. Pedig nem veszett el! Csak a ruha lett kicsi mit egykor viseltél. Most színes lepedőkbe burkolózol és andalítón lejted a táncod a tavaszlánnyal, azaz a szerelemmel.
Most is van ez a bizsergető élmény, csak nem ismered fel, hogy  még mindig a tiéd. Kicsit megkopott, de úgyanúgy részed ez az érzés. A csók már nem kivagyi kicsit kevély, hanem puha és simogató. Az ölelés egyre inkább ringató, a vágy pedig megszelídült és selymesen rádsimul. Ha érzed a tavasz illatát garantáltan nő vagy még. Egy kis több odafigyelés, jól választott finom anyagú ruha, a smink halványabb lett, de szelíden kiemeli mindazt mi szép, a kezed ugyan enyhén ráncos, most sokkal puhább, mint egykor volt. A hajadba ezüst szálakat csempészett az idő , mely a napon megcsillan és koronaként ragyogja be fejedet.
Néha leülsz a tükör elé és azt hiszed a szerelem már nem jön el. Mégis minden ölelésben, szerető kedvességben ott van veled.
Ez a tavasz üzenete.
Ez az én üzenetem mindenkinek, aki reggel elkámpicsorodik, mert nem találja azt a fiatal lányt aki a szívében él. Ezt kívánom magamnak, ha elfelejtem, hogy miért érdemes reggel fájós testtel ébredve a tükörbe nézni és magamra mosolyogni!


3 megjegyzés:

Márta írta...

Milyen szépen fogalmaztad.

Györgyi írta...

Márta!
Vannak napok amikor még tudok így érezni.
Minek tagadjam, már nem minden tavaszi nap sikerül így éreznem. Ma különösen nem. Ma 200 éves vagyok. Szomorú, öreg és nagyon fáradt.

Márta írta...

Túlhajszoltad magad a fiúcska születésnapja alkalmából.
Biztos, hogy ő is erre vágyott?