2017. március 5., vasárnap

Képekkel mesélek kicsit a munkámról

"Dolgom a világban: 
Mit tehet a sárgarépa, ha a háziasszony beledobja a levesbe? Tiltakozni? Kimászni? Képtelenség. Meg kell főnie, és csak annyival járulhat hozzá a világ jobbá tételéhez, hogy képességeihez mérten beleengedi jó ízét a levesbe. Hátha értékeli majd az, aki egyszer belekóstol."

Bornai Tibor

Néha zavar, hogy sose mesélhetek életem egyik főszereplőjéről a munkámról.  Mivel köztudott, hogy a művészeteket imádom , így adja magát az ötlet, hogy akkor így fogok mesélni: Képekkel nem szavakkal a fantázia birodalmába kalauzolva benneteket. Kinek kinek a képzeletére bízva, hogy melyik kép miről mesél. Direkt nem írok a képekhez kísérő szöveget. A megértésükhöz legyen mindenkiben képzelőerő, gondolati és fantázia szabadság!












Képek forrása : Pinterest.

Ilyen és ezekhez hasonló képek adják a munkám hangulatát. Így talán érthetőbb a blogomat olvasva, hogy miért mesélek ha lehet szép dolgokról és miért vágyom annyira a konfliktusok távoltartására.

6 megjegyzés:

Katalin írta...

igen, értem már, és ígérem, figyelni fogok rá, bocsáss meg,
olyan fura azért az ember, ...(én:))), mert vágyik arra, hogy tartalmasan töltse ki a dolgait, értékes, szép dolgokat teremtsen, csak olyan nehéz eltalálni azt a szűk kis mezsgyét, amiben még nem gerjeszt érzéseket, de már nem is semmitmondó

Györgyi írta...

Katalin!
Nem volt ebben a bejegyzésben semmi célzás. Egyszerűen kedvem volt kicsit másként, máshogy mesélni magamról. Ráadásul életem főszereplője a munka és néha nehéz nem mesélni róla.
Ráadásul a benned lévő figyelem nagyon kedves számomra. Néha a közlésed impulzivitásával gyűlik meg a bajom, de ez az én hiányosságom, mert olyankor híjján vagyok a türelemnek és a toleranciának. Azonban a tájékozottságod minden alkalommal lenyűgöz.

Márta írta...

Konfliktusok távoltartása...
Közel 20 éven át nagyon intenzív közéletet éltem, most meg...
Nem teljesen húzódtam vissza, de aktivitásom a régi morzsácskája csak.
És a munka...
Hiányzik bizonyos értelemben és nem hiányzik egyáltalán.
Fene tudja.... - nem az értékrendem változott, csupán a szélmalomharcokra nincsen vágyódásom.
Jöjjön a szép, a jó, a kedves, ha lehet.

Holdgyöngy írta...

Elolvastalak, aztán mert kidőltem már, s előtte már, elvonultam. Értem a munkád, a fiam is ezt a harcot vívja. Nehéz neki is. Akárhogy próbálják, s ő is próbál másokat trenírozni ellene. S néha igenis ki kell az embernek adnia dolgokat. Márta annyira helyettem írt(ál).

Györgyi írta...

Márta!
Teljesen igazad van. Az idén először kezdtem el azon gondolkozni, hogy Már nincs erőm a mindennapok megpróbáltatásaihoz. Tíz évvel ezelőtt a nők ennyi idősen már nyugdíjba mentek. Nem véletlen. Hisz sokkal nagyobb örömet okoz a szépségek és az élet élvezete. Ráadásul sokkal több apró szépséget fedez fel az ember ahogy bölcsül. Már nem a csillogás, hanem a legegyszerűbb dolgok jelentik a csodát az életet.

Györgyi írta...

Holdgyöngy!
Kitartást és sok örömöt kívánok a fiadnak! Összességében ez a munka mindig ad újabb és újabb örömöket és kihívásokat. Lüktet pezseg és sose válik unalmassá.
Ami a kimondást illeti sokan úgy oldják meg a vállalt némaságot, hogy könyvet írnak. Én blogot. :O)
Nem vagyunk egyformák.
Aki csendben marad az gyakran beteg lesz. Így azt gondolom, hogy az írás egy olyan lehetőség ami a mi lelkünket karbantartja.
Részemről nagyon megszerettem, bár az élő kapcsolatot sosha semmi sem helyettesítgeti.
Holnap erről írok majd.