2017. március 28., kedd

Játszótér

Holdgyöngy nél találtam a pontos leírást arra, hogy mi a bajom.  Kiss Ottó néhány sora tökéletesen megfogalmazta a bennem motoszkáló szomorúság okát.

Tavasszal mindig megnő a nyüzsgés az életünkben. Szeretem ahogy az emberek, mint a medvék megébrednek hosszú téli tespedésükből.Sétálnak, virágot szednek, barátot látogatnak, vagy egyszerűen csak sütkéreznek kicsit a napon.  Ez a sütkérözős program nekem is bejön. Mindennap kiülök kicsit láblóbázni és energizálódni a gyöngéd napsütésben. 
Bár minden nagyon jó és tökéletes én mégis úgy érzem magam, mintha hiába várnám a pajtásomat a hintánál. Csak ülök nézem a lemenőnap sugarait és belül valamiért magányosnak érzem magamat. Okom nincs eme érzésre, mégis a szívemben ott lapul a szorongató magány. Automatikusan teszem a mindennapi dolgokat és hagyom, hogy az élet szeresesen. Ráadásul szeret is. Így végkép érthetetlen ez a fojtó szomorúság. Most nem írom le, hogy mennyi minden tölti ki a najainkat. Nincs okunk panaszra. Akkor pedig mire ez a világvége hangulat? 
íGY MÁR LÉPEK IS ETTŐL A SZORONGÁSTÓL és mesélek nektek arról, hogy Ábris két hét múlva 2 éves lesz. Hatalmas kerti partit rendezünk neki. Kap egy isteni homokozót hozzá vödröt, lapátot és szitát , palatáblát és egy vödör színes krétát, amivel minden művészi álmát megrajzolhatja.
Manócska is kap csörgő-börgő hangicsálót. A felnőttek finom étkeket, itókákat és kellemes beszélgetőtársakat kapnak az ünnep mellé.
Szóval minden készen van a mókázásra. Most már csak a belsőm mosolyára várok. 



9 megjegyzés:

Rozsa T. (alias flora) írta...

Az "érthetetlen szomorúságnak" is van oka, csak ismeretlen, míg rá nem jövünk...
De ezt te jobban tudod.
Addig is küldök egy kis szó-simogatást, hátha használ... (bár nem vagyok benne nagyon tehetséges...)

Györgyi írta...

Rózsa! A léleksimogatás mindig használ. Köszönöm.

Holdgyöngy írta...

Tudod,én voltam úgy, hogy ténylegesen szavak, egy-egy találó mondat simogatott meg. Én is küldök neked léleksimogatást.

Márta írta...

Remélem az enyém is simogató...

Györgyi írta...

Holdgyöngy!
A becéző szavak ideje a tavasz. Talán ennek a hiánya mozdította lelkem a melankólia felé.
Csak pár óra és egy bejegyzés erejéig engedtem meg magamnak ezt az érzést.
Már túl vagyok rajta. Új nap új élet.

Györgyi írta...

Márta!
Gyönyörű verset írtál.
Pótolt valamit abból ami ép hiányzott.
Köszönöm.

Katalin írta...

van, hogy minden ami embertől jön, kevés: valami spirituális hiányt érzünk,
kinek mi

♥én elküldöm neked Bogi ma reggeli szavait (azzal ébresztgettük egymást, hogy ki tud cifrább szavakkal hízelegni): azt mondta nekem, éndrágaaranyharmatosédescukorpalacsintám, maffingőzös puhapihe harangvirág csengőszólamom" ...
erre csak azt válaszoltam: IMÁDLAK" .. ..azt mondta erre: "tegyőztélmama"

Katalin írta...

és csodaszép a fejlécképed:)♥

Györgyi írta...

Katalin!
"Legyőztélmama"
Pont erre vágytam.
Imádlak .