2017. március 3., péntek

Egymásnak feszülve


Nem szeretem, hogy az ország ahol élek kettészakad. Még védekezni sem tudok ellene.
Szó se róla szívesen írok a fákról, kertről, unokákról, de annyi minden más is foglakoztat. A minap megosztottam egy cikket a Mindenki c. filmről. Érdekes megátásai voltak a szerzőnek, ami nem egyezett bizonyos emberek véleményével. Hát szégyeltem is magam mindenki miatt. Olyan csihipuhi kerekedett belőle, hogy a végén töröltem az egészet, mert nem vagyok hajlandó nézni ahogy a barátaim, ismerőseim, egymást bántják. Aztán itt van a Jordán ügy, ami kísértetiesen hasonlít az Alföldi botrányra. Számomra az a különbség, hogy Tamással több évig dolgoztam együtt.  Nagyon tisztelem és szeretem, tehát személyesen érint az, hogy mi történik vele. Bátor vagyok, mert igenis kiállok mellette, még akkor is ha emiatt elvesztek számomra fontos barátságokat. Úgy tűnik jelenleg ez történik, ha nyíltan beszélünk. Mégis igazságtalannak érzem, hogy ne beszéljünk róla.
Ez az egész folyamat felháborít és nem tetszik!
Ha adott egy ország, ahol tehetséges emberek munkálkodnak a sikerért, akkor miért nem hagyják őket jól dolgozni?
Az is kérdés, hogy kinek jó, ha az emberek egymásnak mennek vélemény különbségük miatt, mint a gladiátorok? Kűzdenek, egymással versenyeznek, a tét nem kevesebb, mint az életük. A nép meg szórakozik mindezen és észre sem veszi, hogy holnap akár ő lehet majd ott a kűzdőtéren. Harcolhat a saját életéért a legjobb barátja ellen.
Ebből kiindulva nem tetszik a saját gyávaságom sem, hogy bár látom, hogy mi történik körülöttünk, én jó kislány módjára nem teszek semmit. Igyekszem hallgatni. Helyette semmitmondó írásokban a tavaszról merengek. Bravo! Gratulálok magamnak!
A tavasz maga a csoda. Jó róla beszélni, de ha van fontosabb probléma bizony arról is kell mesélni!
Mi emberek oly virulens, sokoldalú gondolati változatosságra vagyunk képesek, hogy bizony arról is jó lenne békésen, kultúráltan  csevegni! Együtt gondolkozni a megoldásokon és nem pusztítani egymást a véleménykülönbség miatt, hanem ha egy mód van rá konszenzusra jutni, megoldást kell teremteni! Lehet, hogy általánosságokat írok le, de ha így van, hogy mindenki tudja a válaszokat, akkor miért nem úgy működünk?
A leginkább az nem tetszik, hogy a sok- sok vitába előbb- utóbb belepusztulunk. Akkor pedig nem is kell tovább kutakodni, hogy van- e élet más bolygókon! Jobb, ha be se tesszük a lábunkat máshová! A vége az lenne, hogy azt a bolygót is kipusztítanánk.
Előre szólok, hogy most senkitől nem fogadok el uszító, gyülöletkeltő kommentet. Törlöm automatikusan a negatív véleményt, gondolatot . Építő javaslatokat, nyitottságot megköszönök. Legalább itt legyen béke, annyira jó lenne! Természetesen nem kell velem egyetérteni, csak intelligensen véleményezni a mondandót. Ennyi csak az igényem.
Köszönöm, hogy tiszteletben tartjátok.

15 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Sajnálom, hogy nem olvastam a tegnapi bejegyzésed, délután jutottam a géphez. Délelőtt ügyeket intéztünk, egy boltban kedves ismerőssel futottam össze, őt hallottam először Jordán ügyben háborogni, aztán visszahallottam tőle a saját gondolataimat is. Megörültem neki, mert azt hiszem bennem a hiba. Ezt a miért tűrünk? gondolatot több embertől hallom. Háborgunk, nem lépünk. Az is lehet, hogy a pohár egyszer csak megtelik, s kicsordul.

kovtama írta...

Teljesen egyetértek veled, rettentő fullasztó ebben az országban élni! Főleg az keserít el, hogy képesek régi barátok összeveszni csak mert más a véleményük. Nem tudom meddig bírjuk még ezt az arcátlan királyságot, ami most már 7 éve folyik az országban! Ölellek, ne húzd fel magad nagyon. :) A Mindenkiről nekem is megvan a véleményem, de pont csak megemlítettem a blogomon, mert tudom nem mindenkinek tetszene. Pont ezért nem mentem bele. De azért az is őrület, hogy azért titkolom a véleményem, hogy ne sértsek meg vele másokat, ez aztán a demokrácia! :)

Györgyi írta...

Holdgyöngy!
Sokat gondolkozom zon, hogy mikor kezdődött ez a gyülölködés? Nem vagyok képes megtalálni a pillanatot. Régen sem értett mindenki mindenkivel egyet. Volt Bibo kör különböző előadások és nagyon sok közösségi beszélgetés amikor valahogy elfértünk a különbözőségeinkkel egymás mellett.A szocializmuis idején egyházi kórusban énekeltem, zártkörű előadásokat hallgattam és rengeteg egyetemi előadáson vettem részt. Nem höbörögtem, nem jártam március 15.-én nem kívánt helyekre. Volt véleményem és érdekes módon szabadnak éreztem magam. Igaz nem az ötvenes években voltam fiatal. A lényeg az, hogy őszintébb és szabadabb életet élhettem, mint amit most élek. A renszerváltás idején ép szültem, családot alapítottam, dolgoztam, otthont teremtettünk. Nem foglalkoztam a közélettel. Gyakorlatilag Gyurcsány idejében kezdtem jobban felfigyelni a körülöttünk zajló folyamatokra. Igaz addigra a kettészakadás már érezhető volt.
Nem az a lényeg hogy melyik párt kezdte! Hanem az, hogy miért engedjük magunkat széttépni? Azt viszont egyértelműen látom, hogy a félelem az Orbán kormány idején lett mindennapos része az életünknek. Részemről egyikkormányfőt sem tartom alkalmasnak a feladata elvégzésére. Azt látom, hogy mindketten csak a htalom féltésre összpontosítanak. Az ár nekik mindegy. Mi fizetünk.
Még nem jött egy olyan igaz ember aki alkalmas lenne a béke megteremtésére.

Györgyi írta...

Tami!
Teljesen egyetértek veled. Belőlem időnként kiszakadnak a szavak. Talán bölcsebb lenne hallgatni! Ha mindenki csendben marad mitől várjuk a változást, hisz azt hiszük, hogy magunk vagyunk a véleményünkkel. Nem hőzöngeni kell! BESZÉLGETNI! Gondolatot cserélni. Legalább itt a blogjainkon. Ez az a hely ahol azért írunk, mert van mondandónk egymásnak. Nagyjából tudjuk a másikról, hogy kivel ért egyet. Kicsit utópisztikus ama vágyam, hogy akár meg is érthetnénk egymást , ha beszélgetünk arról , hogy mit miért szeretünk, vagy nem szeretünk! Régen kocsmában vagy szomszédokkal osztották meg egymás gondolatait az emberek. Ma itt beszélgetünk. Csak valahogy úgy kellene mindezt csinálnini, ahogy nagyanyáink és nagyapáink tették. Két főzős és gyereknevelős gondolat közé elfért egy- két gondolat az életről is.

Holdgyöngy írta...

Sosem felejtem el egyszer Boros Imre nyilatkozta, hogy minden politikus a saját érdekeiért harcol. Lehet, nem ezekkel a szavakkal, de a lényege ez, nem az országért. Akkor sem, ha ezt hangoztatják, mert a saját hatalmukat féltik. Egyébként a kettészakadásért a nagy gyűlöletkeltéssel a kommunisták iránt nagyon felelősek. Egyik pártnak sem vagyok, voltam híve, legfeljebb látok, s nem szeretek jelenségeket. S nagyon nem tetszik amikor Istent is belekeverik ezekbe a játszmákba. Inkább legyen valaki bevállaltan gazember, mint álszent. Akkor az ember tudja kivel áll szemben. Az Arany ünneplés kapcsán a közt.elnök szavait idézte a rádió, aztán levették, nagyon hamar, s más mondatokat ismételtek. Valahogy az őszinte szavakról szólt, s nem arról amiket hangoztatnak.

Katalin írta...

Holnap ? de hiszen mi magunk vagyunk a küzdőtéren naponta. én nem szeretem, ha másokról (politikusokról, szomszédról , anyámbarátjáról) mondunk véleményt, nem visz előbbre, általában
az a megoldás, hogy nézzük meg, mi magunk hogyan viselkedünk, ha felidegesítenek, vagy támadnak (pont mint azok a mások)
lehet beszélgetni semleges dolgokról, de a VITAKULTÚRÁNK nem elég fejlett ahhoz, hogy ha valami közelebbről érintő dologban elmondjuk a véleményünket, ne értse félre a másik, és ne kezdjen csörtézni. ..Én azt tapasztalom, kétféle mód reagál mindenki, én is, te is, te is, mindenki, akinek húsbavágó témában kell véleményt nyilvánítani mások felé:
1. megsemmisítés céllal támadásba lendülünk, mert amannak ellenkező a véleménye, és már nem is a véleményét hallom meg, hanem azt, hogy „nem egyezik„az enyémmel, ergo rólam mond rosszat (pedig nem) , ..ha pedig megbeszélni lenne szükséges, inkább, akkor azonnal lezárom kizárom az illetőt, és általánosításokkal címkézem őt magát, nem a véleményét, esetleg a háta mögött mondok róla negatívakat
2. kussolunk, lenyelünk saját véleményt, mert nem tudom érvényre juttatni a nézeteimet nem merem fel vállalni saját véleményemet, ha az nem egyezik a csoportvéleménnyel
Vagyis, VAGY agresszív, VAGY passzív, nincs harmadiutas, nincs asszertív problémakezelés (ammegmi )
Ez a két verzió van, számtalan pici variánsokkal, bárhol vagyok. Félreértések és sértegetések halmaza, ki tud nagyobbat csapni játszmák.
Tegnap az oviban előttem szándékosan földre lökte a folyosón egy kisfiú Bogit, hogy annak kirepült az uzsija a kezéből, én meg megragadtam, és első indulatomban „azonnal kérj bocsánatot” követeltem a sráctó l, mire az anyukája üvölteni kezdett velem, hogy ne merjek a gyerek éhez nyúlni...
de rengeteg példa van a netes fórumokon is , hajrá utáljunk másokat, és csináljuk ki, akinek nem ugyanaz a véleménye, mint nekünk!, én pl. amikor befejeztem a Bogiblogot, sokan megsértődtek, sőt sértegettek, büntettek néhányan, mert személyes sértésnek vett ék, hogy nem teregetem ki már magánéleti eseményeimet neki...Félreértik a szavaimat, amikor azt mondom, én máshogy gondolom...Nekem is elegem v an az örökös magyarázkodásból, ezért inkább abbahagytam azt
Nem tudom, miről írtál, és hova – nem láttam- , de szerintem vállald fel a szak mai véleményed, ezt csak úgy mondom, semmire nem akarlak rábeszélni, de hát hozzáértő vagy
Elszomorít, hogy csak abból nem lesz félreértés, amit nem írunk le (bár néha abból kis )!!
Sokszor hülyének néztek már (és beleuntam), amiért újra és újra és újra szájbarágni akarom, hogy legalább a semleges dolgokban halljuk meg már végre a nézeteket , és n e veszekedésnek tekintsük azt, ami nem veszekedés. Amikor pedig nem semleges dolgokról beszélgetünk, akkor pedig halljuk meg a valódi szükségletet, és a valódi problémát próbáljuk tisztázni , ne indulatos „győztes” – „vesztes” harcok képződjenek, hanem értsük meg magunkban : mi a MI saját – valódi - problémánk abban a konkrét szituban...

sokszor a szavak nem is arról szólnak, amiről látszódik (ezért nehéz írásban beszélgetni)
van, akinek az dicsérő szavak, másoknak az ajándék, megint másoknak a szívességek teszik egyértelművé, hogy fontosak a másik számára, és azzal tudom kifejezni a szeretetemet, ha minden tudásomat odaadok, mások meg akkor érzik szeretve magukat, ha ugyanazt hallják vissza amit ők mondanak,
mindenki másmilyen, mindenki egyedi és értékes, senkinek nincs joga ezt kétségbevonni a másikról

Katalin írta...

alapszavakat máshogy értünk, pl. "vita", "vélemény", "szükséglet", "beleszólás", "szeretet", stb. szavak üresen konganak, és teljesen mást ért rajta két - egymással beszélő - ember
van, aki azt mondja, "véleményt" mond, pedig csak negatív ítéletet a másikról, és dühösen vagdalkozik,hangoztatva, hogy nem engedik elmondani, és nem fogadják el a "másmilyen véleményét" sokszor megkapom, hogy nekem csak azt szabad mondani, amit hallani akarok, ettől elönt a méreg, mert nem értem, és csak az ártó szándékot érzem benne,nem az ismeretét,
attól pedig kifejezetten hányingerem lesz, amikor félinfók alapján azonnal betonszilárd ítéleteket hallok

bocsánat, nem túl jó passzban v agyo k, nehéz így gondolatokat megfogalmazni

Györgyi írta...

Holdgyöngy!
Teljesen egyetértek Borossal. A politikus olyan ember aki túlfűtött ambíciókkal rendelkezik. Tehát az önös érdek figyelembevétele alapvető lételeme. Ha ezt elfogadjuk, akkor nem kell meglepődni azon, ha az anyagi javakban is ilyen irányú a személyisége. Emiatt talán az lenne a jó, ha egy nép nem változtatgatná az uralkodóját. Ez persze UTÓPIA. Egyáltalán nem jó következtetés, csak egy szempontból lényeges. Nehéz öt évente "jóllakatni" egy-egy politikai stábot.
Nekem azzal van valahol a legtöbb gondom, hogy az önzőséget, hogy lehetne minimalizálni az országért dolgozó emberekben? Ha nagyon önzetlen, akkor végtelenül békés, kompromisszum kész és ezáltal kiszolgáltatná az országot más népeknek. Legendásan önzetlen ember Urugvay elnöke. Mint ember számomra példakép. Mint vezető ? Arról nincs információm. De az országa sajnos elmaradott. Rengeteg hibája volt Kádár Jánosnak, de azt el kell ismerni, hogy nem volt harácsoló természet. Valahol azt hiszem magamban, hogy a hatalom oly mértékben torzítja a személyiséget, hogy igazán jó vezető nincs. Még Jézus is elbukott aki igazán jó vezető volt. Régóta küszködik az emberiség ezzelk a témával. Ott van a legszimpatikusabb eszme Szabadság, Testvériség, Egyenlőség. Csak ideig óráig működik, mert szembe megy az emberi tulajdonsággal az önzéssel. Kódolva van belénk ez jellembéli alap motiváció. Szükségünk van rá. Kell a fajfentartáshoz. Túl sok mindenbe kaptam most bele és pár mondatban nem lehet jól kifejteni. Ha zavaros bocs.

Györgyi írta...

Katalin!
Talán a görög szenátusban volt némi vita kultúra az iskolákban tanították is. Nyomokban felfedezhető az angol parlament csörtéiben. De Magyarországon hiánycikk. Igaz lassan a gondolkodás képessége is az. Sok témát érintettél és a megválaszolásukra kevés ez a felület, ami a blog komment dobozában megtalálható. Érintetted a szeretet nyelvek alkalmazását a viták rendezésekor. Majdnem lehetetlen eolyan vitapartnereket találni akik ugyanazt a nyelvet használják. Talán a barátok lehetnének azok, de még ott sem nagyon találok erre példát. A türelem, tollerancia, nyitottság és az érdeklődés azok a vonások, amiknek a megléte kialakíthat egy építő párbeszédet. A sor nem teljes, de az induláshoz elegendő. Azonban ma kevés olyan embert lehet találni, akiben mindegyik tulajdonság egyszerre jelen van.

Györgyi írta...

Katalin!
Tökéletesen fogalmaztad azt meg, hogy miért nem kommunikálunk jól egymással. Azt gondolom, hogy a konfliktust két tulajdonság hiánya ébreszti fel. A türelem és a tollerancia. Általában ha két soron belül nem kapunk számunkra kedvező választ már tovább is lépünk. Na attól meg mentsen meg az Isten ha a válasz nem egyezik a mi véleményünkkel. Azt látom, hogy öngerjesztő folyamat részesei vagyunk. Mivel nem hallgatnak meg minket így mi sem figyelünk a másikra amitől aztán dühösek leszünk és bezáródunk. Ezen a ponton vége van a beszélgetésnek az információ áramlásnak.

Katalin írta...

ölellek Kincske♥

Katalin írta...

amit a szeretetnyelvről mondtál, nem ért nem:"majdnem lehetetlen olyan vitapartnereket találni akik ugyanazt a nyelvet használják.", kicsit zavar, mert én úgy képzelem, hogy a vitakultúra és a szeretetnyelv nem szinonim fogalmak, ...az az ötféle , amit Chapman annak hív arra hivatott, hogy az általunk fontosnak érzett(szeretett) embereknek olyan infókat küldjünk a fontosságáról, amit az dekódolni tud a szeretetünkről (minőségi idő, szívességek, ajándékozás, testi érintés, elismerő szavak) mint jeleztem én azzal tudom kifejezni, hogy én azzal tudom kifejezni a szeretetemet, ha minden tudásomat odaadok, amikor vele beszélek, csak rá figyelek (ha szeretem az illetőt)
más dolog, amikor "eszmét cserélünk"a vitapartnert nem feltétlenül kell "szeretnem", de jó lenne ÉRTENI a helyzetet, és az adott problémát (valódi problémát, nem a felszínt) , és vita közben NEM RÓLA beszélni (hogy őt milyen címkékkel minősítem), hanem az adott szituban tisztában lenni a saját felelősségével, és érzelmei gyökerével ...és érzelmekkel nem vitatkozni :)))))
és, amit hiába mondogatok, soha senki nem érti: az adott történést nézzem, d ne padig azt, amit kitalálok róla (ó, tudom, mindig ez van, ó ismerem, tudom, miért mondta ezt, ó, hát ez az a tendencia, hogy ...és általánosításhegyek jönnek elénk, a valódi esemény helyett

tényleg baromira nehéz leírni ami olyan sok - és szerteágazó - amit elmondani is félóra lenne.....

Ezt sem értem pontosan, - és azt hittem engem minősítesz, amokir azt írod "Azt látom, hogy öngerjesztő folyamat részesei vagyunk. Mivel nem hallgatnak meg minket így mi sem figyelünk a másikra amitől aztán dühösek leszünk és bezáródunk"...

Katalin írta...

elnézést is kérek, mert túl sok voltam itt most

Györgyi írta...

Katalin!
Köszönöm, hogy leírtad, pontosítottad a szeretetnyelvről ismerendő dolgokat. Igazad van sajnos nem érthetően fogalmaztam. Túl nagy a téma és nem szántam elég időt a kibontására. Személyes beszélgetésben egyszerűbb és pontosabbak az információk átadása.
Nem mínősítés volt amit az öngerjesztő folyamatról írtam. Inkább utalás arra hogy képtelenség megúszni, hogy ne induljon el egy ilyen folyamat minden ilyen beszélgetésben. Nem egy beszélgetésre értettem, hanem a folyamatra.

Györgyi írta...

Aúgy pedig nem voltál sok. Beszélgetsz velünk, amit köszönök.