2017. március 14., kedd

Annyi minden


Végre kicsit melegszik az idő és úgy látom ezzel együtt a szívünk is. Hihetetlenül sok a teendő. A nárciszokkal reggelenként köszönünk egymásnak és ettől mosolyra húzódik a szám. Jó így ébredni.
Tegnap volt elnökválasztás. Azt hittem kár ezen gondolkozni. Hisz esélye sincs a változásnak. Majtényi beszéde azonban felébresztette bennem a reményt, hogy igenis érdemes nem feladni! Több ilyen ébresztés kellene!
A színházi életet mostanság Jordán Tamás ügye foglalkoztatja. Felépített egy színházat , életre keltette, majd a politika meneszti. Miért?
Kell a hely?
Igen azt hiszem erről szól a cirkusz. Ép úgy, mint Alföldinél. Ott Vidnyánszkynak csináltak helyet. Kit érdekelt a társulat, a nézők  egy ország véleménye? A politika döntött a többi nem fontos. Mennie kellett. Most Jordánnak is mennie kell! Bár a város, a nézők , a társulat kűzd azért, hogy maradjon! Mostanában azt kérdezem magamtól, hogy miért hagyjuk magunkat?
Aggaszt ami a politikai életben történik velünk, bennünk, körülöttünk. De túl kicsi pont vagyok ahhoz, hogy a véleményem számítana. Örök idealista lévén nem tudok közömbös lenni. Mi tagadás jobb lenne , ha csendben maradnék és befognám pörös számat. Inkább szelídebb vizeken kellene evezni és a napsütésről, a virágokról maximum  az életemről szabadna merengeni. Abban legalább számít a véleményem.
Ha nem mondtam volna imádok élni! Akkor is, ha sokat morgolódok.


4 megjegyzés:

Rozsa T. (alias flora) írta...

Igy kötünk ki végül is Voltaire-nél egyre többen: "Il faut cultiver notre jardin" vagyis: "Gondozni kell kertünket", amit én mindig úgy értelmeztem, hogy ha a világból kiábrándultunk, marad egy hely, ahova megtérhetünk... Vagyis magánéletünk, a család, mi magunk.

Különösen ha szép az a kert! Persze, rajtunk is áll a szépsége...

Györgyi írta...

Rózsa Kedves!
Mit tegyek ha nem sikerül teljesen elfelejteni a körülöttünk lévő világot?
Ami a kertet illeti sok idő kell amíg kiforrja magát. Azt hiszem így van ez napjaink mindennapi életével is. Történelmi évekkel mérve 30 év az nem távlat. Az egyén életében azonban majdnem a fele. Mi pedig oly korba születtünk amikor a rendszerváltozásban töltöttük az aktív éveinket. Megúsztuk a világháborút és telibe kaptuk a káoszt. Ma nincsenek kialakult értékrendek. Változás van, amiben könnyű irányt téveszteni és állandóan kérdésekkel gyötörjük magunkat. Az eddig kialakult trendek eltűntek, nincsenek jelzőoszlopok iránymutató eszmék, amiket a világ egységesen elfogad. Minden mozog, változik és átalakul.
Tudod szinte naponta megfogadom, hogy ezentúl a család, a kert és a szépség érdekel. Majd felébredek és elkezd dőlni felém az információáradat és már annyi is az esti eltökéltségnek. Elkezdek sodródni és gondolkozni, hogy miként mászhatnék ki ebből a hömpölygő folyóból?
Irigylem azokat az embereket akik képesek a körön kívül maradni.
A nyilasok nem ilyenek.

Katalin írta...

Most nézem épp Alinda műsorát
Eperjes Károllyal

Rozsa T. (alias flora) írta...

Igen, a Nyilasok nem ilyenek, naponta látom...
Tudod, engem is szenvedélyesen érdekel a világ sorsa (itt még egy pártba is beléptem 1993-ban, hogy lássam, hogy is működik belülről a politika. 2006-ban kiléptem, takarékoskodni kezdtem idővel, energiával...)
Továbbra is érdekel minden külső esemény, de már tudom, hova húzódhatok vissza, ha úgy tűnik, hogy hiábavaló lenne az én gyenge erőfeszítésem...