2017. február 25., szombat

Ünnepi ráhangolódás

Hajnalban sem volt elég ahhoz felkelkelnünk, hogy nap végére elkészüljünk. Mégis elmondhatom, hogy igazán szép napunk volt. Kezdődött a szokásos  bevásárlással. Majd megkezdtük az igazi nagy futást. Kertészetből kertészetbe zarándokoltunk ezer színben pomrázó virágoskertért. Vettünk primulát,  hatalmas fejű   árvácskát, nárciszt, tulipánhajtásokat, fürtös gyöngyikéket és vörö, rózsaszín és hófehér százszorszépet.  Ellátogattunk több virágoshoz is mert a lányoknak friss tavaszi csokrokat is szerettem volna köttetni. Zsófimé vidám és nagyon színes lett, Annámé, halvány rózsaszín és pasztel színű lilák és fehérek keveréke, vintage hangulatban, ő ezt szereti. Majd a cukrászdába mentünk az Audry tortáért. Na ezt kihagyhattuk volna. Viccnek is rossz volt, amit Audry kalapként egy vagyonért ránk akartak sózni. Himbecsúf volt és a belseje sem olyan ízű lett, mint amit rendeltem. Erre való hivatkozással nem vettük meg. Így elmentem a nagy kedvenc cukrászdánkba a Pálmaiba ott kaptunk egy joghurtos eper tortát. Egészen jól néz ki. Majd az Aldiba rohantunk Zozi kedvenc csoki tortáját, ott lehet kapni. Végre minden meg volt.   Elkezdtünk főzni. Az igaz, hogy holnapra rendeltünk hidegtálakat, de a mai cukrász tapasztalatból nem akartunk csalódni, hogy az utolsó pillanatban az derül ki, hogy nem jó. A férfiak kedvére csináltam marhapörköltet nokkedlival, uborka salátával . A hölgyeknek pedig az unalmas csirkemellet kézítettem kicsit se unalmasan. Őzgerincbe tettem bacon szeleteket,  csirkemell csíkokat, tejszínes, füstöltsajtos, besamel mártással összekevertem. Végül a kilógó bacon szeletekkel betakartam. A sütőben 180 fokon megsütöttem. Következő fogás szeletelt csirkemellet, sóztam borsoztam és tepsibe tettem  ezután pármai sonka,szeletek következtek,  viszonylag sok aszalt szílvával borítottam be, majd újabb sor csirke köüvetkezett. Végül almaszeleteket tettem a tetejére, amit  szójás mézzel megkentem és mehetett a sütőbe ez is. Majonézes kukorica saláta az egyik saláta , majonézes lilahagymás burgonya saláta a következő . Kész salátát ketté osztottam és az egyik felébe ecetes uborkát tettem és egy kis citromlét, hogy pikánsabb legyen friss aprított petrezselyemmel ízesítettem még. A másik adaghoz almát szeleteltem és egy gondolatnyi mézet csurgattam bele , hogy az ízében ott bujkáljon a buja nyár ígézete. Így két ízben készült ez a saláta. Holnapra maradt a friss tavaszi uborka, paradicsom, újhagyma és zöld salátakeverékből készített  tokaji borecetes vörös áfonyás olivás saláta elkészítése. Előételnek alexander körtébe töltöttem lágy gorgonzolakrémet dióval díszítve.
Mire elkészültem Robi is végzett az ültetésekkel, sőt besegített a konyhai teendőkbe is.
Most annyira izgulok, hogy holnap minden sikerüljön, hogy képtelen vagyok leengedni. 
Akiknek még van kedve kicsit gyönyörködni, hoztam néhány fris fotót a kicsikről. Holnap Annát megkérem, hogy fotózzon egy kicsit a kertben, a házban, ő  imádja ezt csinálni. Én mint tudjuk nagyon nem kedvelem ezt a tevékenységet. 

A mi kis világunk kincsei.







5 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Füvet kaptatok? Micsoda készülődés, nagyon kiteszel magadért. A fiamék jártak így az egyéves katica tortával Miskolc legjobb hírű cukrászdájában. Csak ők elhozták, más nem volt. Mondjuk ízre nem csalódtunk, de ahogy kinézett. Tüneményes két unokád van, s mindkettő más, mint a lányok nálunk (is).

Györgyi írta...

Nem még most nem vettünk fűmagot. Ugyanis a teraszokat díszítettük ma és az ablakpárkányokat. :o)))
A fű még hátra van. Az túl nagy falat, mivel elég nagy területet kell megmunkálni.
Annyira csúnya volt a torta kalap, hogy mindenre hasonlított csak arra nem, amit szerettünk volna.
Izgulok, mert Anna anyósáék is jönnek . Nem igazán vagyunk közös hullámhosszon, ami az én hibám. Még mindig ott van a tüske bennem, hogy a fiúk meg miattuk nem sikerült az előző ház . Még ki kell hevernem a fájdalmat. Nekem ez általában nem megy gyorsan.

kovtama írta...

Gyönyörűek az unokák!!!
Hányan lesztek erre a hatalmas mennyiségű ételre? :) Nem csoda, ha a végére elfáradsz! A házat ne bánd cseppet se! Arra gondolj, minden jó ha a vége jó, mindenki külön, mindenki azt csinálhatja ami és ahogy jó neki! Bár nehezen értetek a végére, nem biztos, hogy ha anno jól sül el a ház, most béke lenne és nyugalom, mert az együttélés nehéz dolog manapság. :) Jó ünneplést!!! Jó étvágyat:)

Györgyi írta...

Szia Tami!
Mi tagadás kicsit túlzásba estem a kajákkal, de 12 leszünk amiből 8 pasi.
A házat már nem bánom kicsit se. Az álmaimat sajnálom, hogy elvesztettem, de igazából már azt se. Nagyon élvezzük Robival a külön életünket. Igazából gazdaságilag visel meg még sokáig ez a hercehurca. Sok milliót vesztettünk ezen az ügyön. Fáj belátnom, hogy ezt a veszteséget sose fogjuk tudni behozni, de a boldogság amit az új életforma hozott az messze kárpótol érte. Attól még sok sok év munkája veszett oda.

Márta írta...

Bőségben!
Mi szem-szájnak ingere!
De jó is az ilyen beszámolót olvasni!