2017. február 15., szerda

Újragondolva



Na szóval. A romantikus gyönyörűségeknek a tegnapi nappal vége lett. Túl vagyunk a karácsonyon, szilveszteren és az említésre sem érdemes Szerelem napon.Ugyanis azt tapasztalom, hogy ez a nap is úgy viselkedik mint a többi kötelező ünnep. Sokakból felesleges költekezést, vagy protokoláris megfelelési kényszert vált ki és ezzel együtt elfojtásokat, rosszallásokat, dühöt. Egy biztos már megint csak a lényeg marad ki  a szívünk, amiről  is ennek a napnak szólnia illene.
Ma új nap van. Egy nappal közelebb a tavaszhoz és távolabb a téltől. Remek!
Végre visszarendeződnek soraink az életünkben  és a fenti képnek megfelő helyzet áll elő. Szokásomhoz híven ezer program, feladat bozsog az agyamba, amit nem általlok megosztani a párommal. Magyarul minek tagadjam megint dirigálok. Szónoklatom kiterjed mindenre. Építsünk kertet, fessünk, ünnepeljünk, barátozzunk, kutyát vigyük orvoshoz, mert allergiás. Ezen teendők mellett legyen idő unokára, gyerekre és egymásra. Borzalmas vagyok és vénségemre ezt egyre inkább tisztán látom. Drága életem párját minimum szenté kellene avatni!  Félre a tréfával. Gyűlnek az elintézni valók és a listának se vége, se hossza. Magyarul végtelenítve vagyon.
Ma reggel megírtam jó pár meghívót a barátoknak. A lányok születésnapja remek alkalom a meghívásokra. Így most kinyílik a kapu és vágyaim szerint sokan be is jönnek rajta. Aztán ideje festeni, burkolni, kertet építeni, és befejezni a befejezhetetlent. Egy öreg házzal mindig van teendő. Tehát ez az a történet, ami méltán megérdemli a végtelen címet.
Persze ahogy én a mi dolgainkat ismerem nem kell aggódni, csínnyán bánunk majd az idővel, az energiával. Tehát elkészül minden pont addigra, mire a belső igényünk szerint kellene, vagy ha mégse, akkor életbe lép egy másik verzió. Lehet, hogy nem is szükséges elkészülnie! :o)))
Most így látom a dolgokat, mert eldöntöttem, hogy többé nem szeretnék megbolondulni a saját kényszeres maximalizmusom miatt. Elengedem. Ez  ma divat, ha jól meggondolom nem is rossz így élni.
A levelek elmentek,  a jó hangulatról ezáltal gondoskodtam a többit pedig az életre és Istenre bízom. Elvégre ők sokkal jobbak nálam.

17 megjegyzés:

Mamka írta...

Mindenestől jó volt olvasni téged!
Az "öreg ház" jelző olyan jó hatással van rám.Írhatnám azt is,hogy romantikus, de nem takarja azt,amit érzek ...
Spring Waltz.:♥

Katalin írta...

https://68.media.tumblr.com/a8a8e1291e00627d5ac3bbed8b2487fa/tumblr_o2vcukeF501rgr6a1o1_400.gif

aliz írta...

szép a keringő... de nem Chopin...

Holdgyöngy írta...

Itt-ott magamra ismertem az írásodban. Próbálom magam én is visszafogni.Ez egy filmnek is zenéje volt, de melyiknek? Amúgy, amiket írtál végignéztem, sokadszorra, de jók voltak. Néha ez a hangulat is kell.

Györgyi írta...

Mamka!
Az öreg háznak még nem sikerült mindenütt megalálni a megfelelő hangulkatot. nem igazán öregek a bútoraink. Nem is art deco. Valahol középen vannak. Ide nem tökéletesek. A sok költözés alatt keveredtek a stílusok. Így most bajban vagyok emiatt. Elég kaotikus a berendezés. Majdcsak kialakul.

Györgyi írta...

Katalin!
Köszönöm. Igazán aranyos.

Györgyi írta...

Holdgyöngy!
Engem is emlékeztet ez a zene egy filmre, de nem tudom beazonosítani, hogy melyikre. Nekem valmi orosz film sejlik fel, de nem vennék rá mérget.

Györgyi írta...

Ha egy mód van rá ne veszekedjünk! Inkább fogadjuk el egymást olyannak amilyenek vgyunk!

Márta írta...

Öreg bútorok?

Vác - Tolerián...
http://www.tolerianantik.hu/

Katalin írta...

nehéz dolog ez a "fogadjuk el egymást olyannak, amilyen" téma, mert már nem olyan a közösségi média mint régen, a kezdetekkor...amikor mindenki egyforma ismerettel blogolt,
aztán ma már alaposan megsértődünk, ha nem a mi nyelvünkön szólnak hozzánk, mégha helytálló is az észrevétele, "ne úgy mondja"
megértelek, nekem is nagyon fájt, amikor egy bogyómra azt mondtam , hogy ez borókabogyó, és azonnal tromfolt valaki, hogy az nem az (csak nem mondta meg,hogy akkor micsoda...
Nem volt az sem veszekedés -ez se itt - , csak kiigazítás, ami rosszul szólt...Mindenki van úgy, hogy nem találja el mindig a hangot

...meg nehéz is ebben a túlduzzadt információ-óceánba megállapítani hogy mi hoax, és minek hihetünk. és mi magunk is tehetünk (tehetünk??) ellene, hogy pl. szólunk, ha valaki a gasztroangyalnak tulajdonít egy könyv fordítást, vagy Hamvas Bélának egy olyan verset, amit egy blogos társunk írt ("Isten tenyerén ébredtem")mellékes, nem mellékes?, ki-ki mást érez fontosnak (abban igazad van, hogy háromszor meg kéne rágnunk mi az amit elvisel az, akinek írjuk, de hát nem nagyon szoktunk erre idő t szánni, sajnos
sajnálom a félreértéseteket, és bár nem akarom ellened aliz pártját fogni, - veszekedni pláne nem, se most se máskor...nem is volt kedvem utánanézni, - jobb lett volna, ha ezt megteszi aliz -, csak véletlenül rábukkantam, hogy tényleg nem Chopin,https://www.youtube.com/watch?v=evalkwJzqcI
hanem - de persze lehet, hogy ezt is rosszul tudom - de Paul de Senneville és Olivier Toussaint szerezte, az eredeti címe: Mariage D amour ,és Richard Clayderman tette ismerté (de szerettem)...és emlékeztek?: volt egy megható kisfilm a szerelemről, a férfihűségről, annak volt ez az aláfestő zenéje...
és kérlek , ne haragudj

Györgyi írta...

Katalin!
Semmi baj nincs azzal, ha valaki figyelmeztet arra, hogy nem jól tudok valamit. A stílussal vannak gondjaim, no meg azzal, ha csak és kizárólag akkor és azért ír mert végre fülöncsíphet. Piros tollal a kezében a mai napig hibákra vadász. Nem csícsér csak oktat. Allergiás vagyok az ilyen pedagógusokra. A jó tanártól a kritika fontos. A rossztól kibírhatatlan .
Amúgy én is megtaláltam több formában ezt a zenét. A neten hol Chopin hol Paul Senneville nevén jegyzik. Nekem a zene szépsége költőisége, hangulata volt fontos. Imádom Chopin és illet a stílusához ez a zene. Zenetörténész pedig nem vagyok. Így nem jöttem rá, hogy katalógusokban kéne kutakodnom, hogy jól íták- e , hogy Chopin a szerző. A lényeg mégsem ez. Hanem az, hogy csak arról szól a hozzám szólása mindig, hogy mit mikor csinálok, írok rosszul! Nem kell olvasni, ha zavarja! Nem kötelező. Hangulatokról életről, érzésekről szól a blogom. Igyekszem pontos információkkal megadni amiről írok, de nem enciklopédia ez a blog. Ahogy öregszem egyre jobban csak az érzések érdekelnek. Engem meglincselnének a tanítványaim, ha mindig csak a hibákat keresném bennük. Az én személyiségem szárnyalni, csapongani, örülni szeret.
Azt hiszem új név illene a blog címének.
Repülj velem!
Amúgy tudom, hogy veled is konfrontálódtam már ilyen dolgok miatt. Sajnálom.
Lehet, hogy mostanában nem viselem jól a nem megfelelő hangú kritikát. Ráadásul ezen nem is szeretnék változtatni. Örülök nnak, ha az ismereteimet bővítik. Annak is ha figyelmeztetnek arra, hogy nem jól tudok valamit., Azonban ha csak erről szól a beszélgetés annak nem örülök.
Sőt őszinte leszek nem is kívánom az illetővel a csevegést.
A stíluson van a hangsúly.

Györgyi írta...

Márta!
Köszönöm az ötletet. Ha az átalakítás végére érünk és marad pénzünk jöhetnek az új szép bútorok. Bár ott tartanánk!

Györgyi írta...

Katalin!
Sokat gondolkoztam, hogy miért pont én nyúlok mindig a darázsfészekbe?
Azért, mert nem az időjárásról és semleges dolgokról írok, hanem magamról és az érzésekről.
Ha az időről mesélek, akkor nagy baj van. Akji ismer az ezt tudja is. :o)

Katalin írta...

tudom, és értelek, azt mondtam én is, a st ílu s a lényeg, és ez az, amit nem mindíg találunk jó l el..

Katalin írta...

ja, de azért az ilyen "konfrontáció " piszkosul meg tudja emelni a látogatottságot :)))
ölellek Kincske, szép álmokat,

Katalin írta...

csak még annyit : nem tudom, mi lehet a levegőben, de én meg olyan sírós-félős vagyok már napok óta, más meg robban, és meg bőgök, tuti hogy nagy időváltozás lesz, ha már időjárásról:(

Györgyi írta...

Katalin!
Az a fránya hidegfront az oka mindennek. No meg a túlzott érzékenységünk.
Ami a látogatottságot illeti . Jobban örülnék, ha nem a döghús vonzaná a látogatót, hanem az értelmes beszélgetés élménye, lehetősége.