2017. február 16., csütörtök

Nosztalgia


2008.-ban kezdtem el blogot írni, kilenc évvel ezelőtt. Ma visszaolvasgattam a régi blogomban.

https://web.archive.org/web/20120106004555/http://mamintiazoldkicsitunder.freeblog.hu/

Stalikám volt az utolsó ottani kommentelő. Mennyi minden történt azóta. Stali két éve nincs köztünk. Hiányzik. Mama volt ő az életünkben. Olyan igazi. Néha imádtuk, néha zsémbeltünk, de nem tudtunk nem beszélni egymással. Ha nagyon nagy szükségem volt egy ölelésre még betegen is felhívott. Jó volt érezni, hogy van és lehet rá számítani, pont úgy ahogy anyára. Most mindketten a temetőben vannak és onnan vigyáznak ránk.
A régi blogban is voltak viták olykor kisebb-nagyobb földrengések, de valahogy az más volt. Emberibb, személyesebb, ölelősebb.
Sajnos a hibáim megmaradtak. Bár elmondhatnám, hogy megjavultam. De nem. Inkább tovább romlottam. Figyelmetlen vagyok, kapkodó, meggondolatlan és még mindig sok hibát ejtek íráskor.
Talán abban van változás, hogy ma már tudom, hogy magamnak írok. Úgy ahogy írok. Szükségem van az írásra. A részemmé vált. Itt engedem ki a gőzt. Azt is tudom, hogy nem felelhetek meg mindenkinek. Végre megengedem magamnak, hogy nem is kell! Úgyis csak azok olvasnak, akik elfogadnak. Akiknek nem tetszik tovább mennek. Olyanok is vannak, akik szeretnek másokat bántani. Azok előtt becsukom a kaput. Ahogy öregszem lassan megtanulom értékelni azt ami vagyok. Erre jó az írás. Láthatóak a hibák messze nem tökéletes az itt kirajzolódó ember, de talán látszanak a jó dolgok is. Ha rend van bennem, akkor egyensúly van köztük. 58 éves koromra végre ideértem. Elfogadtam, hogy nem szerethet mindenki, de nekem sem kell szeretnem azokat, akik nem szeretnek. Másoknak ez természtes. Nekem kilenc évi komoly munkába telt, hogy megértsem : minden így jó ahogy van, még én is.
Köszönöm Stali mama, hogy segítettél.
Ő kezdetektől ezt magyarázta.
Ezt a dalt most neki küldöm.



15 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Nem is tudom hogy keveredtem közétek? Szerettem Maminti, a kicsi zöld tündér bejegyzéseit, s örültem amikor itt is rád találtam. Szívemből írtál. Nekem is szükségem van ezekre a megnyilvánulásaimra, bár miért, erről nemigen írtam. Örülök, annak a kevés, de szerető embernek akik körülöttem vannak. S nekem is sokszor eszembe jut Stali, bár én csak a blogról ismertem. S néha még gondolok pár emberre, aki ott körülötted volt, de már nem írnak.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Örülök, hogy eljutottál a megnyugvásféle állapot e pontjára: "Azt is tudom, hogy nem felelhetek meg mindenkinek. Végre megengedem magamnak, hogy nem is kell!" Én is igyekszem tartani hozzá magamat, még akkor is, ha nem könnyű.
Igen, Stali hiányzik...
Irjál továbbra is! Olvaslak hűségesen. Hiszen olyan élő, őszinte, amit írsz!

Györgyi írta...

Holdgyöngy!
Nagyon jó csapat volt a freeblogon. A mai napig tartjuk a kapcsolatot. Igazi barátságok születtek ott. Tán azért mert élő kapcsolatot is tartottunk egymással. Itt Katalinnal és Natival szoktunk találkozni. Mint ismeretes Katalinnal viharos vitáink is vannak amiket aztán telefonon szoktunk rendezni. Kellenek az élő szavak az érzéseinkhez.
Veled és Rózsával közel kerültem lelkileg, de hiányzik a szemkontaktus , az érintés /ölelés/ öröme a valódi elmélyüléshez.
De Ti ketten olyannak szeretek amilyen vagyok és viszont is így van. Fontosak vagytok nekem.

kyOrsi írta...

Én azt sajnálom, hogy nem találtam Rád hamarabb. Mióta idekeveredtem, olvaslak. Szeretem az írásaidat.

Györgyi írta...

Rózsa!
Kezdetektől fogva szeretem a lényedet, a lekedet.
Pedig távol vagyunk egymástól földrajzilag és habitusilag is. Mégis kicsit olyan vagy, mint Stali volt a blogvilágban. Jelzőfény.
Hálás vagyok hogy ismerhetlek.
Köszönöm.

Györgyi írta...

kyOrsi!
Köszönöm, hogy velünk vagy. Írhatnál kicsit többet, hogy beszélgessünk kicsit!
Szeretem olvasni a gondolataitokat.

Katici írta...

Én egy régi olvasód, Mari's blogjából tévedtem ide, s itt is ragadtam. Szeretem az intelligenciádat, az őszinteséged, hogy felvállalod az érzéseidet, az öniróniádat..., szeretek nálad olvasgatni. Sokat tanulok Tőled (legalábbis próbálok). Köszönöm most is.

Stalikára gyakran gondolok. Bár csak egyszer találkoztunk, de olyan volt, mintha öröktől ismerősök lettünk volna. Jó hogy ide idézted.

Katalin írta...

:)) mint ismeretes:)) én elég olaszosan indulok neki, ha feltűzelődöm, de nem az vagyok, aki "szeretmásokatbántani"
:)))mindenki próbál valahogy jól-lenni a bőrében, ha félreértés van, azt szeretem alaposan tisztázni, de nincs bennem ártó szándék, legfeljebb gyerekes igazságkeresés
bár ne lenne rajtam ez a bilog, de rajtam ragadt, sajnálom

nem tudok másmilyen lenni
♥♥♥♥♥♥♥♥

Katalin írta...

Györgyi, nem tudok ahhoz a hsz-hoz írni, ahova szeretnék, mert nincs ilyen fül, hogy " válaszerre",
na ezt jól aszontam, de biztos értesz, te mindent értesz, ha csak kicsit mágyár azt is,
a két L-el írandóhoz elkerülte a figyelmem egy L-t beszúrni, bocsi a magyartanároktól:) )
ideteszem: L
:))

Györgyi írta...

Katici!
Az udvarlás kölcsönös. Én is nagyon szeretlek.
:O)

Györgyi írta...

Katalin!
A lényeg egymás elfogadásában van . Olyannak szeretni, amilyen.
Én szeretlek.

Katalin írta...

akartam még írni, de másfelé vittek a dolgaim, most, hogy újra netközelbe értem, folytatom - bár nem szokás, tudom,
csak annyi mindent kaptam tőled, és eszembe jutott most:
imádlak, ez örök, ettől függetlenül a véleményem, ízlésem alaptermészetem lehet szöges ellentét, (én pl. veszekedésnek csak azt tekintem, amikor valaki ártani akar szavakkal a másiknak, ...ami nem szándékos ártó, csak tényfeltáró, vagy véleménynyilvánítás, az nem "veszekedés", akkor sem az, ha a másik megsértődik, mert őbenne van valami érzékenység rá éppen...
mindegy,
csak azt akartam mondani,
szinte teljeswen kicserélődtek a szereplők a blogodon ha az évekkel ezelőtti bejegyzéseidet nézem (nosztalgia), nincs itt már "töprengő", "natimama", "alterego", "vén",... és sorolhatnám, ettől is más már a blog...
mert bármennyire is saját, az kerül bele, amilyenek az olvasók

Katalin írta...

sokan megsértődnek azon is, ha másmilyen az ember, és prüszkölve tüntetnek ellene egy-egy alkalommal,
én tudomásul veszem, hogy van aki elkerül, és vannak másmilyenek, mindegy, maradok ahogy és ahol - vagyok
https://mindenfleamilyetnkzmveskedtem.blogspot.hu

Györgyi írta...

A régi blogosok élő kapcsolatok lettek. A blogjaink elvesztésébe kicsit mindannyian belehaltunk, de egymásnak megmaradtunk.
Az elmúlt nyolc évben pedig rengeteget változtunk. Nem a blogosok miatt, hanem a megélt életünk az oka. Hogy mirők írunk? Hát nyolc éve még aktív voltam több szempontból. Most tetszik vagy sem passzív lettem. Úgy fizikailag, mint sok egyéb szempontból. Ráadásul az elmúlt három évben átment rajtam az úthenger és most ép ebből az állapotból épülök fel. Arról már nem is beszélve, hogy új fejlődési szakaszba léptem. Nagymama lettem.

Katalin írta...

:)♥