2017. február 13., hétfő

Chili extrákkal



Nincs mese véget kell vetni a nagy lakmározásoknak. A tükörnek hiába mondom, hogy
-Tükröm tükröm mond meg nékem....
Némán és szégyenlősen hallgat. Naná hogy csöndben van, hisz, ha igazat mondana annyira feldühödnék, hogy biztosan földhöz vágnám. Ha nem szól egy szót sem, akkor csak legyávázom, de nem bántom. Ami pedig a saját lelkiismeretemet illeti , hát az csúfosan szégyelli magát. Persze annyira azért mégsem, hogy ha holnap, azaz Valentin napon a Kedves beállít egy vacsi  ötlettel, akkor ellenállnék és a vonalaimra hivatkozva a vacsora helyett inkább kötögetnék. Nem, nem. Én biza rohanvást követném őt. Vigyen amerre szeretne! De nem kell aggódni, mert az én Kedvesem nem ilyen. Őt hidegen hagyják a női froclizások. Hisz mi másra találták volna ki a Valentin napot, mint arra, hogy a nők vizsgáztassák a szerelmüket?
 -Na Józsi ugye, hogy ugye,  természetesen elfelejtetted a szerelem napot!
Bezzeg a Julcsi férje az ......
Józsi pedig csendesen bemegy a szobába és duzzogva bekapcsolja aTV-t, hisz asszonya, ezekkel a mondatokkal őt az unalmas pasik kasztjába tette. Akkor pedig minek bizonygassa az ellenkezőjét?
Hát ez is egy játszma. Mint annyi minden más. Elég nagy botorság a szerelmet vizsgáztatni, méregetni. A szerelem minden pillanatban jelen van, ha egyáltalán van.
Egy pajkos pusziban, egy évődő mondatban, egy reggeli mosolyban.
Józsi tudja ezt és mert imádja asszonyát, nem megy bele a játékba. Méltatlan hozzá, hogy látszólagosan bizonyítson egy szál rózsával vagy egy csokival. Nem. Ő bekapcsolja a Tv-t.
Este azonban magához vonja a szeretett nőt, mert  jó vele. Majd betakargatja, hisz álmában mindig kitakarózik. Reggel pedig öt percel korábban kel, hogy elkészítse a közös kávét. Komótosan kimegy a konyhába még gondolataiban  az éjszaka búcsúcsókját ízleli. Majd kávéval egyensúlyozva bemegy a szobába, aszonya mellé telepszik .
A Valentin napi kávéba mindig kerül egy kis chili, valahogy így:
Józsi halkan megjegyzi
 -Talán egy picinykét megint testesebb lettél Kincsem.
A nő duzzog egy picit. A kimondott fájó igazság csípi az önérzetét. Majd dorombolva nyújtózik egyet, mert a szerelem ott van , jelen van. Ő ezt érzi és éli. Már rég elfeledte a rózsát, a csokit, Julit. Boldog, hisz a férfi csak őt szereti.
A kávé forrón, csípősen,  égeti.
Pont úgy, ahogy még finom.


2 megjegyzés:

natimama írta...

Ez a Jóóózsi!!! Egy nagyon szerethető pasi. A tévézéssel együtt... :o)))
Szépet írtál Kincsem!

Györgyi írta...

Nati Csillagom!
A Józsik már csak ilyenek. Mindegyiknek van TV-je.
:o)))