2017. február 26., vasárnap

Az ünnep képei


                                                              Házikó

Elkészült az ünnepi menü.




Ábris olyan fürgén fújta el a gyertyát, hogy nehéz volt meggyújtani őket.
Hol az egyik égett, hol a másik, de egyszerre csak hosszas próbálkozás után sikerült
mindkét lángot életben tartani.



                                            Zozó születésnapja is kellő figyelmet kapott.


                                                      Az én nagy babám az ő kisbabájával.


Tórött szárnyú angyal vigyáz ránk a bejáratnál.


                                                               Apa kicsi szemefénye.


Hátsó terasz.



                                                                Papa Manócska duo.


Kérsz egy puszit?



Végetért egy csodálatos  nap.

9 megjegyzés:

Mamo írta...

🌺🌸🏡🌺🌸🎂🌺🌸🌞

Rozsa T. (alias flora) írta...

Hihetetlen a munkabírásotok, az akaraterőtök ! Milyen csodát tettetek a házban rekord idő alatt!
(és az éjjel futtában látott képek alapján a születésnapi asztal körül is!)
Jó lesz, amikor eljön a pihenés ideje!

Holdgyöngy írta...

Az a rácsodálkozás! tüneményes a pici fiú is, s nagyon kitettél magadért, a ház ügyében az előttem szóló már mindent leírt. Le a kalappal előttetek. Üzenem ismeretlenül Robinak is.

Mamka írta...

Olyan gyönyörű az otthonotok,mintha már 50 éve itt laknátok: otthonos, harmonikus....Isten éltesse az Ünnepeltet és az egész szép családot!!!!!

Györgyi írta...

Drága Rózsa!
Valahogy a pihenés nem az én műfajom. Ellentmond az életfilozófiámnak.
"Az élet egy vakmerő kaland-vagy semmi."
Tudod van jó oldala annak, hogy még arról sincs sok fogalma az orvostudománynak, hogy mennyi a várható élettartamunk, illetve ők azt gondolják, hogy rövid. Így én mindent azonnal , rögvest szeretnék megcsinálni. Nincs pardon magammal, hogy valami nem megy.
Pedig egyre több dolog van ami térdre kényszerít. Nem hős vagyok, hanem konok, makacs és maximalista. Ilyenkor azonban pont eme tulajdonságok jól jönnek.

Györgyi írta...

Holdgyöngy!
Robi minden elismerést megérdemel. Fantasztikus, hogy mennyit dolgozott és még fog is dolgozni a házon. Nélküle nem menne semmi sem. Kicsit sok képet tettem fel, de szeettem volna ha látjátok meddig jutottunk.Na meg a gyerekeink a büszkeségeink, mint minden szülőnek. Ebben a témában szabad elfogultnak lenni. :o)))

Györgyi írta...

Drága Mamka! Azért választottuk ezt a házat, mert öreg. Ép úgy mint ahogy mi is azok kezdünk lenni. Igazából amiatt szerettünk bele, mert olyanná lehetett tenni, mintha mindig itt éltünk volna. Annyi helyen éltünk, hogy vágytunk az otthon fillingre. Ezzel csak az a gond, hogy mindent fel kell újítani. A kor nem múlik el nyomtalanul senki és semmi fölött se.

Márta írta...

Elérzékenyültem, szépek vagytok!!!!
(Az ablaktisztítást azért annyira nem irigylem...)
És azok a puszis képek!

Györgyi írta...

Márta!
Végre boldogok vagyunk. Minden kívánságunk teljesült, főleg azok, amik a családról, szeretetről, egymásról szólnak.
Talán pont amiatt ezek a kívánságok teljesültek, mert ebbe tettük bele a leginkább magunkat.