2017. február 3., péntek

A tegnapi nap folytatása


Remek terveim sorra kudarcba fulladtak. A kanapé mégsem jött össze. Miértek mindig vannak, jó válaszok azonban csak ritkán Így nekem most megfelel annyi, hogy Csak.
A színes ruhadarabok valahogy nem keresték a társaságomat. Csupa unalmas holmit találtam amiből bőven elég van már a szekrényemben.Talán nem is kellenek nekem ezek a figyeljetek rám darabok, hisz így is úgy is megnéznek. Most nem az így lesz, hanem az úgy. :o)

Verőfényes hangulatomat ma a testi kínjaim rontották el. Jelentem én végtelen elszántsággal neki indultam a világnak, majd kétszeri seggre ülés után lapos kúszásban visszaarszoltam a biztonságos otthonba. Ezek szerint ma a mérsékletes élet tanulása a feladatom. Hát akkor nosza tanuljunk!
Készítettem magamnak egy finom forrócsokit és hallgattam egy kis Ravelt. Miért éppen őt?
Vágytam a nem komfortos lüktetésre  és még mindig bennem van a formabontó bugi igény.
Másrészről pedig a forrócsoki nyugalmának jót tesz egy kis pezsgő ritmus, ami a maga monotonitásában  lélekemelő tud lenni.
A lényeget a végére hagytam. Mai napom a fényről és a madarak ébredéséről szólt . 
Köszönöm élet, hogy ilyen csodákkal lepsz meg újra és újra.



6 megjegyzés:

Rozsa T. (alias flora) írta...

Megnéztem mégegyszer Pliszeckáját! Valami mágikus csoda a színpadon. De Béjart koreográfiaja is lenyűgöző.

Itt is hallottam egy madarat tegnap... Hónapok óta először.

Holdgyöngy írta...

Köszönet a Boleroért.

Katalin írta...

és egy kis olvasnivaló?:http://nikolkonyvkucko.blogspot.hu/2016/07/jojo-moyes-mielott-megismertelek-12.html

Györgyi írta...

Rózsa!
Bejart koreográfiái miatt szerettem bele a mozgásszínházba, ami végül elvezetett a rendezésig, majd kicsit később a páromig. Tán először a Győri Balett előadásában láttam a Bolerót Markó Iván együttesével.
Markó tanult Bejartnál és az ő instrukciói alapján vitte szinpadra Győrben a Bolerót.

Györgyi írta...

Holdgyöngy!
Ez a legkedvesebb előadásom.
Mindig lázba hoz.

Györgyi írta...

Katalin!
Köszönöm.