2017. január 20., péntek

Világosság


Végre reggelenként ébredéskor már szürkül és mire kezdődik a nap addigra világosság vesz körül. Ráadásul este is már ötig fény van. Ezek azok az apró örömök amiket nem győzök csodálni. Lassan újra indul az építkezés és talán őszre a végére érünk. Még le kell burkolni a teraszokat, a kis házban a fürdőt, konyhát burkolni. a szobát festeni, és parkettázni kell. Házak külső színezése is még hátra van jó nagy munka lesz. Szóval nem fogunk tétlenkedni. Mégis az idén a nyaralás nem marad el. :o)
Saját kertünkben fogunk homokvárat építeni, felfújható medencében fürdeni, szaunázni egy- egy nyári zápor után. Énekelni és szalonnát sütni a tábortűznél. Bartátokkal hajnalig beszélgetni és játszani. Micsoda pazar örömök. De a legesleg program az lesz, hogy Ábrissal az idén már kertészkedni fogunk.  Ültetünk babot, mert az gyorsan nő és élvezni fogja a növekedést. Illatos virágokat, mert imád mindent megszagolni. Külön szertartást rendez egy- egy illat örömködésének. Fákat, bokrokat is , hogy a szomszéd  ne velünk éljen. Kicsit közel van és zavar a komfortzónámban. Micsoda nyár lesz az idei! Rengeteg öröm és munka, de ami ennél is fontosabb móka és kacagás tölti majd be a házat. Nagyon vágyom már erre!
Valahogy ebben a házban a gyerekkor idealizált élményei vannak konzerválva. Semmi cicoma, felesleges máz. Csak Papa, Mama, gyerekek és sok- sok huncut öröm. Természetesen az élet részeként anyagi gondok és kreativitás fejlesztő feladat hegyek. Igazi második gyerekkort ad nekünk és remélem a varázslatos jelent csodákkal, élményekkel teli gyerekkort ad majd az unokáinknak! Ábris  végre sokat nevet, szaladgál és megtanult gyöngyözően kacagni is. Manócskánk pedig már most igazi bölcsességgel bír. Állandóan mosolyog.  Robi belső békéjét látom benne.
Én a sok örömtől pedig csak tovább gömbölyödöm. Igazi gombóc nagyi lesz belőlem, aki ide-oda gurul a nevetéstől.
Na ennyi az álmodozás az élet pedig majd hozza a maga valós élményeit és problémáit. Reggel még jó ha az álmoké a főszerep. Este záráskor a realitás  pedig egyensúlyt teremt, így legalább nem szállok el.






6 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Aranyos a legelső kép. Engem amúgy is Robira emlékeztet a kismanó. A felsorolásod egyetlen negatívuma, tőlem a hideg. Ez csíp, itt bent is, ha meg ráfűtünk meleg van. Minden baj, milyen az ember. Bokroztok a kerítés mellé vagy sövényt tesztek?

Holdgyöngy írta...

Akartam kérdezni, ezeket a kerámiákat ki készíti?

Mamka írta...

Micsoda gyönyörűséges gyerekek!!!!Boldogság..:)♥

Györgyi írta...

Holdgyöngy!
A kerítés mellett már ősszel elkezdtem a bokrok telepítését. Aranyeső, cserszömörce, japánbirs, ráncoslevelű bangita, hólyagcseresznye, kékszakáll, jázmin és jezsámen bokrok kerültek eddig elültetésre. 70m hosszú a kerítés mindkét oldalon, így van még helye a többi szépségnek. Csodasövényt nem szeretem. Az utca front az keskeny. Oda tujákat ültettünk.
A kerámiákat egy orosz blog oldalon találtam és nem volt kiírva, hogy ki vagy kik készítették. Pedig engem is érdekelt volna. De annyira elbűvöltek, hogy nem bántam, ha nem ismerem a művészt. Az alkotások önmagukért beszéltek. Valami módszer van ilyenkor a képre kattintással arra, hogy a kép forrás kiderüljön, de annyira ügyetlen vagyok, hogy így sem tudtam megfejteni. :o)

Györgyi írta...

Mamka!
Nekem Manócska hozta el a nagymama szívet. Azóta Ábrissal is sokkal könnyebb.

Márta írta...

Györgyi!
Köszönöm a szót.... alkalmasint pillants be hozzám.