2017. január 23., hétfő

Unalom


Végre kezdenek beállni a napok a megszokottságba. Ha vasárnapról beszélünk, akkor lustálkodás ráérős reggeli és kicsit unalmas, rutin teendők. Ebédfőzés, majd relaxálós beszélgetések, délután vendégek, este rendrakás , készülődés a hétfőre, majd jó éjszakát és ennyi.
Nem szeretem a vasárnapokat. Sose szerettem. Talán azért, mert ez a pihenés napja. Alapjáraton nem szeretek pihenni. Rohanni azt bezzeg mindig, bármikor! A vasárnappal az a bajom, hogy olyan se hús, se hal nap. van is és nincs is. Bármit csinálok ott bujkál bennem, hogy csak pár óra az egész, ne éljem bele magamat! Hát nem élem. Olyan mintha sámlin ülnék és várakoznék. Mire? Hát arra, hogy induljak végre és tegyem a dolgomat. Pedig mindent megtettem tegnap, hogy némi változatosságot csempésszek ebbe a napba. Az izgalmasnak ígért ebéd nem lett izgalmas. A barátok jó fejek voltak mégis valahogy szürkének tűntek. Semmi izgalom, csak illedelmes polgári csevej. A süti ami igazán jó a vasárnapban , az kész rémálom volt. Nem sült meg és az íze is rossz lett. Totál íztelenre sikeredett, ahogy az egész nap is ilyen volt.
Most végre hétfő van és én még mindig a sámlin ülök.
Na kérem azt hiszem számomra ez az öregség. Valamiért nem hallottam meg a startpisztoly dördülését. Csak ülök és várok. Közben már mindenki elszaladt és futja a köreit.
Fel kellene tápászkodni végre és nekiiramodni ennek a hétnek! 
Mondogatom magamnak ezt a hétfő dolgot, csak.... valahogy most ráérek. 
Álmos vagyok vasárnap reggel óta  helyzet van. Megállt a belső órám.
Kint hideg szürke unalom van és mi tagadás ez az érzés bekúszott a küszöb alatt. Addig araszolt, míg elérte a szívemet. A hideg legalább kint maradt.
Ezt a bejegyzést is nyugodtan kihagyhattam volna, de akkor végkép magába szippantana az unalmas vasárnap, ami itt ragadt a szobában.

6 megjegyzés:

Rozsa T. (alias flora) írta...

Kedves Györgyi, kár lett volna kihagynod, olyan pontosan analizálod lelki pillanatfelvételeidet!
Azt hiszem, néhányan magukra ismerhetnek benne.
Szerencsére én magam nem vagyok rohanós, mert amúgy meg egyre jobban a "merengésre" vagyok korlátozva, akkor hát leljek benne legalább örömet!

kovtama írta...

A vasárnappal sokszor vagyok én is így!

Holdgyöngy írta...

Míg dolgoztam szerettem a vasárnapokat, mert szabad voltam, mehettem,kirándulhattam,barátnőzhettem, vagy csak elengedhettem magam. Most meg próbálok mindig valami különlegeset keresni neki, benne, ha mást nem kirándulást, sétát, csak menni, ki a hétköznapiból.

Györgyi írta...

Rózsa!
Kívánom, hogy leljél sok örömöt a merengésben!

Györgyi írta...

Kovtama! A vasárnappal sose voltam jóban. Ha jól látom ez a szokásom már megmarad. Csak az okok változtak az évek alatt.

Györgyi írta...

Holdgyöngy! Gyerekként a csonka családban élés utáltatta meg velem a vasárnapot. F
Később annyit dolgoztam, hogy nem volt fontos, hogy milyen nap van. Csak a munka számított. Most pedig mindennap lehetne akár vasárnap. De jobb ha nem az.