2017. január 17., kedd

Újjászületés


Január 17.-ke van.  Milyen dátum ez? Hát úgy tűnik, hogy a mai nap az elkeseredés , szomorúság, rossz kedv napja. Foghatjuk az időre, kevés fényre, hidegre, és ki tudja még mennyi mindenre? Az igazi ok azonban valahol csillagászati távolságban van. Mindenki máshol találja meg a saját válaszát. Olvasgatva a blogokat ma nagyon egybecsengenek a rossz kedvű bejegyzések. Jó magam is millió hasonlót írtam már. Talán pont ezért kérdeztem most magamtól, hogy most miért nem érzek én is hasonlóan? Pedig nálunk is van mindig valami olyan esemény ami elszomorít.  Valami megváltozott.
Azt hiszem az, hogy elfogytak azok az érvek, amikkel másokat hibáztattam a bajaim miatt. Végre megértettem, hogy a baj bennem van. Képtelen vagyok megbocsájtani és elengedni.
Mikor erre rájöttem vettem egy mély levegőt és ugrottam. Bele a semmibe. Vagy mégse?
Bele az elengedésbe. A hitbe, hogy még érek valamit. Kinek? Magamnak.
Ezzel egy időben eltűnt mindaz, amit józan észnek hívok, eltűnt a megfelelési kényszerem, és minden amit eddig az életem feladatának tekintettem.
Semmi más nem maradt csak az, hogy kellek- e magamnak vagy sem?
Már nem a gyerekeink, a munka, a ház számítottak. Végre valahára az, hogy nekem mitől lenne jó ?
Micsoda bűntudatot éltem meg már a kérdés felvetésétől is. Aztán valami megváltozott. Talán az, hogy nincs több veszteni valóm. Vagy van?
Igen volt. Már már az életem volt a tét és ekkor rádöbbentem, hogy ez az egyetlen, ami csak és kizárólag az enyém. Ezen kívül minden más dolgomat odaadtam. Az életet pedig ajándékba kaptam és annak adhatom majd vissza akitől kaptam. De ő még nem kéri. Biztosan érzem, hogy tudni fogom, hogy mikor kéri. Akkor visszaadom neki. A lehetőségekhez képest amennyire lehet tisztán.
Ami azt illeti elég sok munka lesz kitisztítani. Hihetetlen sok apró folt van rajta. Haragból, elvárásból, önzőségből, kishitűségből és reggelig sorolhatnám mi mindenből. Szóval rádöbbentem, hogy ideje elkezdenem megbocsájtani másoknak és magamnak. Ezzel a lépéssel a tisztítás jelentős részét elvégezhetném.
Már maga a felismerés elvezetett a feltámadás élményéhez. A feltámadás mely ebben az esetben egy újjászületést eredményezett.


2 megjegyzés:

Rozsa T. (alias flora) írta...

Ez az új ház csodát tesz! Csak így tovább!
Tanulságos az elemzésed.

Györgyi írta...

Rózsa!
Valóban csodát tett velünk, pedig végtelenül egyszerű és emberi házikó. Eddig nagyobb és szebb házaink voltak. Mégis ezt a házat valahogy nagyon a szívünkhöz öleljük.Talán mert végre csak a magunk igényei szerint kerestük. :o)