2017. január 2., hétfő

Szabályos alakzat



Van valami bájos együgyűség abban, ahogy az emberek az új évet kezdik. Fogadkoznak, hogy így vagy úgy megváltoznak. Közben pedig ugyanúgy folytatják az életüket tovább, ahogy az eddigi napjaikat élték. Már maga az is ellentmondás, hogy hisztérikusan ragaszkodnak a hagyományokhoz. Lencsét esznek az első ebédre, remélve, hogy ettől az új esztendőben több pénzük lesz. Minden évben újra és újra reménykednek, hogy ez az apró trükk beválik. Majd igazából semmi többet nem tesznek a siker érdekében, mint azt, hogy megfőzték a lencsét. Nem alakítanak a szokásaikon, nem változtatnak a személyiségükön. Csak főznek. No und? Naná, hogy minden marad a régiben. Talán nem is akarják legbelül a változást? A szokásokhoz való ragaszkodás egyben kapaszkodó is. Magyarázat a fatumra. A sorsra. Ők mindent megtettek, tehát ha nem sikerül bevonzani a sorsot nem ők a hibásak. Nagyon szeretem ezt a bevonzás mágiát. Ezzel minden felelősség lepasszolható. Ráadásul jó magam is megfőzöm az ügyeletes lencse kaját. Igaz azért mert ilyenkor az orrom elé teszik és így végre nem feledkezem meg arról, hogy szeretjük a lencsét.Részemről igazi hedonista léévén adok az élvezeteknek másként is. A sütemény a jutalom az ebédben. Gurulós málna sok tejszínnel és színes cukorkával. Mennyei. Szóval adok a jónak esélyt. Igen ugyanúgy csinálom az életem ahogy eddig. Igaz, hogy valami olyasmit akartam megfogadni, hogy kalória szegény étrendet vezetek be az új évben, de bölcsebb vagyok annál, mint hogy fogadkozzam. Évek óta csak gondolkozom azon, hogy mit is kéne megfogadni? Aztán nem fogadok meg semmit, vagy majdnem semmit. Lassan úgy érzem, hogy azzal szentségtelenítek meg egy elhatározást ha fogadalomként foganatosítom. Így teszem biztossá, hogy azzal a dologgal nem akarok komolyan foglalkozni. Fogadalmak és a megszegésük szabályos alakzatot öltenek a lelkemben.
Sokkal hatásosabb ha valódi változást szeretnék elérni az, hogy felismerem egy igazi szükségletemet. Mivel valóban fontos a változás, így teszek is érte. 
Fogadalom nélkül. 
Visszanézve az elmúlt évtizedekre azt látom, hogy minden év egy hópihe. Van változás a kristályszerkezetben, de a szabályos alakzat megmarad. 

6 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Sosem fogadkozom, eszembe sem jut. Ha kell változás, változtatás közben jön. Viszont jókat kívántam, akkor már.

Rozsa T. (alias flora) írta...

A lencse azért is jó, mert a vastartalma magas! Ez talán biztosabb hatás, mint a pénz érkezése... :))

kovtama írta...

Nem kell fogadkozni, viszont jó ha az ember valami célt tűz ki maga elé mindig. Legfeljebb nem ér el odáig vagy nem úgy alakul, de kellenek célok, mert azok visznek előre. Lehet fogadkozással vagy anélkül, de így vagy úgy mindenkiben felmerülnek ha csak pillanatnyi kósza gondolat id, dolgok, amiket elszeretne érni vagy változtatni a következő évben vagy csak úgy lenni. Ha azt mondja nem fogadkozom, csak élek az is valamilyen elhatározás. Szerintem. :) Jaj ezt nem is tudom jól leírni. :)

Györgyi írta...

Holdgyöngy!
Belőlem a fogadkozás ellenkezést vált ki. Hamisságérzetem van tőle.
Ahhoz, hogy változtassak valamin ki kell várnom az érési időt! Hiába fogadkozom, ha még nem vagyok kész a változásra. Ha pedig készen vagyok, akkor fogadkozás nélkül is megteszem amit kell!

Györgyi írta...

Rózsa!
Szeretem a lencsét, csak valahogy ritkán jut eszembe készíteni. A vörös lencse és a beluga lencse gyakoribb vendége az asztalunknak, pedig azok kevésbé honosak a magyar konyhában. Ugyanakkor vitathatatlanul egészséges étel. Magas ásványi anyag tartalma van.Gyakrabban kéne fogyasztanunk!

Györgyi írta...

Tami!
Egyetértek veled abban, hogy muszáj célokat kitűzni! Engem csak a dátumhoz kötés zavar.