2017. január 13., péntek

Próbálom


Ma nehéz feladatnak mentem neki. Megpróbálok minden nehézség ellenére jó kedvű lenni. Nem haladok valami jól. Megint fáj a torkom. Mondjam azt, hogy unom. Igaz, de ez senkit sem érdekel. Aztán. Fáj a fejem. Na ez sem igazán izgalmas. Tehát akkor hagyom is a csudába a nyöszörgést. Na jó kicsit azért kelletem még magam az önsajnálatban, de istibizi csak picurkát. Az íze kedvéért. Apropó  szakad a hó és kell az energia így ma füstölt csülkös bablevest készítettem csipetkével, az egész lakás tele van az illatával. Részemről már ezzel jól laktam. Desszertnek császármorzsa, azaz smarni készült, jó fajta házi barack lekvárral úgy az igazi. Amúgy sokan ma nálam is nyűgösebbek. Az a fajta ember vagyok akit néha vigasztal, hogy mások is olyan hülyék, mint ő. Fáj az emberek egy részének a feje. Már akinek van. Nekem megnyugtatóan jelzi, hogy van. Micsoda öröm. Az idő csak, hogy angolos legyek, azaz udvarias legyen a csevej, havas eső formájában kelleti magát. Mostanában nem túl népszerű az emberek körében. Sokan belebetegszenek sőt kitört az influenza járvány . De teázni fantasztikusan kellemes most. Naná, hogy szinte folyamatosan ezt teszem.
Végül győzött a melegség iránti igény és egy puha takaróba burkolózva József Attila kötetet olvasgatok, ha ép nem blogot írok. :o)  Háttérben Kaláka megzenésítésében szólnak J. A. versei. Időnként a zene a jobb olyankor leteszem a kötetet és belemerülök a muzsika élvezetébe.
Januárban szinte alig van munka, így a napi egy-két óra elfoglaltságtól nem szakadok meg.  Olyan mintha szabin lennék. Nekem most minden jó. Tehát élvezem a pihit. Kedves bezzeg megszakad. Náluk ilyenkor van a legkeményebb munkanidő. Esténként annyira fáradt, hogy eszik és már alszik is.
Na akkor ideje kicsit unokázni. nem nagyon akarok ömlengő nagyivá változni, de mi tagadás egyre nehezebb jó kislányként nem ezt tenni. Szóval Ábris nagy fiú mostanában imádja a sétálást. A pocsolyáknak magába biztosan nevet is adott , mert mindegyikhez odamegy kicsit barátkozni. De a fák is szeretik őt, mert van amelyik engedi, hogy rámásszon. Micsoda öröm mi felnőtt halandók csak a ruhánkat féltjük ebben a játékban. Bezzeg a srácok uccú belevetik magukat a gyönyörűségekbe.


A végére hagytam a legkedvesebbet. Manócskát. Rengeteg gondja van az emésztés macerás feladat számára. Olyan aranyos, mert látjuk ugyan hogy fáj a pocija, de ő egy igazi hős, mert csak nagyon ritkán pityereg. Annál többet gőgicsél és rengeteget nevet. Rég láttam ennyire jó babát. Már átalussza az éjszakát is.
Nagyon nagy boldogság, hogy minket választott a családjának. Szerintem dumagép lesz és melehetősen emberközpontú. Ábrisom bezzeg megtartja magának a mondandóját. Halandzsázik sokat és élvezi, hogy nem értjük. 
Szoktam vele beszélgetni az ő nyelvén. A többiek megrovóan néznek rám és figyelmeztetnek arra, hogy ezzel nem ösztönzöm őt a beszédre. Én meg jókat mosolygok, hogy tévednek. Ugyanis folyamatosan dumál, csak más nyelven, mint amit mi értünk.  Arról nem is beszélve, hogy ha érteni fogjuk az se lesz jó, mert annyira akaratos, hogy ha ezt szavakba is ölti, akkor lesz nekünk jaj.


Manócska kincsem pedig feszt nevet a világba. Ezzel eléri, hogy mi is így tegyünk.


                                                                A fiú csapat.

8 megjegyzés:

Mamka írta...

Édes gyermekek! Én is ki szoktam kapni, ha nem úgy viselkedek az unokákkal ,mint illő lenne.:)))

Györgyi írta...

Mamka!
Én kisgyermekkoromban már felnőttként viselkedtem. Érthető, ha nem akarom kihagyni a gyerekkor csodálatos pillanatait.Most felnőttként vagyok gyermeki. Nagyon jó buli.

Andrea írta...

Györgyi olyan melegséggel írsz, hogy csak úgy simogat olvasáskor.)
Aranyos kis lurkok, és élvezz is ki minden pillanatot velük, mert olyan hamar megnőnek.)
Ölellek sok szeretettel.)

Rozsa T. (alias flora) írta...

Kedves Györgyi, érezhető, hogy nem akarsz panaszkodni...
A téli hónapok közepén járunk, ezt a legnehezebb kiböjtölni, különösen a februárt... Szürkeség, hideg, influenza - sok a jóból!

Márta írta...

De jó, hogy nem a fagyos fotó fogad már!
A gyerekekkel csak nyugodtan halandzsázzunk. A jó hangulat többet ér, mint a helyes beszédre okítás.
Én pl odavagyok a pöszeségtől, a kitekert szavaktól, mondatoktól.
"Sajna" Simonom már megtanulta, hogy nem lóka, letek, mogyoló... - magától ment.
Lenci beszédében a hangok helyükön vannak, cserfességét élvezem naphosszat.
Lilink a betűkkel múlatja az időt, fáradtan dől délután a kanapéra, ha tehetem hosszasan masszírozom fagyos lábacskáit.
Kényeztetés!!!!
Mi is azt szeretjük! Ugye?

Györgyi írta...


Andrea!
Nem mertem még álmodni sem ekkora boldogságot magamnak, mint az unoka. Talán emiatt engedtem magamat olyan nehezen az érzés közelébe. Féltem, hogy ha elhiszem elillan. De ma már önfeledten lubickolok a Mamiságban. Isteni élmény.

Györgyi írta...

Rózsa!
Bevallom ez egy döntés. Mély nyomott hagyott bennem az elmúlt három év panaszkodása. Igen ez egy döntés, hogy megpróbálok másként élni, gondolkozni.Vannak megváltoztathatatlan dolgok, amik fájdalmasak. Mivel nem lehet ellene többet tenni, így útjára engedtem ezeket. Ilyen az egészség, a tökéletesség iránti olthatatlan szomjam és a pénz. Mindegyik olyan téma, amiért megtettem a maximumot, de továbbiakban nem rajtam múlik a siker. Így igyekszem elengedni . Most csak és kizárólag a jó dolgokra összpontosítok. Van belőlük bőven, nem egyhangú ez a feladat. :O)

Györgyi írta...

Márta! Érdekes dolog a fagyos kép. Imádom nézni, de áthűlök tőle a lelkemig.Ahogy a kék színtől is. Így csak ideig óráig kacérkodom a szépségükkel. Az unokázás öröme pedig nem hozható össze a hidegséggel és a hozzá tartozó színekkel, képekkel. Jó volt olvasni kicsit az unokáidról. Részemről szívesen tenném ezt gyakrabban!