2017. január 29., vasárnap

Mamis teendők.



Mondtam, hogy a vasárnapok nem az én napjaim. A mai se volt az. Ábris megint beteg. A miérteket lehet vizsgálni, sőt tesszük is, de a megoldás közel nem könnyű. Kicsi a korkülönbség és eddig ő volt a világ közepe. Nem lehet neki elmagyarázni, hogy miért kell most ezen osztoznia az öccsével. Emiatt és az igen fejlett egoja miatt szorong, elengedési zavarai vannak. Sajnos ez a probléma mostanra kiterjed az emocionális folyamataira is. Ettől aztán gyengül az immunrendszere és megbetegszik. Ráadásul úgy érzi, hogy elvették tőle a mozgásterét is. Imádott a kertben lenni. Ha esett ha fújt ő ott érezte jól magát. Idővel megérti . Ráadásul tavasztól sokat lesz itt. Addigra talán elkészül a szobája. Bár ez ügyben nem vagyok elég optimista. Iszonyatosan elfáradtunk lassan haladunk, ha végre csinálunk valamit. Ma kipakoltuk a szobát . Ennyi történt. Ráadásul mindez csak egy 10 nm-es szoba nem több.Egyik helyről költöztetjük a másikra életünk apró-cseprő dolgait. Ma végre igazi kihívás volt a főzés. Imádok úgy főzni, hogy abból gazdálkodok amit találok. Stahl konyháját, vagy Niggella Lawsont nyilván meg sem közelítem, de jó dolgokat lehet  felfedezni a konyha zegzugaiban és a kamrában.
Ma répás sajtos pirítós volt az előétel. Utána egy kis zöldbab főzelék lett újragondolva és tárkonyos ragúvá nőtte ki magát.Kicsit pikánsabbá tette a megszokottnál hogy kevéske sült csülök is került bele.
Még karácsonyról maradt a kamrában egy előgyártott tortalap. Kicsit szikkadt volt. Emiatt kapott egy erdei gyümölcsös masszát amire friss epret és tejszínt tettem.Istenire sikeredett. Kávéval zártuk a lakomát . Majd a nagy energia leadás és felvétel izgalmát egy kiadós alvással korrigáltuk. Míg én főztem Kedvesem pakolt. A szabadidőt azonban közösen töltöttük el. Csak a gyerekeink hívásait vettük fel.
Ma azon gondolkoztam, hogy milyen sok szó van a társunk megnevezésére. Mindenki kedvére választhat belőlük. Nekem a férj túl hivatalos, a társ már jobb, de nem fejezi ki pontosan a viszonyunkat egymáshoz. Uram csak egy van és az nem ember. A Kedvesem pedig lehet, hogy birtokló de a hangulata nem az.Az érzelmi töltése ennek a szónak a legnagyobb.Van aki ezt nehezményezte, de az az igazság, hogy aki őt ismeri az elismeri, hogy nem hétköznapian kedves ember. Nekem még a Kincsem is szerethető név, hisz a kapcsolatunkról sokatmondóan beszél ez a szó is. Na mára ennyi filo fért ebbe a bejegyzésbe.

4 megjegyzés:

Rozsa T. (alias flora) írta...

Azt hiszem, én egyszerűen a keresztnevén neveztem meg...

Irigyellek fantáziádért a konyhaművészet terén! Amint azt már karácsony körül meggyóntam...

Györgyi írta...

Rózsa!
Én is a keresztnevén nevezem itthon, de a blogon érdekes, hogy nem illik saját nevén szólítani a másikat.
Ha van kedved a sárgarépa tatárt elkészíteni leírom a receptjét. Egészséges és finom.
1/2 kg sárgarépa a sajt reszelőn lereszelve
1 dl majonéz
2 mk mustár
só, fehér bors, fél citrom leve , kevés szárított petrezselyem
1 közepes lila hagyma kockázva
2-3 órát pihentetni kell a hűtőben, majd ropogós pirítóson tálalni. Vendégvárónak is kiváló.
Télen a friss citrom és a nyers sárgarépa miatt jó immunerősítő hatása van. Ráadásul finom is.
A főzést akkor szeretem ha kreatívkodni lehet vele. Recept szerint nem szeretem csinálni.

Györgyi írta...

Kifelejtettem a lényeget.
30 dkg reszelt füstöt sajt. Ez a lelke ennek az ételnek

Rozsa T. (alias flora) írta...

Köszönöm a receptet!