2017. január 28., szombat

Egy csepp téli öröm



Hajnalodik az ablakok külső üvegén jégvirágok nyílnak. Pompás rajzolatuk a fantáziánkat életre keltik. A szombat reggel majdnem mindig izgalmas számomra. Ilyenkor az álom és ébrenlét mezsgyéjén nem könnyen különíthető el a valóság és a képzelet. Ábrándozom, hogy mi mindent lehetne, sőt kellene elvégezni a terveinkből. Majd, ahogy egyre közeledik a napfény a dolgok más megvilágítást kapnak és a realitás mostanában messze nem egyezik ezekkel a hajnali víziókkal. Így jártam ma is. Elterveztem, hogy a vendég szobát kipakoljuk és elkezdjük a festést. Majd annyira jól esett az ágyban beszélgetni a meleg szinte magába szippantott minket, hogy végül csak késve sikerült felkelni. Elmentünk bevásárolni. Itt ért minket útól a hír, hogy Manócska tápszere tegnap nálunk maradt és szükségük lenne rá. Így uccu neki és már vittük is. Ha már így alakult a napi terveket sutba dobtuk más prioritások kerültek helyükbe. A ház jégbe dermedve még jó ideig várja a tavaszt és a befejező munkálatokat. Mi pedig annyi mindent mulasztottunk eddig, hogy nem várhatunk tovább az örömeink felfedezésével. Úgy hírlik, hogy az Alexandra könyvesházak tönkre mentek, így elmentünk még egy utolsó olvasgatós, teázásra a Lotz kávézóba. Gyors egyeztetés és ott találkoztunk a barátainkkal. Semmit nem vettünk, csak beszélgettünk nézelődtünk. Egy óra pont elég volt az együttlétre. Ennyire volt ideje mindenkinek. Utána egy kis séta kettesben a fagyos rakparton. A szürkék tobzódtak néhol koszos fehérek váltották  egymást. A fákon zúzmara és jég. Ez a színtelen monotonítás nyugtatólag hatott ránk.  Majd alig vártam hogy itthon legyünk, mert teljesen kimerültem, átfagytam és alig vonszoltam öreg fáradt tagjaimat. Meleg takaróba burkolózva szunyókáltam a Tv előtt. Valami bálnák megmentéséről szóló filmet láttunk. Már amikor láttuk :o))) és nem aludtunk. Most bezzeg felébredtem és a géphez jöttem. Zenét hallgatok Loreena McKennit csodás előadását mindig élvezem, de most egészen a mennybe visz. Kedves  a TV előtt kornyadozik félálomban.
Ilyen nyugis szombat esténk is rég volt. Új életfilozófiánk a "Majd holnap" nagyon bejön, mert igazán reményteli. Feltételezi, hogy lesz holnap és azt is , hogy akkor jobbak, ügyesebbek leszünk, mint ma. Másrészről nagy fejlődés, hogy nem a múltba révedek inkább a mában élek néha már a jövő is eszembe jut lásd tavasz.
Szeretem a január meleg puha takaróit.
Lelket és testet egyaránt befedik álommal , békességgel, szerető szerelemmel.  Miközben kint a jég, a fagy és a metsző hideg az úr. Ez a kettősség az, ami annyira széppé teszi  a januárt.

Szabó Magda: Január

"Minden fehér, csakhogy törékeny,
kemény fehér ez, nem puha.
Karját lóbálja a fenyéren
egy állig üveg körtefa.
A fia is, egy csepp bokor,
színjátszó, szűk üvegzekében,
ott cseng, nevetgél, ott guggol,
és térdét öleli a szélben."


4 megjegyzés:

kovtama írta...

Hát nekem már semmi sem szép a januárból :( Én ilyenkor már nagyon türelmetlen vagyok, elegem van a hidegből, a sok ruhából, kis kardigánt szeretnék csak és félcipőt. Én is olvastam, hogy tönkre ment az Alexandra. Sosem értettem, hogy egy jól menő milliárdos üzletet hogy lehet pikkpakk tönkretenni. Szerintem itt valami susmus van a háttérben. Nekem most a Líra könyvkiadó a kedvencem, mindig van valami újdonság, valami akció, törzsvásárlóként pedig komoly kedvezményeket adnak.

Holdgyöngy írta...

Az Alexandrával már évek óta gondok voltak, nem fizetett szerzőknek rendesen, amit tudok róluk. Sajnálom, mert voltak jó kezdeményezései. A Szabó Magda vers nagyon találó. Érdekes, én meg mennék ki, erdőre, mezőre, járnék, sétálnék, de ez a sok lefagyott, csúszós út nagyon visszatart. Így marad a kuckózás, melegedés, s a tervezgetés.

Györgyi írta...

Tami!
"Sokat akart a szarka, de nem bírta a farka."
Valami ilyesmi történhetett velük. Túl rövid idő alatt akartak nagyra nőni. Sok kiadó bizományba adta a könyveit és ők pedig elköltötték a bevételt, épületekre, munkabérre és a működésük fenntartására. Ezt persze csak gondolom. Nem tudom biztosan. Van egy másik összeesküvés elmélet is a fejemben. Nagy értékű szép ingatlanokban működnek. Lehet, hogy megtetszett másnak a hely. Ki tudja?
Sajnálom, hogy tönkrementek, mert igényesen lehetett náluk vásárolni és akár kultúrprogramokon részt venni Az Alexandra pódiumokon mindig színvonalas előadásokat lehetett hallgatni. Szóval egy újabb veszteség ez a magyar kultúrának.

Györgyi írta...

Holdgyöngy!
Visszasírjuk majd a kánikulában ezeket a napokat. Részemről a meleget rosszabbul bírom. Nincs hova menekülni előle. Ami a sétákat illeti nekem az már sajnos sose megy, csak nagyon rövid távban gondolkodhatok és tervezhetek ez ügyben.
.