2017. január 3., kedd

Kristálytiszta jelenlét


A jég azt gondolhatnánk, hogy magányosságot hoz magával. Pedig olyan forró, hogy süt, ha hozzáérünk. Miközben a szoba védő szerető melegéből kibámulok az ablakon érzem bőrömön a csendet. Csak januárban létezik ez a mindent betöltő üvöltő csend. A nap ragyogna ha tudna, de nem tud, mert a szmog nem engedi át a sugarakat. Mégis időnként megcsillan retinámon a fény és szikrázó tündöklése még jobban közel hozza hozzám a csöndet. Tapinthatóan csontjaimig hatol és megtisztít. Levetem magamról a viselkedés mázát  és pőrén, egyszerűen hagyom a pórusaimat lélegezni. Magamba szívom a tisztaságot, a létet.  Régebben ilyenkor szerettem kirándulni. Egyszer a Börzsönyben jártunk egy hideg januári napon. Ott a hegyoldalban megláttuk a fagyos szélben a mindennek ellenálló feszületet. Soha semmikor nem éreztem olyan pontosan , hogy velem , velünk van az Isten. Hogy miért pont ott mutatta meg magát? Tán mert végre nem volt lehetőség elbújni előle. Adott volt a csend, a szenvedés és a tisztaság. Kívül- belül elvakított ez a jelenlét. Még ma is őrzöm a Halleluját,  ami ott és akkor elárasztotta a szívem.
A jég fagyott kristálytisztasága nem tűr meg semmiféle szennyet maga körül. Ezért van az, hogy a januárnak a csendje mindennél tisztábban hasít belénk. Érzem hogy cserben hagynak a szavak és képtelen vagyok visszaadni azt csodát, mit ott a januári hegyoldalban átéltem.
Fekete-fehér világ ez , mely elnyeli a színeket és az életet.
Kristálytiszta jelenlét, melyben minden és mindenki megmérettetik.

8 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Hasonló élményem volt ma délután. A katolikus templomhoz mentünk fel a kutyával. Hatalmas erőt, vonzást éreztem. Meglepett, mert múlt századi, vagy előtte század végi? Tehát nem az ősi, amikor még tájoltak, irányokat néztek, stb. S mégis. Mintha egy szent helyen jártam volna. Végül ez is az. S jártunk itt már máskor is. Úgy látszik ma az erőknek, hatásoknak napja volt.

mick írta...

Szép ez az írás.

Györgyi írta...

Holdgyöngy!
Szeretem az ilyen tisztasággal teli napokat.Részemről nem igazán lelem meg az Istent a templomaiban. Inkább a természetben érzem őt közel magamhoz. Lengyelországban Mogilában van egy templom, ahol éreztem az isteni jelenlétet. Annak a templomnak valóban fantasztikus volt úgy a tájolása, mint az építészei stílusa. Le Corbusier tervezte a Ronchamp-i kápolnát Ennek a kápolnának a mása van felépítve Mogilában. Elképesztő a formája , fényei és az egyszerűsége. Beton és fa fantasztikus vonalakkal és fényjátékkal párosítva maga a csoda.

Györgyi írta...

Mick!
Kedves tőled az elismerés, de sajnos nem érdemlem meg. Mostanában sokat bajlódom a szavakkal. Ez az írás is elég zavarosra sikeredett. Messze nem tudtam leírni azt ami a fejemben van. Kusza sorok összessége lett az írásom. A bátorítás ami árad felőled jól esik a lelkemnek. Köszönöm.

Katalin írta...

ismerős, amit írsz (szépen írtad)
ma hasonlót éreztem: már reggel valami nyugalom szállt rám, és amikor elindultam , minden annyira csendes és opálosan szitáló volt...
aztán lassan, békésen, hatalmas pelyhekben eleredt a hó ...és még nagyobb lett a csend .
belül is

Katalin írta...

az idei évem viszont így kezdődik:
http://www.gifporn.me/2016/12/me-every-morning-2/

Györgyi írta...

Katalin!
Ha a januárnak én adhatnék nevet : Csend hava
Képzeld én is egész nap aludnék, csak annyira szokatlan viselkedés ez tőlem, hogy még én sem akarom elhinni, hogy így van. :) Ezért aztán igyekszem nem annyit aludni, mint amennyit bírok. :O)

Katalin írta...

olyan jó így indítani az évet
olyan mint abban az Ady versben:
Mikor a lelkem roskadozva vittem Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten