2017. január 16., hétfő

Eper mámor januári fagyhalálban



Napok óta kéjes vágy gyötör egy szem eper után. Érzem az orromban az illatát.
 Kezemben tartom a kissé szőrösen izgató , nedvesen fénylő pirosan pompázó, gyümölcsöt és elképzelem, amint sürget egyre:- Egyél meg! Mivel nem szűnik a vágy bennem, hanem egyre csak fokozódik, így elsőre ettem egy szelet kalácsot bolti eper dzsemmel. A várt öröm elmaradt. Helyette még sürgetőbb lett a kívánság.
-Epret akarok!
Ezután következett egy pohár epres joghurt. Mit ne mondjak a helyzetem tovább romlott tőle.
Fizikai fájdalmat éreztem annyira vágytam a látvány, az illat és az íz együttes hatására.
Gondoltam ennek fele sem tréfa egyszerűbb, ha megpróbálok venni. Így balga módon két szupermarketba is elmentem , hogy vegyek. Persze, hogy nem volt.
Végül itthon találtam egy üveg nagyon régi lekvárt, amit egy barátomtól kaptam ki tudja mikor?

Kinyitottam az üveg lekvárt és elém tárult egyszerű valójában a kéjes élvezet.
Illata olyan, akár a földeken illatozó pirosló eperé, íze olyan, akár a csók méze a számban. Mindezen tömör gyönyörűségtől a  Kánaánban éreztem magam. Micsoda hülye vagyok, hogy nem ezzel kezdtem!
Megint szem elől tévesztettem az arany szabályt.
Elképzelhető, hogy valami ronda, de attól még finom is lehet! Kerestem a látvány frissességét és sajnos nem az íz üdeségét  helyeztem előtérbe.
Közben az üveg lekvárban nyári napsugár érlelte aszott gyümölcsdarabok megtestesítették magát a Vágyat. Kóstolgatás közben az édes, zamatos íz szétterjedt a számban, majd a lelkemben és végül az agyamig jutott az kéjes élvezet.
Még soha nem éreztem ilyen izgató örömet egy íz miatt.
Ebből is látszik, hogy vénülök. Egy íznek sikerült  felidézni  a fiatalkori szerelem mámorát.  Jól van ez így, mert legalább valami előhozta belőlem a rejtőzködő mámort.
:o)))

5 megjegyzés:

Rozsa T. (alias flora) írta...

Nem mindegy-e, mi "hozta ki", fontos a màmor!
Olyan érzékletesen irtad le, kedves Györgyi, hogy szàmban éreztem az izét, s csak nyeltem, nyeltem...

Holdgyöngy írta...

ÉN a hűtőhöz indultam, hátha találok neked.

Györgyi írta...

Rózsa!
Napok óta csak nyelek, nyelek.
De az a lekvár olyan ízű volt, mint a napsütötte Toszkánában érett eper.

Györgyi írta...

Holdgyöngy!
Köszönöm. Kicsit búja írás volt ez. Mégis olyan megható, hogy gondoltatok rám.
Sokat gondolkoztam azon, hogy leírjam- e ezt az egészet, hisz annyira nem így szoktunk írni. Valami megváltozott ebben a házban bennem. Kezdek visszatalálni a régi önmagamhoz. Mi tagadás inkább ez vagyok én, mint az a kesergő vénasszony akit az elmúlt három évben olvastatok.
Pedig szomorkák nyilván vannak most is. Csak most ismét tudok velük bánni.

Andrea írta...

Jó kis - élvezetes - írás volt kedves Györgyi!)

Epret - valóságosat - pedig tegnap láttam a LIDL-be....)))
Szerintem ez a most piacra dobott eper nem adná a fentebb leírt íz élvezetét.