2017. január 25., szerda

Arculat



Hát valahogy így nézek én mos ki. Új évi fogadalmakat nem tettem annak érdekében, hogy eme keljfeljancsi, snájdig alakomat megváltoztatom. Minek fogadkozni? Vagy elegem lesz magamból és akkor lépek valamit a megoldás felé, vagy az önelfogadásban eljutok oda, hogy jó vagyok magamnak így is. Még nem dőlt el, hogy melyik variáció lesz a befutó, de az biztos, hogy egyre több olyan képet teszek fel majd a blogra, ami erre emlékeztet. No meg arra, hogy mennyi báj, humor, és igazság megmutatására alkalmas a kisplasztika. Új hobbym valahol teljesen jól illeszkedik az eddigi világomba. Hisz mindig szerettem az öniróniát és mi tagadás a képi eszközökkel való mesélés az egyik kedvenc kifejezési eszközöm. Sajnos slendrián is vagyok, így nem lesznek kiírva az alkotók nevei és a munkáik címei, de aki nagyon akarja, így is úgy is megtalálja a neten, hisz én is onnan szereztem a képeket a Pinterest oldalakról.  Szóval kicsit más lesz az arculata a blognak. Hisz jó magam is mindennap egy kicsit más vagyok. A változások igaz híveként mutatom meg a korom változásait visszatükrözve ezzel a korszakunk váltásait is.
Visszatérve a gömbölyű hölgyek világára. Azt remélem, hogy addig addig nézegetem ezeket a remek burleszk hangulatú kerámiákat, míg kedvet nem kapok a saláta salátával fogyasztásához. :o) Jelenleg semmi de semmi hangulatom nincs erre a projektre. Kíváncsi vagyok arra is hogy ha terápiaként használom magammal szemben a kövérség megjelenítését mit érek el vele? Gyanítom, hogy nem sokat. Én magam vagyok a burleszk. Ráadásul annyira jól áll a személyiségemnek, hogy emiatt nehéz siettetni a változást. Az a fránya egészség pedig mulandó. A nyom amit magunk után hagyunk sokkal izgalmasabb . Tehát kalandra fel! Másként, máshogy és mégis ugyanúgy!

9 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Mindenesetre a figurák, amiket találsz nagyon jók! Kedvelem őket. A bumfordi bájukkal együtt. Vagy éppen ez a baj, olyan bűbájosak , hogy az ember egyből megszereti őket.

aliz írta...

"A nyom amit magunk után hagyunk sokkal izgalmasabb . " ? épp ezen morfondirozok... legutóbbi bejegyzésem (egy festőnő kiállitásairól ) utolsó, utólag odatett mondatában ...és egy képpel)

Györgyi írta...

Holdgyöngy! Gömbölyű világban nőttem fel, gömbölyű emberek között.
Hát csoda ha jó magam is ilyen lettem? :o)

Györgyi írta...

aliz!
Tetszenek a képek amiket a festőnő készített.
Azt gondolom, hogy az életben maga az élet a bónusz. A cél pedig az út maga.

aliz írta...

jól gondolod, én is igy :) az élet értelme maga az élet... persze.

("..s az ember célja e küzdés maga" (Madách)

Márta írta...

Én azért megpróbálom.
Vagy ki kell dobnom az összes cuccomat, vagy lepasszolok néhány kilót.
Kb tízzel vagyok több az ideálisnál, bár még nem gömbölyű, a két mérettel kisebb ruhák szomorúan sorakoznak a vállfákon..
Én meg sóhajtozom, hogy nincs egy rongyom se...
Nyomhagyás folyamatos - rád -is-gondolva fontolgatom a nagymamás bejegyzéseket.

Györgyi írta...

Márta!
Örömmel várom a nagyis bejegyzéseket. A súly csak akkor probléma ha nincs nagyobb gondunk. Egy nőnek mindig fontos a külseje. Ez így kódoltatott belénk . Azt hiszem én nem figyeltem eléggé ezen az órán. :O)

Márta írta...

Talán külön blogot kellene indítani hozzá.
Tegnap kaptam erős kritikákat a helyi közösségi oldalon, mert rendszeresen posztoltam unokás napjaimat.
Szándék persze nem a dicsekvés volt, csupán jelzése annak, hogy mennyi örömteli lehetőség van a világ megismertetésére...

/Gyerekszáj:
A kalapács meg a répa ellentéte a nyúlnak, mert kicsit sem ugyanaz.
(Ellentétekről beszélgetünk Lilivel....)/

Györgyi írta...

Márta!
Egy olvasód már most van. :o)