2017. január 15., vasárnap

A vihar kapujában

Teljes képernyővel nézzétek!
Csodálatos.


6 megjegyzés:

Katici írta...

Hú! Ezek már hullámok! A látványtól is tengeri beteg lettem :)
Csodálatos!

Györgyi írta...

Katici!
Gyerekkoromban a Duna mellett nyaraltunk. ha vihar volt a szüleim tudták, hogy képtelenség bent tartaniuk, mert kint a helyem. Nyargalásztam a parton időnként fürödtem a viharos vízben és nagyon élveztem az elemek tombolását. Ma is így vagyok ezzel, csak a fürdést hagyom ki. De nagy viharban ha tehetem a vízparton gyönyörködöm a hullámok erejében.
Fogalmam sincs honnan ered eme vonzalmam a viharos vizekhez.

Márta írta...

Gyönyörű is a Duna viharban.
Meg ha ellenszél fúj, szinte tengerré változik.

kovtama írta...

Én nem bírom az ilyet, hajó és tenger én attól kész vagyok. Remeg a kezem, kiver a víz van egyfajta fóbiám, mintha lerántana a mélybe a hajó :(

Györgyi írta...

Márta!
Olyankor két dolgot jó csinálni a Dunán. Horgászni és gyönyörködni.

Györgyi írta...

kovtama!
Mint minden fóbia úgy ez is a frászt hozza arra aki szenved tőle. Nem véletlenül az a fóbiánk ami. Valahol mélyen komoly oka van.
Az enyém végtelenül komikus.
Csukd be a szemed és képzeld el. Majd ha mosolyogsz, akkor ne szégyeljed magad.
Györgyi- magasság
Na és most lehet kacagni. Ha nem félnék annyira olyankor biztosan azt tenném. Helyette talpig... a nadrágomat. Isten és az ő humorérzéke mindig megmutatja magát.