2016. december 30., péntek

Esély


" Ha valaki szivárványt akar , túl kell élnie az esőt! "
D. Parston

Van egy mandala öröknaptár az asztalomon. Minden napra egy csodás mandala díszíti a napomat és egy bölcsességet is kapok mellé. A mai nap idézete ez volt. " Ha valaki szivárványt akar , túl kell élnie az esőt! " Ennél jobban nem is lehetett volna összefoglalni a történéseinket. Az elmúlt három évben mindenhol csak esett. Rossz évek voltak. Már- már kilátástalannak tűntek. Aztán rájöttem, hogy ha én nem vagyok hajlandó hinni abban, hogy meg lehet fordítani az életem akkor ki? Vettem egy nagy levegőt és irányba álltam. Majd elindultunk megkeresni a szivárványt. Nem hiszem hogy örökké a szivárványhídon tartózkodhatunk. Nem is az a lényeg. Most  itt vagyunk és élvezzük. Majd ha megint esik az eső emlékezni fogunk arra, hogy milyen remek volt a szivárvány alatt.  Ez az év erről az útról szólt.
Hálás vagyok a megtett útért, még hálásabb a szivárvány boldogságért.
BÚÉK!


2016. december 28., szerda

Ünnep margójára


Csak csodálni tudom a természet bölcsességét. Az idén különösen sokszor adott erőt, hogy hagytam magam rábeszélni, vagy inkább lebeszélni az elvárásaimról és a megfelelési kényszerről. Hát így volt ez most is. Percre pontos forgatókönyvet dolgoztam ki az ünnepek látogatói rendjére és az azt követő időszakra is. Minden napra egy társaság volt meghívva. Azonban valami nem stimmelt. Ugyan csak rejtve ismertem el magamnak, hogy nekem ehhez az idén se kedvem se erőm nincsen. Halk nyöszörgéssel ugyan jeleztem  Kedvesnek, hogy nekem ez most sok lesz, de nem kaptam megerősítést a sugallatra, így elvetettem annak helyénvalóságát. Ahogy közeledett a karácsony úgy feceregtem egyre jobban a kényelmetlen helyzetben. Bátorságom elhagyott és nem mertem senkinek kimondani, hogy nem fog menni a nagy ünneplés.Mindenem fájt, nyűgös voltam és ezzel párhuzamosan egyre jobban kényszeres lettem. Nem akaródzott más csak egy pihe-puha ágyikóba fekvés. Hát elintézte az élet nekem ezt a kívánságomat is. Szenteste előtt két nappal már szemmel láthatóan alig vonszoltam magam mégsem akaródzott leállni. Majd elkezdtem fulladni és kegyetlenül belázasodtam. Ez volt a jel , amit komolyan illett venni. Végre szó szerint kidőltem. Így gyors telefonálások a meghívottaknak és először az ünnepi programokat mondtuk le, majd sorban jött a többi is. Én pedig ágyba kényszerültem. A kényszer nem helyes olyan dolog megfogalmazására, amire az ember mindennél jobban vágyik. Úgy helyes, hogy az élet segítségével kaptam egy kis pihenési időt. Micsoda pompás napok voltak . Ágyba kaptam a meleg teát és csak aludtam naphosszat. Mostanra végre lement a lázam, de köhögés és a fulladás további pihenést javal. Így a szilveszteri mókázás kettesben lesz. Tovább folytatjuk a gyógykúrát. A jövő évet erősen tettre készen szeretném kezdeni! Remélem ennyi fekvés már elég volt ennek az öregecske testnek!
Az idei évet pihenéssel zárom a jövő évet ennek megfelelően pihenten kezdem. Micsoda luxus. Igazán elégedett lehetek mindennel!
Az vagyok!!!
Ez az év a zárások éve volt. A következő pedig a nyitás éve lesz.



2016. december 25., vasárnap

Karácsonyi megálló


Estére elcsendesedik az ünnep megállok és emlékeimet ápolom.  Hibernálnom kell a szívem, mert különben nem bírnám el a szeretet forróságát.
Sétálok a hidegben nézem a dermedt tájat, a fagyott ágakra nehezedő zúzmarát. Itt- ott  elsuhanó madár árnyát. Érezhető a halál jelenléte. Nyugodt lehelete szétterül a tájon.
Van ami sose múlik el és  fokozottan van jelen mindannyiunkban. Ez pedig nem más, mint a hiány. Az idealizált anya és gyerekkor, emléke.  Mama bejglijének illata, az ismerős érzés, mikor leül egy jól sikerült karácsony este után és azt mondja: - Ez is meg volt, szép volt.
Elhalkul a hangja, már nem pöröl velünk, hogy siessünk, mert lekéssük a kis Jézust! Ma sem késtük le. Az angyalok itt tartották köztünk. Látom magam előtt a nagyszüléimet. A Papa ölébe véve masszírozza Mama fájós lábát.  Ennyi év után még mindig érezni köztük a lángolást.
Most az én lábam fáj. Drága Kincsem kényeztet. Masszíroz és simogatva  puszilgat.
Nyugalom van.
Karácsonyi angyalok békéje szállt le közénk.
Igaz a lélegzetem olykor kihagy, majd zihálva levegőért kap és érdesen kicsit hörögve küzd tovább. Nekilódul a motor és egy újabb levegővétel zajosan távozik a tüdőből .
Este egy pillanatra túl sok volt két lélegzet közti  szünet. Jólesően konstatálom, hogy még most sem, még mindig nem vitt el magával a csend.
Nem vagyok jól. Hideg verejték csurog végig a hátamon.
Egy időre megszűnt a világ és azt hittem , hogy a végállomásra ért a villamosom. De nem . Az utam jegesen, fagyottan kanyarog tovább.
Valahol messze, nyitva van egy ajtó és Nat King Cole lágyan  énekel. Ott ül mellette Anyám áhítattal hallgatja.
Békesség van .



2016. december 24., szombat

Karácsonyra szeretettel


"Ezen a Földön mindannyian látogatók vagyunk,
s ha elmegyünk magunk után ki tudja mit hagyunk.
Tanítsuk meg gyermekeinknek a szeretet dalát,
hogy ahány ember annyiféle csodálatos világ."
Bródy János




Áldott, Békés Karácsonyt Kívánok Mindenkinek!

Karácsonyi hangulat nálunk. Igazi otthon lett a házikóból.
Benépesítette a család.





2016. december 23., péntek

Egy szuszra megeszem a karácsonyt


Na mivel az elmúlt napokban vacakoltam ezzel a tüdőgyuszival, így most kénytelen vagyok elővenni a turbósított karácsonyi programot. Ma megveszem a karácsonyfát, megfőztem a halászlét, nem igazi remeklés főztem már finomabbat, de senki sem fogja kiköpni. Elkészült a tárkonyos ragu is. kitakarítottam. Mindjárt indulok a boltba utána rohanás az unokákhoz, mert nekik sincs még fájuk. Aztán irány a posta befizetem a csekkeket semmi se ronthatja el az ünnepi hangulatot. A pénzzel való foglalatosság kifejezetten kényelmetlen, így nem maradhat az ünnepi teendők közt.  Még a temetőbe is kiszeretnék szaladni anyáékhoz.Jól látszik, hogy mindenhol csal rövid ideig időzhetek, de úgy szép az élet, ha zajlik. Különben is nincs nyafogás, hisz eleget pihentem az elmúlt napokban. Nem igazán pazar az idei menü. sajnos biztonsági játékos lettem. Nincs kísérletezés azt főzök amit tudom, hogy megesznek. Az egyetlen próbálkozás amit megengedek magamnak a kandírozott narancs bourbon vanília fagyival és egy pöttynyi konyakkal. Kíváncsi leszek milyen lesz?
Az ajándékok becsomagolva várnak szétosztásra. Nem vittem az idén túlzásba ezt sem. Viszont isteni játékokat kap a család apraja nagyja, így a program garantált. Játszani fogunk mindennap. Részemről pihengetek is egy kicsit,. mert még mindig beteg vagyok. A barátnőm leveszi a fejem, ha ezt nem teszem meg., Ma fél órát könyörögtem azért, hogy a mai rohanásra engedjen elmenni. Orvos a szentem és félt. A lázam éjszakára még visszatér és sajnos a fuldoklás egyre gonoszabban jelen van.
Kettőtől reggelig nem hagy békén aludni. De ezt is kifogom bírni, ahogy annyi mindent . No para.
Az idei karácsonyba nekem nem fér el a pátosz és minek tagadjam a gyönyörű békés hangulatok is messzire elkerülnek. Majd jövőre. Ez a karácsony a lezárásról szól. Vége a középkornak kezdődhet a békés öregkor. Nem való nekem a nyugdíjas életvitel.  Így kíváncsian várom, hogy mit hoz a jövő!
A holnapi nem túl távoli jövő örömöt hoz. Így alig várom, hogy csilingeljen a Jézuska és Ábris reakcióját nagyon várom már. Manócska pedig kisdedként megtestesíti majd a Jézuskát. Tegnap volt négy hetes.
Vigyázat fotók!




2016. december 20., kedd

Lázas készülődés


Nem egészen így képzeltem a karácsonyi készülődést, de az idei év már csak ilyen. Rendhagyó. Mivel túl sok minden ért az utóbbi hónapokban így túlcsordult bennem a világ. Ráadásul annyira, hogy drasztikus lépésre szánta el magát a testem és magas lázzal honorálta nemtörődömségemet. Nincs mese, mert  most egy szuszra elégetem azt a sok negatívumot, ami megkeserítette az utóbbi éveimet. Ennyi güzmi elégésének jó nagy lángra van szüksége, így a kemencébe maximumig izzanak a lángok. Harminckilenc fölött van a lázam és a tüdőm is turbósítva üríti a benyelt dühödt, mérget. Jól jön ez most nekem. Sutba vagyok kénytelen dobni a megfelelési vágyamat és megadni a testnek, ami jár azaz a gyógyulási időt. Tehát karácsony ide, karácsony oda, fekszem az ágyban és nagyokat alszom és pihenek.
Eleinte próbáltam zenét hallgatni, de most a karácsony csendjére vágyom és igyekszem rendet tenni magamban.
A napokban itt járt az orvosi bizottság konstatálta a hölgy, hogy igen ez a nő nem csaló, ő biza az aminek mondják: egy másik századból itt maradt csipisz.
Egészen kellemes élmény maradt ez a vizsgálat.
A döntés, hogy valóban kripli vagyok-e, az majd csak később születik.
Zozi ma életem legnagyobb ajándékát adta. Felajánlotta, hogy ő készíti el a karácsonyi menüt az apjával. Na ezt nevezem törődő ajándéknak. Nagyon meghatódtam a figyelmes szeretetétől.
Miután ezt megbeszéltük elnyújtóztam az ágyban és átadtam magamat az égés művészetének. Gyönyörű tűzvörös labdák díszítik az arcomat, az ajkamat Csipkerózsika is megirigyelhetné, na és a hajam az visz mindent. Az a pár szál ezer fele áll azt az illúziót keltve, hogy van.
Tehát ezennel én megúsztam a nagy karácsonyi hajrát. Mire vége lesz az ünnepnek a láz kiégeti belőlem a nem finom dolgokat és megújulok ahogy szoktam főnixmadárként éledek a hamvaimból.
Itt volt az ideje.


2016. december 18., vasárnap

Öröm


Ma meggyújtottuk az Öröm gyertyát. Finom ebéd előzte meg a szertartást. Annáéknál voltunk vendégégben. Ábris tüneményes volt. Most hogy kevesebbet vagyunk együtt a távolság megszépít minket, így a viszontlátás öröme nagy örömködéssel jár. Huncutkodik játszik, és minden kincsét odahozta nekünk és megmutatta. Hancúrozunk vele. Észrevétlenül visszamegyünk az unokánkkal a bájos, ölelős gyerekkorba. Manócska igazi csoda baba. Eszik , alszik , eddig olyan mint a többi újszülött. Ő abban más. hogy mindig beszélget velünk és nagyon sokat mosolyog mellé.  A mai adventi gyertya köszöntőt Anna mondta, hisz vele történt az idén a legtöbb öröm. Házasság, gyerekszülés , az első új otthonba költözés . Zozi ma távol maradt a közös ünnepről. Nehezen viseli most az ünnepet. Sok neki ennyi öröm, főleg , mert az  másoké és nem az övé. Fáj neki a kirekesztettség. Szívesen életre dúdolnám a benne szunnyadó örömöt, de nem enged magához közel senkit és semmit. Így öröm nélkül szomorú és bánattal teli a szíve.  Az enyém pedig megszakad érte.
Délelőtt rohangálással telt. Az ajándékok keresgélése és megtalálása volt a feladat. Sikeresen megbirkóztunk vele. A pénztárcánk hallhatóan  sóhajtozott, lázadozott a kifosztás ellen. A karácsony már ilyen. Nem a spórolás időszaka.
Mire hazaértünk csipke függönnyel borította be  fák, bokrok ágait a dér. Mesebelivé varázsolódott a táj. Itthon meleg teát kortyolgatunk és pakoljuk életünk limlomait. A mosógép dallamosan figyelmeztet , hogy bizony mára végzett a teendőjével  lehet őt megszabadítani  súlyos terhétől és biza aludni tér, ha ezt megtettük.Közben a dobozokból újabb és megannyi kincs kerül elő és foglalja el végső helyét. Lassan megtelik minden eddigi életünk szépségeivel.
Ma amikor néztem az öröm lángot hálát adtam, hogy megélhettem mindazt amivel ma találkoztam. A gyerekeimmel, unokáimmal a békességgel a hazaérkezés boldogságával. A legnagyobb öröm mindezen dolgok összessége.
Az Életem.



2016. december 16., péntek

Ünnepi hétköznapok


Hát el sem hiszem, hogy elértünk idáig. Végre a hétköznapok örömteliek lettek.Kedvenc szokásaimba úgy simulok bele, ahogy egy jó egy meleg köntösbe bújok. A reggeli tea lágyan ébreszt, az ablakon a csorgó pára nem a bosszúságot jelenti, hanem a gyerekkoromat idézi. Anya csak a szobánkat tudta fűteni, így a lakás többi helységében gyorsan szedtük a lábunkat, mert volt olyan hogy a konyhába megfagyott a pohárban a víz. Amint kinyitottunk egy ajtót az ablakokon rögtön vastagon lecsapódott a pára és opálos homálya eltakarta a külvilágot előlünk. Néha ez a sejtelmesség nagyon izgalmas volt. Már igencsak vénülök, de a gyerekkor képei egészen tisztán megmaradtak bennem. Szóval nem zavar, hogy párásak az ablakok. Mindenütt meleg van. A falak kezdenek kiszáradni. Korai volt a költözés, de nem bánom, mert végre itthon lehetek. Mindent elérek, ami megmagyarázható gyönyörűséggel tölt el.  Kezem kezdi a tárgyakat még az éjszakai sötétségben is megismerni. Kedvenc képeink a helyükre kerültek. Apró tárgyak emlékek szintén. Mindegyik  tárgy egy szép történetet mesél . A dédi damaszt szalvétái is előkerültek és várják az ünnepi asztalra kerülés örömét. Két nagy kedvenc tárgyam is megtalálta  méltó helyét. Az egyiket Natimtól kaptam Simon András : Szent család grafikája. A másik egy fekete pala szív rajta egy drót angyallal. Egy régi blog társtól Ciriptől kapott gyönyörűség.  A fényképezőgépünk ki tudja hol van, így a fotókat sajnos nem tudom megmutatni róluk. Meg különben sem vagyok egy fotós géniusz.
Most végre süt a nap. Az életem is mosolyog és rendben vagyok.
Manapság sokat gondolkozom azon, hogy hova lettek belőlem a világmegváltó ötletek? Bármerre nézek magamban, mindenütt a családra és a barátokra lelek a szívemben. Vajon ennyire önző az ember, hogy csak addig törődik másokkal ameddig magával nincs jóban? Azaz a boldog ember semmi mással nem törődik csak magával? Bár tudom, hogy így van, de mégis elszomorodom ettől. Olyan jó lenne azt remélni, hogy ennél több van bennem! Abban reménykedem, hogy talán ennyire nem rossz a helyzet, mert a segítő szerepet, ami a hivatásom még mindig nagyon szeretem, sőt életem örömmel teli része ez a munka.
Jön a karácsony és itt az ideje, hogy kicsit komolyabban vegyem a készülődést! Így a mai napi program a női álom, azaz a készülődés. Bevásárlás ajándék beszerző körút és anyáékat is szeretném meglátogatni a csend templomában a temetőben.
Vasárnap advent utolsó gyertyáját meggyújtjuk a családdal és együtt munkálkodva, egymásra figyelve tanuljuk az örömöt.
Jó ideje befele figyelek és azt látom, hogy ezt a leckét nagyon szeretem.



2016. december 13., kedd

Luca napi csodák



Harmincegy évvel ezelőtt ezen a napon éltem meg életem legnagyobb csodáját. Megismerkedtem a Kedvesemmel. A szerelem töretlen a test öregszik, de még mindig mosolyog, ha megérzi a párja jelenlétét.
Nekem a 13 a szerencseszámom. Nem biztos, hogy pont ezen a napon de egy éve ilyentájt döntöttük el, hogy sorsunk hajóját a jó szélirányba kormányozzuk és eldöntöttük, hogy új életet kezdünk valahol. Lőn csoda a döntést tet követte és majdnem Luca napján már be is költöztünk az új otthonba.
Viszont a mai nap tényleg eseménydús volt. Megállapította egy orvosi bizottság, hogy a hírek igazak és én még mindig nem nőttem meg, sőt lényeges változás, hogy kezdek összemenni 4 cm-rel kisebb vagyok mint eddig. Igaz aki ilyen magas mint én annak négy cm semmit sem változtat a szépségén. Ennek a sokszorosával megnövekedtem szélességemben. Tehát a dolgok jól alakulnak, mert a növekedés meg van, ahogy ezt Orbán Viktor mesélné. Más is történt ma. Együtt voltam a legesleggel azaz a barátommal. Vígan Dümmörögtünk viccelődtünk és végre nyugis tempóban nem rohanva beszélgettünk egy jót. Kaptam ajándékot . Könyveket Lackfit és József Attila kaláka könyvét no és a java  csak most jön. Bögrét is kaptam. Véletlenek nincsenek Luca napon. Pont olyan meggypiros az új bögrém, mint amilyen a pulcsim színe ma gyönyörű maszáj párral van díszítve és egy igazi iparművészeti remek ez a darab. Na ugye hogy szép nap ez a mai.
Most pedig beizzítottam a mécseseket kikészítettem a pezsgőt és csoki szívecskékkel várom haza az én gyönyörűségemet.
Este pedig étterem és egy remek jazz est zárja a napunkat. Luca  köszöni jól van. Bőven munkálkodott és varázsolgatott szinte egész nap. Azért éjfélkor még biztosan velünk lesz.
Akkor én fogok varázsolni.
Mit is?
Újabb harmincegy közös évet Robival.

2016. december 12., hétfő

Hazaérkezés



Megint itt vagyok. Sikerült mindent gyorsan megoldani. A költözés két nap alatt lezajlott oly annyira, hogy tegnap este már együtt ünnepeltük az adventi gyertyagyújtást. Sok sok segítséggel ünnepi méltósággal meggyújtottuk a szeretet gyertyáját. Barátaink összefogtak és szinte pillanatok alatt elrendezték a dobozok kiürítését és a bútorok is a helyükre kerültek. A szekrényekbe ha nem is minden de a holmink 90% a helyére került. Majd lassan az évek elrendezik a véglegességet is.
Számomra ez az adventi gyertya most sokkal több tartalommal telt meg, mint azt valaha remélni mertem.  A ház attól, hogy élettel telt meg  a legszebb és legcsodálatosabb otthon lett. Vannak puccosabbak , fiatalabbak és minden más félék is, de már most érződik a házon a mamintiság. Igen hosszú vándorutam a végére ért. Minden lassan a helyére kerül, úgy a lélekben, mint az életben.
A költözési macera ezennel lezárult. Most pedig jöhet a karácsonyi ünnep és az ő békéje.
Az ajándékok nagyjából elkészültek. Még hátra van az a szépítgetés, ünneplőbe öltözés, sütés, főzés önmagunk és egymás megölelése. Tegnap amikor együtt volt a család valami elkezdődött . Kicsik és nagyok boldogan ízlelgették az együttlét örömét. Mindenki arcán mosoly volt a békétlenség ami az utóbbi időkben szétmarta a lelkünket ott maradt a másik házban. Végre olyan jó volt együtt lenni, mint egyszer réges-régen a Maminti-lakban. Nyilván lesznek még zord napok, ahogy ez már lenni szokott, de most tiszta lélekkel várjuk az ünnepet és nincs helye a szorongásnak, bánatnak. Ezennel beléptünk a magunk mesebirodalmába, ahol vannak boszorkányok, sárkányok, tündérek, manók és királylányok. Elég volt a szomorúságból! Mi írjuk az élettörténetünket  és rajtunk múlik, hogy mi lesz belőle. Az elmúlt három évben bizony nem szép történetek íródtak. Remélem ezzel az elszánt változtatással sikerül átírni a karmánkat.
Elkészültek Zénó babáról a fotók.Szavakkal elmondhatatlan Manócska bája. Beszéljenek helyettem a róla készült képek.










2016. december 9., péntek

Kicsit eltűnök.

Nagyon élveztem a sok idegeskedés mellett, hogy végre volt időm játszani blogolni. Eljött a várva várt nap és igen holnap elfoglaljuk az otthont. Igyekszünk melegséges hangulatot varázsolni magunk köré. Ez bizony időbe telik majd, így nem tudom mikor lesz megint lehetőségem a blogírásra. Na meg elvileg ma jönnek beszerelni a netet, de ki tudja, hogy sikerül- e? Így ha nem találkoztok a nyomaimmal no para, mert vagyok, csak most kicsit eltűnt leszek.
Néhány szó a tegnapról.
A nagy napon rengetegen gondoltatok rám és itt is szeretném ezt megköszönni. A család régi formában ünnepelt, azaz a lányok és mi voltunk jelen. A kicsik otthon maradtak apával, mert lázasak. De minden pillanatban éreztették, hogy gondolnak rám. Millió képpel kedveskedtek és így tették teljessé az ünnepet. Hát most nektek is mutatok párat imádott csimotáinkról.
Legyetek jók, persze csak ha tudtok ha nem, akkor  élvezzétek ki a csíntalan lét örömeit!
Ezer puszi és ölelés nektek.






2016. december 8., csütörtök

Perlman



Nem tudok betelni a játékával. Kívánom, hogy leljétek benne örömötöket ti is!
Szép napot kívánok mindenkinek!
Perlmannal ébredni nem akármilyen érzés. Még az álom lomhasága ott motoszkál  tested redőiben mozdulataid lassúságában érezhető, hogy sejtjeidben alacsony még az adrenalin szint. Aztán lassan megindul az élet és vele együtt ébredezik a test is. Még egy nyújtózkodásnyi marasztalás a puhaságban egy kis időhúzás egy ölelésben.
Rendhagyó reggeleim egyike a mai. Négykor megébredtem. Az álom ott sertepertélt körülöttem, de nem vitt magával.
Szeretem nézni a ködtakaróba burkolózott várost. Minden arról szólt, hogy menni kéne, de maradni sokkal jobb. Így maradtam . Megkerestem Perlman muzsikáját és hagytam, hogy apránként beszűrődjön a lelkembe, napomba az életembe a zene.
Tökéletes kezdet vele a nap.

2016. december 6., kedd

Hajnali háztetők és a Mikulás


Valami hatalmas várakozás van bennem. Oly annyira bizserget, hogy az álom messzire elkerül a nyugtalanságom miatt. Várok. Hallgatom az éjszaka neszezését és kémlelem a házak tetejét remélve, hogy most végre sikerül meglesnem őt amint szánkójával elsuhan a háztetők felett. Hallani vélem Táltos, Táncos, Pompás, Íjas, Csillag, Ágas patáinak dobogását és az Öreg Szakállas nevető biztatását Hóhahó hohoho gyerekek álmodjatok szépeket megjött hozzátok a Télapó. Csilingel a szán és már látom is a hajnali derengő szürkületben elszáguldani őket a háztetők felett. Álom ez vagy valóság? Nem fontos. Az élmény az érzet lényeges. Lassan tisztul a kép. A szürke homály sejtelmes tompaságát derengés majd a felkelő nap fénye váltja fel. Üres  utcát léptek neszezése nem háborgatja az autók és vezetőik az igazak álmát  alusszák. Bár a házakban a pékek már szorgosan sütik a reggeli ropogós kenyeret .
Vénülő fejjel éltem ma át a mesét és váltam a Mikulás kacagásától ismét hinni tudó gyermekké.
Majd kijózanított a felismerés. A francba. Este nem tettem ki a kipucolt csizmát az ablakba. Így a Mikulásnak esélye sem volt ajándékot beletenni.
Sebaj.
Kimentem a konyhába elkészítettem a kávénkat és egy kis tejszínt is tettem bele. A süppedő hó élményét adta a látványa. Kedvesemmel az ágyban ittuk meg az isteni ébredést adó nedűt. Robi jót mosolygott mikor elmeséltem a Mikulással való találkozásom élményét. Kicsit félre biccentette a fejét mesehallgatás közben és kezével lágyan megsimogatta a buksimat.
- Maminti kincsem! Te sose felejtesz el álmodni. Köszönöm hogy megteszed helyettem is és őrzöd nekünk a mesét.
Én pedig csak somolygok, hogy milyen rossz lehet neki, mert ő nem látta a hajnali háztetők felett elsuhanó  szánt.
Közben fény árasztotta el a szobát a felkelő nap sugarai játszadoztak rajtunk és szívet lelket melengettek jelenlétükkel.






2016. december 4., vasárnap

Egy héttel a költözés előtt.


                                                                   A nap itt is felkel.

                                                        Ez lesz a télikert

A barátok mindenhol tudnak beszélgetni

Vannak még reménytelen helyeink.


A fürdőszoba már alakul


Nappali

 
Nevetni bárhol lehet. 

A konyha is alakul

Ilyen a csatatér egy halálos küzdelem után. 
Lehangoló

Képtelen vagyok aludni. 

Rendhagyó advent





Adventkor ünnepi díszbe öltözik a ház. Szeretem a készülődés minden pillanatát. Apránként kerülnek helyükre a kincsek. Minden darabbal kicsit közelebb kerülünk a szeretet ünnepéhez. Most azonban nincs semmi. A ház darabokban . Ha szétnézek azt hihetném, hogy nem is lesz az idén karácsony. Mégis közelebbről vizsgálódva bizony látható jelei vannak a készülődésnek. Csak most nem a manók tündérek stilizált képviselői kerülnek a helyükre. Most igazi manók és tündérek szorgoskodnak az ünnep csodáinak megéléséhez. Szorgos kezük sertepertél , munkájuk nyomán tisztaságillat költözik be. A fényeket már nem nyeli el a szürke porhomály, hanem csillog-villog minden. Ma a remény gyertyáját gyújtjuk meg. Múlt héten a Hit gyertyájának fénye világította be szívünket. Kellett a fénye, az ereje, hogy ne csüggedjünk . Megtartott minket és segítette a munkánkat. Túléltük az elmúlt hetet és megéltük , hogy már reménykedhetünk . Még sose volt ennyire fontos a gyertyák fénye. Egyre közelebb visznek az öröm megéléséhez. Az idén az öröm igazi lesz. Egyszerű , tiszta és csodálatos. A fa alatt ajándék kisdedet ölelhetünk magunkhoz. Az ajándékok, amiket adunk egymásnak nem más lesz, mint a szeretet, a hála, tisztelet.
Mindig minden jó tanúság lehet . Az idei év megtanított hinni, remélni. Már azt is tudom, hogy ezentúl az öröm és a szeretet is több tartalommal bír majd a szívünkben. Ami a hálát illeti az is fényesen ragyog bennem. Szilveszter éjjelén fogjuk meggyújtani a hála gyertyáját, mely a mi szívünk fényességével fog világolni . Remélem egy életen át! Bőven van miért hálát adni.


2016. december 1., csütörtök

Jó és rossz napok


Mostanában elég kaotikusak a napjaim. Vannak jó napok és vannak rosszak, de semleges napok nincsenek. A jó napokon a szív diktál. A rosszakon az ész. Még soha nem vált ennyire ketté ez a két érzés. A szív napjain valami érzelmi impulzív hatás ér. Váratlanul felhív egy rég nem látott ismerős, vagy segítő kezet nyújt egy gyerekkori barát, vagy rám mosolyognak a kicsik, vagy Zozinak is jó napja van és locsog velem, vagy álmomban megölel a Kedves, vagy megértek egy régi gyerekkori érzést, vagy ....
A rossz napok nagyon undokok. Pénzügyi döntések, ház körüli teendők, csaták, kudarcok, fizikai valóságom negatív visszacsatolásai, elesem és nem tudok felállni, félelmek, hideg, nyirkosság, zavar....
Nincs sem bennem sem körülöttem egyensúly.
Bezárult az elmúlt három évben a szívcsakrám.
Ideje lenne kinyitni!