2016. november 30., szerda

Rorate




Fekete István: Roráte
Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak, és még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, vagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak.
Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. Az ablakok néhol nézik már a hajnalt, néhol nem, és a csizmák nem kopognak a gyalogjárón, inkább csak cuppognak.
Néhol egy halk szó, néhol az se. Néhol csak árnyak járnak, néhol kis lámpások imbolyognak, és mutatják, hova kell lépni, ámbár hiszen sár van mindenütt.
Az ég még sötét, s a nappal ágyát csak hinni lehet a keleti égen, s ez elég. Egyébként nem gondol rá senki, mert a búzák kikeltek már, a krumpli a veremben, s a jószág betelelt.
Ajtó nem csattanik, kiáltás nincs, a tegnap gondja, mintha aludna, a mai még nem ébredt fel, s a falu csak tiszta önmagát viszi hajnali misére.
A külső mozgás befolyik a templomba, és megnyugszik. Suttog még egy kicsit, vár, s amikor már a gyertyák lángja is megnyúlik a várakozástól, felkiált az időtlen vágy: „Harmatozzatok, égi Magasok…”
Mise végére egészen bemelegedett a templom; majdnem otthonos lett, legalábbis így érezte ezt Baka Máté az alszegből, de így érezte Hosszú Illés is – ugyanonnan –; bár, ha tudták volna, hogy most egy véleményen vannak, hát inkább nem érezték volna. Nagy harag volt ugyanis a két öreg között, kitartó, régi harag, aminek már formája sem volt, nem is emlékeztek, hogy ló volt-e az oka vagy asszony, mindenesetre ragaszkodtak hozzá, mint beteg szilva a fához.
És most bóbiskolva várják, hogy kiürüljön a templom. Az ajtóban még mozgás van, hát csak ülnek, sőt Illés a lábát is kinyújtja, mert úgy kényelmesebb. Illés nem szereti a tolongást, de amúgy is ráér. Fél szemmel odasandít Mátéra, hogy mozdul-e már, de Máté nem mozdul… Amilyen kutya konok ember volt világéletében – gondolja Illés –, azt akarja, hogy én menjek előbb, de abból nem eszel, pedig már a gyertyákat is eloltogatta a dékány, azaz a harangozó, szóval a sekrestyés.
Azután: csend.
Illés gondol erre, gondol arra, állát belesüllyeszti a meleg nyakravalóba, és szeme szép lassan lecsukódik.
– Nem! – ijedt meg. – Ezt igazán nem szabad – és Mátéra néz, aki – úgy látszik – elaludt.
– Ez hát el, a híres – mosolyodik el –, pedig három hónappal fiatalabb. Nem nagy idő, az igaz, de mégiscsak fiatalabb. Aztán milyen sárga a füle… akár a halotté…
– Jóságos Isten, csak nem lett vele valami?!…
Harag ide, harag oda – a rothadt szilva is lepottyanik egyszer a fáról – csendesen odamegy, és kicsit borzongva megérinti Máté vállát:
– Hallod-e, Máté?
Máté felhorkan:
– No! – és néz Illésre, mint a csodára. – Te vagy az, Illés?
– Én hát, mondom megnézlek, mert olyanformán ültél…
És nézi egymást a két öreg.
A templomban meleg csend, a kőszentek mosolyognak.
– Kicsit megszédültem – hazudja Máté, de áhítattal, mert tele van a szíve, és szereti most Illést így közel látni –, már elmúlott.
– Na, hál Istennek, hát akkor menjünk.
És egymás mellett kicsoszognak a templomból.
– Mi volt ez, Szentatyám? – néz fel az egyik kis pufók angyal Szent Péterre, amikor az ajtó becsukódott. – Olyan meleg lett a szívem egyszerre.
– Két ember kibékült – mondja a főszent, és melegen sóhajt.
– Csoda! – suttog a kis angyal.
– Hát bizony a mai világban…
– És most mit csinálnak?
– Nézz utánuk, fiam.
A két öreg már Illés háza elé ért. Az utca üres, a kémények lágy selymet füstölnek a reggelnek, s a kertekben puhán békét álmodnak a fák.
– Gyere be, Máté, régen voltál nálunk – mondja Illés –, lángost sütött a lányom…
A kis angyal kérdőn néz a főszentre:
– Mi az a „lángos”, Szentatyám?
A toronyban ekkor ütött hetet az óra, s ettől a földi hangtól megmerevedtek újra a szobrok, de a mosolygás mintha ott maradt volna az arcukon.

Ma egy ismerősnek hála újra olvastam ezt a novellát.
 Megérintett .


2016. november 28., hétfő

Csak még egy picit....


Manócska csodái

Sokat alszik és meglepő módon ránk néz és úgy is nevet. Rövid ideig eszik és jó étvággyal. 
Megismeri az anyukáját és azonnal megnyugszik a hangjától. 
Kicsit besárgult, de még így is jókat eszik.
Imádom ahogy álmában angyalokkal társalog. Ilyenkor mosolyog.
Nagyon nyugodt, harmonikus Manócska. Nem utál öltözni, de utálja a zoknit.
Végre egy olyan pasi aki figyel a körülötte lévő nőkre, sőt még meg is nevetteti őket.
Mindenkivel szót ért. Azaz a legjobbat hozza ki a duzzogó , megbántott emberekből: a mosolyt.
Alkalmazkodó. Nem sír ha a család zajong, ha a bátyus kicsit heves, ha anya egy pillanattal később jön, mint azt ő kéri. 
Igen hölgyeim ilyen egy igazi pasi. Ő az álmaink megtestesítője. Ja hogy még túl pici?
Még tökéletes. Még nem rontottuk el. 
Ígérem elfogjuk. 






Kishercegem egy pillanat alatt megöregedett.
Arcán megjelent a bölcsesség, türelem és a pillanat elvesztésének fájdalma. Mostantól osztozni kell a birodalmán és az emberek szeretetén.
Szinte látom a szemében megbújó bánatóceánt. 
Ugyanakkor belátóbb, kedvesebb is lett. Már tudja, hogy soha semmi sem örök.
Amilyen pici annyira bölcs.
Vigyázza az álmot. Az álmunk. 
Rá pedig mi vigyázunk. Ők még tudják a titkot.
Angyalok súgnak nekik. Manók csikizik a talpacskájukat és szórnak rájuk meseport ami az álmaikba megtanítja őket repülni, széllel kergetőzni, sárkányokkal győzedelmes csatát vívni, de ami még ennél is fontosabb az, hogy az álmaik tanítják meg őket örökkön örökké élni, mert ők még a halhatatlanok társulatának a tagjai. Fogalmuk sincs a fájdalomról, szenvedésről, veszteségről, halálról. 
Ábriskám egy pillanatra megérezte ezt a világot. Látom a szemén. 




Valamiért jól esett ez a vers ma.
Ábris szemeiben egy pillanatra ezt a történetet éreztem meg.

2016. november 27., vasárnap

2016. november 25., péntek

Elfogultság


Ábrisom 2 naposan


                                               Ábris Manócska születése előtti napon.


Manócska álmos

Az én kicsi Szuper Hősöm


Keresi a kezecskéjét, mert éhes. 
Anyának pedig a szíve szakad meg, mert még nincs kész a kaja.
A vegykonyhában már érződnek az előkészület jelei.

Ma bármennyire szerettem volna meglátogatni a kis prücsköt, sajna nem ment. Így a nagy találkozás még mindig nem jött létre. Vasárnapig már nem is fog. 
Papa és Zozi ma találkoztak vele. Közös tényként egybehangzóan közölték, hogy nagyon békés baba.
Én pedig a neten keresztül láthatom őt.
Megint nyomom az ágyat. Ez már nem is én vagyok.
Nagyon nehezen viselem , hogy semmit sem vagyok képes megcsinálni.
Széttép a fájdalom.

2016. november 24., csütörtök

Megérkezett


3300gr,  56cm,14 óra50'


                                                         Manóvári Zénó Bendegúz

Amit eddig megtudtunk róla:
Hangos, szőrös, könnyen megnyugtatható, szeret enni, imádja az Anyukáját.
Nagyokat alszik, végtelen békével szemléli a világot.
Ő a tökéletes baba.
Ez a kiindulási pont. A többi rajtunk múlik. Kiabálva jött a világra, mindenkinek szólt, hogy itt van megérkezett. Miután ezt megtette elcsendesedett és békésen alszik, eszik, nyugodt. Ő szólt. A többi rajtunk múlik. hogy szeressük, vigyázzunk rá!
Szerencsések vagyunk és boldogok.
Majd ha megismerem ígérem sokat írok róla.

2016. november 23., szerda

Harcos


Harcolok magammal, a világgal, az élettel.
Eredmény. Ennyi mindennel nem lehet csatázni.  Ugyanis megoszlanak a belső erők és minden harcot elveszítünk.
 Elfáradtam. Vesztettem.
Tervezhetek amit akarok, nem jön össze.
A harcos oroszlánt magamból erőtlen bábként cipelem az utamon.
Eszembe jut Óz oroszlánja. Lehet, hogy vénségemre gyáva lettem és azért veszítem el a csatáimat, mert félek küzdeni?
Ha így van ez mindennél szomorúbb. Ugyanis az én személyiségjegyem a harcos, a mindig mindenkor nyerni akarás képessége és hite . Ha valami igazán eddig jellemző volt rám az az, hogy nem adom fel!
Süt a nap, az élet talán szép, csak én lógatom az orromat.
Most már biztos, hogy nem költözhetünk ezen a hétvégén sem.

2016. november 22., kedd

Megtalált színek


Tán még soha nem volt ilyen nehéz rátalálni a színeimre. Valahol a nagy kavalkádban elvesztek. Nem véletlen, hisz a lelkem eme darabja szintén odalett. Elszürkültem. Megevett a bánat és a kedvtelenség. Ám ha az ember lánya végre hajlandó észrevenni, hogy valami nagy baj van és a hiba nem  másokban  hanem benne keresendő, akkor talán megmozdul  valami. Így voltam ezzel én is. Egyszer csak minden negatív lett körülöttem. Semmiben sem találtam örömöt. Az ősz a maga káprázatos pompájával elsuhant mellettem. Inspiráló színeit vakfoltom elrejtette. Ebben az állapotban giga feladat egy otthont beszínezni. Első próbálkozásom nem véletlen, hogy a szürkékkel kezdődött. A konyha matt szürke aljzatot kapott. A csempénél már némi javulás érezhető. Abba drappok és kevés vajszín keveredett. A fuga határozott javulást mutatott a maga bahamabézs színével. Majd egy karamell selymességét idéző konyhabútor életet lehelt a hatalmas térbe. A falak fehérek lettek, ezzel is növelve a tér és fény hatást. Majd nekifogtam a kedvenc helyem színezésének. Ami nem más, mint a téli kert. Itt a fény kapja a főszerepet hisz két fala csupa üveg. Az üvegek fehérek és matt fehér opálos díszekkel fújt sárga kazettákkal  díszítettek. Itt a lambéria paliszander barnájához kerestem megfelelő színeket. Az aljzat fahatású kő.  Vajszínű lett a fal, ami illik a légies finomságú rattan karosszékekhez. A koronáját ennek a helyiségnek az itt lakó harsogó zöld növények adják majd meg. A nappali fala téli szántóföld színű lett. Illenek hozzá a hatalmas hófehérre festett ódon fa ajtók. Ez a szoba lesz a könyvtár is így a könyvek mozgalmassága életre kelti majd az alvó barnákat. De Muha négy évszak gobelinjei  svédvörös fa kereteikkel remek hangulatot teremtenek ennek a szobának.
 A háló természetesen napfény sárga . Ide tárt karokkal engedjük be a vidámságot, az életenergiát adó fényt. A fürdő egyszerű világos drappot kapott, fehér jázmin falakkal. Nagyon pici, így óvatosan kellett megválasztani a hozzá illő nyugalmat és teret adó színeket. A gardrób szoba semleges jázmin fehér lett. Szépen harmonizál a fenyő bútorokkal és a fahatású aljzattal. Mindkét terasz homokszínű gránit lapot kapott. A kis ház még csak alakulóban van, így oda a színeket még ráérünk kitalálni. Gyanítom a zöldek és drappok lesznek a főszereplők, de ez a munka már tavaszra marad.
Ha befejeződnek a nagy munkák kicsit megpihenünk és élünk.
Az élet pillanatokon belül helyet kér az életünkben magának. A napokban érkezik hozzánk a legkisebb királyfi Manóvári Zénó Bendegúz. Már most érzem, hogy jövetelével, életével, huncut manó csínytevéseivel, a világ és a mi gyönyörűségünket életigenlésünket adja majd meg.
Milyennek álmodtam meg őt?
Jósága az anyukájáé lesz, ahogy  a színeit is tőle örökli. Huncutsága életszeretete remélem rám hasonlít majd! Manóságait, csínyeit, humorát a Papától örökli ha lehet! Gurgulázó kacagását Zozitól. Amúgy olyan lesz amilyennek Isten teremtette a maga tökéletességében. Még sosem engedtem meg magamnak egy gyerekkel kapcsolatban sem az ilyen álmodozást. Manócska már pocaklakóként elvarázsolta a szívemet. Biztos vagyok abban , hogy ha megismerkedünk is így lesz.
Ábrisomtól tegnap először megkaptam az első csodapuszit.





2016. november 21., hétfő

Aranyház



Mióta itt lakunk Zozinál jobb napokon reggelente csodát látok. A szemben lévő panelház ablaka visszatükrözi a napfelfeltét.  Vörösen izzik no nem a galagonya, hanem az ébredő reggel. Szinte érzem ahogy nézem az erejét szétáramlani a belsőmben. Majd alig fél óra és lőn csoda az egész épület aranyszínben ragyog. Micsoda látvány!
Ezeken a reggeleken a csoda magával ragad. Kipattanok az ágyból és sokkal de sokkal erősebben kezdem a napi teendők ellátását. Ma különösen így volt ez. Még az angyalok muzsikálását is hallottam miközben gyönyörködtem a káprázatos csodában.
Ahogy lenéztem az utcára itt ott fürgén lépdelő embereket láttam. Volt aki a kutyáját sétáltatta , de legtöbben valahová siettek. Nincs rájuk tetoválva, hogy hová. Ezeken a reggeleken a hangyaemberkék is vidámabban szedik a lábaikat és sokkal kevesebb a lehorgasztott fej. Inkább kitárulkozva a fény felé néznek és érzik, hogy az új reggel csodája  bennük van. Ilyenkor még nem adják meg magukat senkinek és semminek.
Tegnap én sem adtam meg magam senkinek és semminek. Reggel harcba indultam és még álmomban is küzdöttem magamért , az igazamért az életért.Túl sok volt bennem a harag és a düh. Aztán jön a reggel és megmutatja nekem az arany házat . Ráébredhetek, hogy a düh bizony majdnem maga alá temette a reményt. A remény, az ígéret ezekben a reggeli sugarakban van jelen. Isten így üzen, hogy éberen van és figyel. Ha elfáradok jelet küld. Az aranyház egy ilyen jel.


2016. november 18., péntek

Kicsi, gömbölyű és kerek


Vásárolni mentünk a nagyobbik lánykámmal. Nagyon elfáradtunk és nehezen toltuk magunk előtt a pocinkat. Az ővében az unokám lapult. Az enyémben az elhasználtság gyötrelme.
Ahogy vonszoltuk ki magunkat beszélgettünk erről, arról.Majd jött az igazi csevej. Na miről, hát a karácsonyról és az ajándékozásról. Szerencsésnek éreztünk magunkat, mert olyan ajándékokat kapunk az idén melyek az élet legszebbjei. Gyermeket, unokát, lakást, házat és egymást.
Anna persze a lelkében még mindig gyerek és megkérdezte, hogy ez jó jó, de legalább formálisan valami apróságot is kaphatnánk.! Ő igazi nőcis dolgokról ábrándozott. Én pedig megem,lítettem, hogy új szenvedélyem van. Szeretem mostanában a kisplasztikákat. Nem tudta, hogy mire gondolok. Mikor hazaértünk a számítógépemen megmutattam a kedvencemet.
Ránézett és felkiáltott
-No de Mami a te korodban?
Igen drágám az én koromban már így néznek ki az angyalok.





Elég!



Elég!
A negatív gondolatokból!
A fájdalomból!
A bántásból!
A nem jól értelmezett dolgokból!
Nem elég!
A szeretetből!
Odafigyelésből!
A gondolkozásból!

Ez egy blog.

Olyan amilyen, az enyém.
Szeretem és ennyi nekem elég.
Nem hagyom , hogy itt fájdalom, bántás, intrikálódás legyen.
Aki erre vágyik az kéretik arra, hogy ne olvasson!
Olyan helynek szántam ezt a felületet, ahova jó betérni egy kis csacsogásra.
Ahol szabad gyengének, bátortalannak, akár butának is lenni!
Olyan világra vágyom itt, ahol szeretet van és  értő , érző emberek, akik egymásra legalább annyira kíváncsiak, mint az íróra. A kíváncsiság azonban nem mehet át rosszindulatú pletykálódásba.
Nők és férfiak egyaránt szívesen látott vendégeim egy csésze tea melletti csevejre.
Sajnálom, hogy ezt a bejegyzést meg kellett írnom, de szükségesnek találtam.



2016. november 17., csütörtök

Közöny



Hatalmas léptekkel haladok egy olyan témában amiben sose voltam jó. Ez nem más, mint a közöny.
Döbbenten tapasztalom, hogy nem olvasom el az ország belügyeiről szóló cikkeket. Minek, hisz a téma állandósult. Korrupció  überelhetetlen szinten, gyatra összeomló egészségügy, migráció, karambolozott, megerőszakolt, hármas metró életveszélyes, tüntetések és ellen tüntetések, melegek, homofóbok,  rasszisták....lelőtte, megerőszakolta, bántalmazta..... stb.
Ami ennél is szomorúbb, hogy közelgő karácsonyi hangulatunkat manapság azzal  manipulálják, hogy kikényszerítik belőlünk a sajnálatot és ezáltal akarnak ilyen- olyan ürüggyel pénzt kicsalni a szeretetre még emlékező emberekből.
Úgy döntöttem, hogy a kocsiban mindig tartok ezentúl élelmiszert, ha lehet egy- két meleg takarót, pulcsit , kabátot, meleg holmit, amit eddig az adományközpontokba vittem. Odaadom annak az egy- két rászorulónak akivel utam során véletlenül találkozom. Az idén nem csinálok cipős doboz akciót, nem megyek  felpakolva adományokkal a szeretetszolgálatokba. Viszont a boltok előtt várakozóknak adok a frissen vásárolt, kenyérből, felvágottból, csokiból tejtermékből, almából, narancsból.
Több millió gyerek éhezik napjainkban. Világméretű az öko katasztrófa. Nem menthetem meg mindet. Pedig szeretném. A kudarc eleve kódolt.
http://24.hu/kulfold/2016/11/16/75-ezer-gyerek-halhat-ehen-par-honapon-belul-nigeriaban/
Mivel totál tehetetlennek érzem magam, marad az hogy becsukom a szemem, nem riogatom a lelkem a sokkoló hírekkel, hisz akik valóban tehetnek a mai szégyenletes világ dolgairól azok ép nem érnek rá, mert korrumpálódnak.
Ha végre lesz hol normálisan fürdenem én önző dög leszek és arra koncentrálok majd, hogy ezért hálát adjak Istennek, a szeretteimnek, és magamnak.
Hiszek abban, hogy a hála az az érzés, ami segít nekünk abban, hogy előre menjünk. Ugyanis az tud hálás lenni aki tudja, hogy honnan hova lehet eljutni és ezért milyen árat kell fizetni. Csak az tudja bevonzani a jót, aki még emlékszik arra, hogy mi is az a JÓ.
Néha még az is megfordul a fejemben, hogy azok a gyerekek, akik az anyjuk ölében halnak éhen talán jobban ismerik mi is a szeretet, mint a mi gyerekeink.  Mieink a szeretetet tárgyiasult formában kapják meg. Az anyjuk sose ér arra rá, hogy dúdoljon nekik, ringassa őket, magához ölelje esténként. Helyette tableten néznek mesét, vagy telefonon. Dalolni a kicsik már nem is tudnak,mert nincs akitől ezt megtanulhatnák. A piciknek most nincs aki énekeljen.
Kodály és Bartók hazájában ott tartunk, hogy nem tudják a gyerekek milyen az altatódal.

Az utolsó mohikánok egyike. Sapszon Ferenc.
 Ő az aki sose adja fel a hitet Kodály módszerében.
Ameddig ő dolgozik még pislákol a láng.


2016. november 16., szerda

Bevetem a kedvenc le..rom tablettámat.


Nem sikerül befejeznünk időre a házat. Annyira bosszant, hogy belebetegedtem.
Lázas vagyok és megállt a belsőmben az élet. Szó szerint olyan mintha a belsőszerveim leálltak volna. Pang. Ahogy a lelkem is ezt teszi. Fojtogat a tétlen düh. A burkoló egy vérbeli profi csiga. Az asztalos versenyre kel vele ezért a címért. Valahogy minden lelassult és reménytelen most körülöttem. Tudom, hogy ez a fázis jellemzően jelen van az ilyen átalakításoknál. No de kikérem magamnak, hogy ennyire rosszul viseljem!
Azon mosolygok, hogy az élet mennyire mókás velem. Mindig mondom, hogy szeretem a teát. Hát tessék! Igyam. Két napja mást sem teszek.
Érezhető, hogy a jó szakemberek kivándoroltak. Akik itt maradtak, vagy kutyaütőek, vagy kapzsik és nem lehet megfizetni őket.
Na mindegy is. Ez van, ezt kell szeretni! Szóval minden majdnem kész állapotban van. A konyhában négy öt csempe hiányzik még. A bútorok félig összeszerelve a kapcsolók egy része is a helyén. Fogalmam sincs hogy miért minden csak kicsit van befejezve? A fürdő a maga 5 nm-vel szintén félig van meg. A festés tán három helyiségben kész. A kedvencem a mázolás. Na az mindent überel. Minden nyílászáró valamilyen szintig van lekenve, alapozva, vagy egyszer kenve, vagy egyszer zománcozva. De egy sincs befejezve. Robi alkalmatlan az emberek irányítására. / Nem ezért szeretjük./ Én pedig csak egy csipisz vagyok a "mesterek" szemében, így tojnak figyelni a kéréseimre. Ma az sem számít, hogy én fizetek. Ugyanis közlik, hogy ha nem teszem akkor szétrombolják ami eddig megvan. Olyan ma már szóba se jöhet, hogy a megrendelő kérése szent. Szóval ritka ramaty ez az egész.  Én mégis azt mondom, hogy költözünk a jövő hét végén. A kis ház befejezése  tavaszra marad. A fűtés ezen a hétvégén meglesz a többi várhat tavaszig. Két napot adtam magamnak a betegeskedésre. Utána befejezem amit lehet, a többit meg hagyom egy kicsit pihenni, hisz kint már havazik. Ideje már kuckósodni.
Az ablakból látom ahogy a repülők a hópaplan felhők miatt alacsonyan szállnak. Mindent belep lassan a szürkeség. 

https://www.facebook.com/PRESSERGABORofficial/

2016. november 14., hétfő

Álom színek egy fáradt világban.


Tört fehér a lélek színe. Kicsit bepiszkolódott, az idő megkoptatta és mégis annyira, de annyira kedves, áldott szín.


                                           Tűz melege narancsok, pirosok, barnák.
                                                 Érzelmek örömeinek a színei.


Elvirágzott hortenzia lilái, bordói, fáradt rózsaszínjei a megfakult szerelmet idézik.



                                          Ködfátyol szürkéi rozsdabarnával díszítve.
                                                        Tünékeny, szertefoszló idő.



2016. november 12., szombat

Óvatosan


Csendesen és hidegen esik az eső. Sok helyen havazik. Itt azonban beosztja energiáit a tél. 
Még az esőnek is lehet örülni, ha tudjuk , hogy mi minden pezsgeti a vérünket attól, hogy esik. Mivel nyafogós és nyűgös minden körülöttünk, így hajlamosak lennénk olyan tevékenységeket keresni, ami elűzi a borút mellőlünk és belőlünk. Részemről nagyon jó foglalatosságnak tartanám, ha bevásárló körúton sétálnék és drapériák, szőnyegek puhaságába burkolózva tervezhetném az új otthonunkat. De nem ezt teszem, mert érzem, hogy még korai lenne. Bár igaz, ami igaz, nagyon nehezen állom meg, hogy ne legyek rossz kislány. A költségvetésünk az utolsó tartalékokat emészti fel. Ráadásul már az is,  hogy az időjárás egy csomó munkát tavaszra halasztat velünk.A ház teraszainak burkolása, a külső színezések és kőporozások tavaszra maradnak. Búsulok is emiatt. Szerettem volna ha most elkészülhet minden! Viszont elfáradtunk és az unokánk is hamarosan érkezik. Az energiánkra most a gyerekeknek lesz szüksége. Az építkezés  úgy döntött az élet, hogy még várhat. Minek tagadjam nagyon mehetnékem van a mai nap. Annyira jó lenne nem ilyen óvatosan élni, hanem meggondolatlanul rohangálni és álmokat vadászni!
Gyakorlatilag alig látom a Kedvest. Mindenki a maga lélekkunyhójában egyedül vacog.
Hiányzik a nevetése, ölelése és a folyamatos nyüzsgése. 
Fáradt, sokat fogyott, alig áll a lábán. Aggódom, hogy mire a végére jutunk az építkezésnek, már nem lesz kivel örülni a szépségeknek.
Most  magamban álmodozom és várom az estét, amikor végre itt lesz mellettem a párom. Ha kellően óvatos vagyok mindennel, nem pazarlom feleslegesen a külső és belső javainkat, akkor talán az energiánk  és a pénzünk is kitart az építkezés végéig. Tavaszra végre hazaérünk egymáshoz.




2016. november 11., péntek

Egy jó nap történései


Lassan meggyőződésemmé válik, hogy a tea elmaradhatatlan kelléke a jó hangulatnak. Reggel Kedvessel egy finom kávéval indítottuk a hajnali kelést. Majd valahogy annyira belemerültünk a tervezgetésbe, hogy a reggeli teázás idejét is együtt töltöttük. Régóta nem volt erre időnk. Így az alaphangulat békés napot ígért. Délelőtt irány Surány rohanás a házhoz. Az ottani fejetlenség mindig kiborít, de tegnap végre kezdtem látni a káoszban megbújó csodákat. A konyha csempézése elkészült,
ahogy a fürdőszobáé is. A nyilászárókat mázoló asztalos csiga tempója még most is megőrjít, de úgy tűnik mindent meglehet szokni, csak akarni kell! Hát tegnap akartam a béke kedvéért. Robi a falakat festi, őt a glettelés lassítja, De szép lassan azért ő is halad. A kert végre teljesen kész. Ott rend és béke van.
A ház állapot felmérése után irány a bevásárló körút. Itthon kifogytunk a kaja készletből és mi tagadás nagyon szerettem volna kicsit a lakberendezés örömeibe elmerülni. Így átadtam magam a vásárlás démonának. Juj de nagyon finom volt. Feltöltöttem az ellátmány készletet csupa finomságokat vettem. A mai Márton napra is felkészültem. Töltött sült libát készítek mellé narancsos lila káposzta lesz steak burgonyával. Desszertnek pedig vanília fagyi forró erdei gyümölcs öntettel és gyümölcsökkel. Már a megtervezései is mennyei örömöket adott. Majd bementem a Jyskbe. Na ez volt az a hely ahova nem lett volta szabad betérni. Nagy árleszállítás volt. Ami nagy nagy kedvet csinált a meggondolatlan vásárlásra.  Mint egy gyerek aki beszabadult a játékboltba úgy szaladgáltam az üzletben egyik gyönyörűségtől a másikig. Közben az agyam lázasan tervezte a leendő otthont no meg a karácsonyt. Így nem csoda, ha elvéreztem . Kijózanodásom az éjszakai matekozáskor következett be. Kinek mennyit kell még kifizetni mindennapos elfoglaltsággá vált.  Tegnap késő délután megérkezett a konyha bútor is. Igaz nem láttam , de maga az a tudat, hogy ott van tudat elég volt a boldogságomhoz. Végül meglátogattam egy kedves ismerőst és egy jó beszélgetés mellett teáztunk.
Este kincseimet megmutattam a családnak. Zsófi fanyalgott. Robit nem érdekelte, annyira fáradt volt, Anna pedig sajnos nem volt itt. Ő az aki mindig partner ezekben az örömökben. Tegnap volt a dokinál. Az orvos szerint még két hét és kezünkben tarthatjuk a kicsit. Alig várom. Elvileg két hét múlva költözünk, bár én ebben erősen kételkedem. Nagyon sok munka van még a házzal. Képtelenség ennyi idő alatt befejezni. Mindenesetre úgy készülök, hogy hó végén már ott alszunk.


Cohen is elment.

2016. november 8., kedd

Megtorpanás


Valami nem stimmel most körülöttünk. Olyan mintha megállt volna az élet. Nem halad sehová.
Cseppjei az esőnek is lassítottan zuhannak a földre. Érzéki csalódás, vagy álom ? Nem tudom.
Olyan mintha megszűnt volna körülöttem a tér és az idő. 
Gondolom ez amolyan hontalansági szövődmény lehet. Ki tudja? Nem alszom, csak ébren forgolódom. Ha csak a házra gondolok, már attól kiver a víz. Talán emiatt tocsogok a saját levemben. Elfáradtam az örök küzdelemben. Elfogytak az ötletek, a korszakalkotó  és teremtő vágyak. 
Halódik a természet és vele együtt én is.
Cseppjeimre bomlottam és várom a lassú zuhanást.



A rosszkedv azonban csak egy pillanatnyi kép a kaleidoszkópomon. Egy mozdulat és új világba kerülök , mely színesebb. Csak a mozdulat hiányzik a mai dermedtségemben.
Bénultan nézem a halált. Aratási ideje van. Először Eszterházy Péter majd Kocsis Zoltán és már kivetette ez a rusnya dög a hálóját egy barátomra is. Most erőt gyűjtök a lehetetlenre. Elvágom a hálót és kiszabadítom őt onnan.  Híres és hírhedt vagyok a lehetetlennel való csatározásaimmal. Most ismét ilyen vállalkozásba fogok kezdeni. Nem érdekel a ház, az a fontos, hogy ő meggyógyuljon!
Mama mindig azt mondta, hogy a halál háromig meg sem áll. Hát most megfog! Most kiderül, hogy valóban tudok- e varázsolni?
Azt tanultam, hogy a szeretettel és a hittel mindent le lehet győzni!
Most még csak nézem a cseppek hullását és erőt gyűjtök. Egy hónap van a műtétéig. Addigra kell újjá építeni magamban a hitet. A szeretet  mindennél erősebben jelen van most a szívemben. Elegendő muníció ez a halál elüldözéséhez. Győznöm kell, mert a barátom nélkül élhetetlen a világ. 
A világom.



2016. november 7., hétfő

2016. november 2., szerda

Sose tudhatod


Szeretem az erős ízeket. No nem az annyira erőset, amitől aztán percekig nem kapok levegőt.
Azt az erőset szeretem ami megmutatja, hogy milyen jó az élet.
-ha kicsit mar,
-ha kicsit könnyezem,
-ha kitisztulnak az érzékszerveim,
-ha kicsit elpirulok,
-ha  ép annyira nehéz, hogy a  győzelem is könnyű.
 Eme élmény egészen könnyen elérhető egy tányér lecsó elfogyasztásával.
Nehezebb, ha az erős minősítést egy barátodtól kapod.
A legnehezebb, ha az élet szolgáltatja a megmérettetést.
Mégis, mégis azt mondom, hogy az erő minden formáját szeretem.
:o)
Sose tudhatom, hogy mikor milyen lesz egy harapás az almapaprikába.
Mégis nagyon gyakran megpróbálom.
Beleharapok és kiderül, hogy aznap milyen huncutságot ad az erő.
Ez a játék a saját erőpróba játékom. Valós és átvitt értelemben egyaránt. 

2016. november 1., kedd

Őszi harmónia


Az imák és a szeretteink emlékének ünnepe.


Köd, szorongás , bánat.


Színek, fények 


Séták, bolyongások.



Tűz ébredése.


Az élet fájának lassú halála.

/ A képek többségét Steko  fantasztikus képeiből válogattam.