2016. augusztus 23., kedd

Anyánál voltam látogatóban



Mostanában valahogy bent ragadnak a szavak és elgyöngítenek. Éreztem, hogy vágyom anyámra és a vele való beszélgetésre. Hiányzik a józansága, bíztatása , keménysége, mindent átható ereje és a szívmelege.
Így fogtam magam és elmentem hozzá egy kis tarcspartira. Csend, béke és nyugalom fogadott. Leültem a szokott helyemre és csak néztem. ahogy Robi a virágokat rendezgeti, kicsit seretepertél és szöszmötöl. Közben hagytam, hogy a szívem is odaérjen hozzánk. Majd lassan elkezdtek belsőmben ömleni  a szavak. Elmeséltem anyának , hogy mennyire megöregedtem és már nem vagyok a régi. Először csak a lábam lassult le, de mára a szívem is mintha csendesebben verne. Valahova eltűnt belőlem a  lelkesedés és a problémák megélése túlsúlyossá vált. Ahogy ott ültem és meséltem neki a gyerekekről, az új házról, a terveinkről, a millió kudarcról mi mostanában ér éreztem, hogy fogja a kezem és bátorít.
-Puttyos fel a fejjel! Majd megoldódik minden, csak most ne hagyd el magad!
- De Anya! hidd el nem teszem!
-Dehogynem fiam. Most pont ezt teszed. Itt ülsz és nyafogsz. Pedig csak rajtad áll, hogy elérd a célodat. Hiába meséltem, hogy mi minden akadály zárja el az ehhez vezető utat. Ő csak mosolygott kivételesen nem kiabált, csak csendesen korholt. A gyerekek problémái már nem a te gondod. Az ő életük, hagynod kell őket élni, úgy ahogy nekik jó. Te pedig végre törődj magaddal!  Hisz annyi minden terved vár még megvalósításra. Ideje lenne felállni és csinálni azt, amiben jó vagy!
-Anya! Én annyira de annyira elfáradtam.
-Nem kétlem, hogy így van, csak most nincs lehetőséged a fáradtnak lenni. Szedd össze magad és irány az élet! Képes vagy rá.
Miközben ezeket mondta érzetem, hogy a keze erővel tölt fel. Simogatása, szavainak magabiztossága életre maszírozott. Már tudtam, hogy megint igaza van. Nem hagyhatom el magamat. Az a dolgom, hogy a rám bízott dolgokat elvégezzem, hisz nem véletlen hogy én kaptam ezeket a feladatokat. Arra tanított, hogy sose adjam fel!
A könnyek elmaradtak., hisz nem volt miért sírni. Anya megint a helyes útra terelt. Csinálni kell a sorsot nem hibáztatni.   A sorsom én magam vagyok. Így a felelőség, hogy miként alkítom, csak és kizárólag az enyém. Ahogy a munka közben elkövetett hibák is  az enyémek.
Észrevétlenül a nap is kicsit lejebb kúszott. Idő közben Robi is visszatért a sétából, hogy mikor ment el, azt észre sem vettem. Csak azt, hogy mellettem ül és a kezét szorongatom. Valamit sikerült megértenem. Anya erős kezét ma a párom vette át. Ő az, aki megtart és segít. Akár még abban is, hogy időnként elvisz anyámhoz, hogy emlékeztessen arra , hogy mi dolgom e világban. Annyira önfejű vagyok, hogy még mindig csak tőle fogadom el az útmutatást.
Lassan felkászálódtam. Elköszöntem a szeretteimtől és beszálltam a kocsiba. Még visszanéztem egy pillantra, hogy minden rendben van - e.
A virágok szépen elrendezve vigyázták az ott alvók békéjét. A sötétséget pedig a pislákoló mécsesek lágy fénye tette szerethetővé és megnyugtatóvá.
 Beesteledett.
Robi is elköszönt
-Szia Nagyi!
Én pedig csak annyit mondtam:
- Vigyázzatok egymásra! Majd jövök.
Anya, Mama, Papa és Titi ott maradtak. örökre. Ahogy a múlttól ez várható, mert
velünk marad  és bármikor megtalálhatjuk benne szeretteinket, életünket, önmagunkat. Visszatérhetünk hozzá és tanulhatunk belőle életünk végéig.

2016. augusztus 20., szombat

Kicsit




Kicsit szomorkás a hangulatom máma,
Kicsit belém szállt a boldogtalanság,
Kicsit úgy érzem magam,
Mint a durcás kisgyerek, 
Kinek elvették a játékát.

Kicsit szomorkás a hangulatom máma,
Olyan borús lett e bűbájos világ, 
Kicsit elbántak velem,
Na de történt már ilyen,
Szívem harag nélkül gondol Rád.

Gyere, gyere, gyere drága cimborám, 
Gyorsan vigasztalj,
Látod, összeroppanok már.
Gyere, gyere, gyere drága jó gitár,
Kell egy igazdal,
Amitől a panasz hamarosan odébbáll.

2016. augusztus 10., szerda

Tánc és lélek



Viszockij fiatalságom énjének része.
Mindig így láttam a lényét magam előtt, ha becsuktam a szememet.





Sokszor kapom azt a kritikát, hogy feketén fehéren élem az életem.
A két véglet kontrasztja közt van maga az élet.












YoYo Ma csellója a lélek húrjain játszik.
A táncos pedig megjeleniti  az élményt.
Így válik láthatóvá a láthatatlan.

2016. augusztus 9., kedd

Arctalanul



Két olimpiai mámor közt érdemes elolvasni a magyar valóságot. 
Sajnos az, hogy elolvassuk még nem hoz változást. Végre tenni kéne ez ellen valamit!
Egyéni, társadalmi és gazdasági szinten.
Kényelmes a foteled?
Ideje felkelni belőle!
Nincs kedved? Még van villanyod, tévéd, állásod, lakásod. 
Ki tudja holnap kirúgnak, vagy beteg leszel, meghal a párod és te is közöttük legetsz. Akkor viszont már nincs mese. 
Egy leszel a sok arctalan közül.


"Magyarországon 4,6 millió ember él szegénységben, állapítja meg a Tárki áprilisban készített kutatása. Az ország végzetesen kettészakadni látszik: a legjobb helyzetben levő egymillió ember több pénzből él, mint az alsó négy jövedelmi tizedben lévő négymillió ember összesen.
Statisztikai szempontok alapján a szegények közé azokat kell sorolni, akik az átlagjövedelem hatvan százalékánál kevesebből élnek. A nettó átlagkereset hazánkban 131 ezer, ennek a hatvan százaléka 78 600 forint. A nettó minimálbér viszont nem éri el ezt az értéket – hiszen csak 60 950 forint, tehát ez azt jelenti, ha valaki 2012-ben egyedül élt, és minimálbért keresett, akkor 22 százalékkal a szegénységi szint alatt élt – olvasható a tanulmányban. A KSH létminimum számításainak az adatai idén júliusban jelentek meg, és megerősítették a Tárki kutatásainak eredményét.
A szegénység viszont mást jelent a budai kerületekben, mást Szekszárdon és mást Dúzson. Tolna megye több falusi boltjában mára sajnos jellemző lett, hogy az eladó rendszeresen felírásra szolgálja ki a helyiek egy részét. – Csak kenyeret, tejet, esetleg lisztet, cukrot engedek így vásárolni, mondta az egyik kisbolt tulajdonosa. Pár évvel ezelőtt csak esetenként fordult elő, hogy nyugdíjig vagy a segély érkezéséig hiteleztünk, de mára sajnos egyre többen kérik, hogy segítsünk. Nem örülök neki, mert nekem ebből semmi hasznom nincs, sokszor már annak is örülök, ha visszakapom a pénzem, de ha nem segítenék, akkor nem lenne forgalmam, és be is zárhatnám a boltot.A városi üzletekben, még ha ismerik is a vásárlót, a fizetés helyetti felírás elképzelhetetlen. Ugyanakkor az üzletvezető elmondta, lényegesen visszaesett a forgalmuk. Még ez év elején is naponta kértek frissen vágott tőkehúst, ha kevesebbet is mint korábban, július 1-től viszont már csak heti két szállításra van igény.
A tanulmány szerint a drasztikus elszegényedés megindulása egyértelműen a 2008-as gazdasági válsághoz köthető. Ennek az lett a következménye, hogy ma hazánkban 4,6 millió ember él európai mércével mért szegénységben. Évente átlagosan két százalékkal csökkent 2007 és 2013 között a háztartások átlagjövedelme. Az eloszlást tekintve is aggasztó az összkép: az alsó tizedben élőknek hat-hét százalékkal csökkent, miközben a felső tizedben élőknek több mint tíz százalékkal nőtt évente a jövedelme.  Az alsó és felső jövedelmi tizedben élők közötti különbség kilencszeres lett, a társadalmi egyenlőtlenség mértéke az unión belül csak Romániában nagyobb, mint nálunk. A felső jövedelmi tizedben élő egymillió ember összes jövedelme több, mint az alsó négy jövedelmi tizedben lévők – négymillió ember – összes jövedelme. "
(Tolnai Népújság)