2016. április 22., péntek

Fátyol


Ilyen lesz, ha megérkezik időben!


Nem mondható hétköznapinak mostanában az életem. Bár igaz ami igaz, általában sem az. Kivéve az elmúlt három évet, amitől aztán boldogtalannak is éreztem magamat. Nem ismertem magamra ezekben a borús, szomorú években. Árnyékként lézengtem a saját életem körül.




Ez a zene fog szólni itthon a készülődés ideje  alatt.

Végre elememben vagyok. Minden pillanat sejtelmes , váratlan és bonyodalmakkal teli. Olyan akár a fátyol. Rejti ugyan a lényeget, de sejteti is a következő  pillanatot.Eddigi munkálkodásunk eredményeként megvettük a menyasszonyi ruhát, amiben Anna gyönyörűen tündökölhet majd. Kicsit disszonáns ugyan,  a fátyol, mert eredeti funkcióját a múltban felejtettük. Az ara bájait a vőlegény már rég megleshette, sőt alaposan megismerte. Tehát a fátyol szimbóluma a múltba veszett, de a látványa annyira felemelő, hogy  szem és a lélek egyaránt vágyik rá.
 Így vagyunk a virág választással is. A polgárin még csak csak stimmelnek a dolgok. Ott porcelán rózsaszín rózsa lesz, míg a templomi szertartáson fehér kála ékesíti majd a ruha szépségét és a menyasszonyt. Van aki most esetleg morgolódik, hogy mivégre ez a sok mesebeli kellék? Hisz ezek a szimbólumok inkább Csipkerózsika esküvőjéhez illenének. :o)
Azt mondom a kétkedőnek igaza van. Mégis a lányomnak is és nekem is jogunk van az álmainkat megvalósítani. Ha másban nem is, de ebben biztosra vehető, hogy kompenzálok. Háromszori nekirugaszkodásra sem sikerült beleszuszakolni magamat egy igazi esküvői ruhába. Úgy gondoltam túl groteszk lennék benne. Nem is tévedtem, hisz a személyiségemhez sem illett volna ez az álombéliség. Nemcsak a külsőm mondott ellen, hanem a belsőm is berzenkedett a fehér tüllbáj ellen.

Már a kicsi lányunk születésekor megálmodtam ezt a pillanatot. Most pedig vállalom, hogy az életem tökéletességéért és a lányom boldogságáért teszem, amit teszek. Megvalósítom az álmainkat. Tündéranyaként varázsolok. Ez a dolgom.
A polgári esküvő csak a család részvételével lesz május elején Utána fotózás hisz a kismamának napról napra nagyobbacska a pocaklakója. Nem lehet megvárni a templomi szertartást, ami egy hónappal később lesz  június elején Ahogy a lagzi is akkor lesz.
A polgári után egy kedves helyszínen megebédelünk és utána egy aprócska szusszanásra megpihenünk.
Addig szebbnél szebb zenéket hallgatunk és élvezzük az életet. Házat, otthont keresünk, dolgozunk kicsit és szakadatlan lelkesedéssel megvalósítjuk az álmainkat.
Végre eljött a szüret ideje.
Életem fátylát felfedi az idő és kiderülhet végre, hogy az évek alatt mi is rejtőzött a fátyol alatt.
Az első gyermekünk kirepül és mindazt magával viszi, amit adtunk neki. Génjeinket, nevelésünket, tudásunkat, álmainkat melyek benne folytatódnak.
Míg mi lányok szorgoskodunk, addig a nagyapa mesél, játszik, Ábrissal.




A legjobb társam ő ebben is! 


2016. április 16., szombat

Ésssss majdnem.



Reggel mosolygás , napfény, szeretem szerelem. Majd elindultunk otthont keresni. A táj amin keresztül haladtunk mesébe illő a rigók ordítottak, vidáman rikoltoztak.
Ésssss igen! Megérkezés Maminti titkos kertjébe. Ódon falépcső vezetett a házhoz. kankalinok hajlongva csilingeltek, Gyöngyvirágok illatoztak, nefelejcsek vadvirág szőnyegként kéklettek és eszembe juttatták Vilmosom dalát a Gondolj rám virágot. Tulipánok libbentették meg pompás szoknyáikat. Nagy lihegve megmásztam azt a pár száz lépcsőt ami a titkos lakba vezetett. Majd jött a huppanás. Pofára estem nem kicsit.A ház még a parányi tündérlányoknak is kicsire sikeredett. Eszméletlenül ügyesen volt fotózva. A négyzetméterekbe pedig beszámították a garázst és a teraszt és a mellék épületet. Mindösszesen az egész 70 m2 volt.  Szóval ez az álom is másé lesz. Lehet, hogy ugyan kicsi vagyok, de túl nagyokat álmodom. Eddig bejött. Talán erre a kis időre már nem kell leszoknom eme szerethető tulajdonságomról. Most pedig megint írok, és tovább álmodok.
Álmodozás az élet jobbítója, mely kancsalul festett egekbe néz. Nem írtam el az idézetet. Átírtam, úgy ahogy rám passzol. :o)
Kirándulásunk végén szedtem illatos orgonát. Vettünk sok olasz csodát. Ropogós olivás ciabatát, friss paradicsomot, olivabogyót és mellé parmezán sajtot. Utána pedig tejszínes epret ettünk.
Majd kiültünk az autópálya zsivajába és megkávéztunk. Így lehetett az hogy egy nap alatt jártam kis hazám tavaszi erdőjében, New Yorkot idéző nyüzsgő városban és provanceban. Mindezt fél nap alatt sikerült. Estig pont elég idő lesz átvedleni mamivá, nagyivá, feleséggé és csábos mosolyú szirénné.
Joggal mondhatjuk, hogy igaz a mondás: Egy nap az élet.
:o))))

2016. április 15., péntek

Méz porcukorral.


Tombol a tavasz. Úgy a kertben, mint a szívemben. Pedig most is vannak negatív történések. Csak elhalványulnak a pozitív események fényétől. Túl vagyok egy kis műtéten. Nagy örömömre jól végződött. A lábam annyira begyulladt, hogy járni alig tudok, de legalább így a levelezéseket van időm megcsinálni tehát ez sem akadályoz.  Az anyóstárs az már keményebb dió, mert mindenben irányítani szeretne mindent és mindenkit. Néha felhúzom magam miatta, de magamban azt mondom tegye.  Nem szeretném engedni, hogy túl mélyre jusson az általa előidézett düh. Így nem jut.
János barátom nagyon beteg és emiatt valóban félek. Majdnem egy korúak vagyunk. Ráadásul minden oka mg van arra, hogy ennyire megbetegedett. Szakmai és magánéleti kudarcok sorozata érte az elmúlt években. Nem csoda, ha megrogyott a sok teher alatt. Bánt hogy nem tudok segíteni a problémáin. Tehetetlennek és rossznak érzem ettől magam.
Más:
A kert ami zsebkendőnyi az idén tavaszra Györgyis hangulatú lett végre. A zaj még most is hatalmas, de legalább a látvány szemet-lelket gyönyörködtető.
Ábris még mindig késlekedik a járással. Cserébe olyan gyorsan mászik, hogy alig érem utol. Akaratos  kis zsivány. Szemében mindig a huncutkodás igénye látszik. Egy percre sem áll le. Szokatlanul erőszakos kölök. Anyukája túl sokat enged meg neki. Ez azonban az ő  dolga, hisz hamarosan egyedül kell megoldania  a nem kicsit rázós helyzeteket. A picurka, azaz  Babóca lesz a ráadás feladat. Most úgy látom, hogy neki esélye sincs a rosszaságra, mert a bátyja a család összes létező energiáját leszívja.
Ezek azonban kellemes gondok. Soha rosszabbat nem kívánnék magunknak és másnak sem!

Közben rohangálunk, azaz cammogunk házat nézni, esküvőt szervezni.
Nem is állunk rosszul. Már meg van a ruha mindenkinek. A menyasszonyé gyönyörű és ez a lényeg. A gyűrűk is elkészültek. A kedvenc pap bácsink is ráér. Az Isten is remélem tiszteletét teszi egy mosoly erejéig és egy áldásig. Így a lényeges dolgok készen állnak. A többi apróság pedig majd kialakul. Ilyenek: a békesség, szeretet, elmélyülés.
Ez a tavasz más mint a többi. Szikrázóbb, zengőbb az eddigieknél. Számunkra biztosan emlékezetes lesz . Ilyenből csak egy- kettő jut az embernek egy élet alatt. Igyekszem nagyon figyelni. Minden pillanatát jól elteszem szűkösebb  napokra. Az én koromban már nyílt titok, hogy semmi sem tart örökké. A boldogság sem. Ép ezért kell az ilyen napokat konzerválni és begyűjteni a sok sok mikurka örömöt. Most elraktározzuk emlékeinkben a megélt  pillanatokat. Szorgosan gyűjtögetünk, mint a méhek és méz édes álmot készítünk a napi csodákból. Sőt az ízfokozás kedvéért jól megszórom az élményeket egy kis porcukorral. Biztos ami biztos elég édesek legyenek mindannyiunknak. .Ez úgyis sajátos specialitásom az elmaradhatatlan édesszájúságom. Öröm fokozásának a képességével születtem. Ebben vagyok talán a legjobb. Ma már tudom, hogy ritka kincs ez a képesség és vigyázok arra, hogy sose haljon ki belőlem.

2016. április 13., szerda

Ima mely az égig szállt.




Áldott legyen a fény, mely Rád világít  és a fény, mely benned van.Az áldott napfény sugározzon be téged,  és melegítse fel szívedet,  míg úgy nem lobog, mint a kandalló tüze.Így minden idegen jöhet melegedni hozzád -  és barátod is...Sugározzék két szemedből a fény,  mint az ablakba állított gyertyák fénye,  mely a viharban vándorlókat hívogatja.
Áldott legyen a rád hulló lágy, édes eső,  hulljanak lelkedbe a cseppek  és csalogassák ki a kis virágokat,  hogy illatukkal megteljék a levegő...
De legyen áldott a vihar is,  és rázza meg a lelkedet,  hogy fényesre és tisztára mossa,és sok kis tavacskát hagyjon benne,  amikben megcsillan az ég kékje,  és időnként egy-egy csillag.
Legyen áldott a föld, az egész kerek föld,  hogy mindenütt kedvesen fogadjon,  bármerre vezessen is utad...Legyen a föld puha, amikor a nap terhétől  fáradtan lepihensz,  és legyen könnyű, amikor majd kinn fekszel alatta.Olyan könnyen terüljön el fölötted,  hogy lelked kiröppenhessen és szállhasson fölfelé,  és elérje útja végén  az Istent!
                                      (Régi ír áldás)


                                                                Hat hetes a kis pocaklakó




Ábris Herceg 1 éves lett.


Elkelt a ház és megkereshetjük az otthonunkat.
Akkor újjá élednek Maminti meséi és ismét beragyogja életünket a fény.


Annáék is új otthonba mennek.


Életünkben most először fogunk kettesben együtt élni a szerelmemmel.
Ennek is eljött az ideje.



Hálás vagyok , hogy imáim meghallgatásra találtak.


Röviden: 
Eladtuk a házat, keressük az otthonunkat, Anna elköltözik, férjhez megy Isten és ember előtt hűséget fogadnak egymásnak. Ábris egy éves lett. Babóca érkezik hozzánk hét hónap múlva. Ha Isten is úgy akarja és kislány lesz, akkor őt Hanna  Szófia babának hívjuk majd.