2016. december 16., péntek

Ünnepi hétköznapok


Hát el sem hiszem, hogy elértünk idáig. Végre a hétköznapok örömteliek lettek.Kedvenc szokásaimba úgy simulok bele, ahogy egy jó egy meleg köntösbe bújok. A reggeli tea lágyan ébreszt, az ablakon a csorgó pára nem a bosszúságot jelenti, hanem a gyerekkoromat idézi. Anya csak a szobánkat tudta fűteni, így a lakás többi helységében gyorsan szedtük a lábunkat, mert volt olyan hogy a konyhába megfagyott a pohárban a víz. Amint kinyitottunk egy ajtót az ablakokon rögtön vastagon lecsapódott a pára és opálos homálya eltakarta a külvilágot előlünk. Néha ez a sejtelmesség nagyon izgalmas volt. Már igencsak vénülök, de a gyerekkor képei egészen tisztán megmaradtak bennem. Szóval nem zavar, hogy párásak az ablakok. Mindenütt meleg van. A falak kezdenek kiszáradni. Korai volt a költözés, de nem bánom, mert végre itthon lehetek. Mindent elérek, ami megmagyarázható gyönyörűséggel tölt el.  Kezem kezdi a tárgyakat még az éjszakai sötétségben is megismerni. Kedvenc képeink a helyükre kerültek. Apró tárgyak emlékek szintén. Mindegyik  tárgy egy szép történetet mesél . A dédi damaszt szalvétái is előkerültek és várják az ünnepi asztalra kerülés örömét. Két nagy kedvenc tárgyam is megtalálta  méltó helyét. Az egyiket Natimtól kaptam Simon András : Szent család grafikája. A másik egy fekete pala szív rajta egy drót angyallal. Egy régi blog társtól Ciriptől kapott gyönyörűség.  A fényképezőgépünk ki tudja hol van, így a fotókat sajnos nem tudom megmutatni róluk. Meg különben sem vagyok egy fotós géniusz.
Most végre süt a nap. Az életem is mosolyog és rendben vagyok.
Manapság sokat gondolkozom azon, hogy hova lettek belőlem a világmegváltó ötletek? Bármerre nézek magamban, mindenütt a családra és a barátokra lelek a szívemben. Vajon ennyire önző az ember, hogy csak addig törődik másokkal ameddig magával nincs jóban? Azaz a boldog ember semmi mással nem törődik csak magával? Bár tudom, hogy így van, de mégis elszomorodom ettől. Olyan jó lenne azt remélni, hogy ennél több van bennem! Abban reménykedem, hogy talán ennyire nem rossz a helyzet, mert a segítő szerepet, ami a hivatásom még mindig nagyon szeretem, sőt életem örömmel teli része ez a munka.
Jön a karácsony és itt az ideje, hogy kicsit komolyabban vegyem a készülődést! Így a mai napi program a női álom, azaz a készülődés. Bevásárlás ajándék beszerző körút és anyáékat is szeretném meglátogatni a csend templomában a temetőben.
Vasárnap advent utolsó gyertyáját meggyújtjuk a családdal és együtt munkálkodva, egymásra figyelve tanuljuk az örömöt.
Jó ideje befele figyelek és azt látom, hogy ezt a leckét nagyon szeretem.



4 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Örülök, hogy nyugalom van körülöttetek.Annyit gondoltam rátok. A saját hely, megszokott tárgyak körülölelnek, biztonságot adnak. A munkám nagyon szerettem, de belefáradtam,s ha próbálnak a jelenlegi életemből kizökkentei, hárítom. Főleg azért, mert teljes szívvel csinálok mindent, most ezt az életet szeretném teljes szívvel élni.

Györgyi írta...

Drága Holdgyöngy!
Teljes szívemmel értelek. Az életet csak úgy szabad élni , ha mindent beleadunk. Különben olyan semmilyen lesz. Ami unalmas és fölösleges érzést ad. Tehát éld úgy az életed, hogy boldog és elégedett lehess!
Olvastam a blogodban, hogy nem voltál jól. Remélem a napsütéssel a közérzeted is javult és jobban vagy!A munka olyan, mint a szerelem. A vágy amivel jár elsorvad bennünk. Szépen a korral eltűnik és más fontossági sorrendek lépnek a helyükbe.Legalább nem fásulunk bele. Neked most ott van a kert , a család és minden amit szeretsz. Az életed jelenlegi főszereplői ők lettek. Jól van ez így. A munkát magad mögött tudhatod. Mindent megtettél érte.

Rozsa T. (alias flora) írta...


Kedves Györgyi, szerintem nem önzés, amikor végre magunkkal is törődünk egy kicsit, nem csak a világ dolgaival! Szükségünk van egy kis feltöltődésre, hogy mások felé is fordulhassunk. Neked most mindennél nagyobb szükséged van rá: elmentél a tűréshatárig...
Boldog készülődést, minden a helyére kerül és ezzel egyszerre lesz megszokott és mégis új...

Györgyi írta...

Rózsa!
Nagyon szeretnénk már ott tartani, hogy minden a helyén van. Azonban ez még jó ideig eltart. Remélem az építkezéssel nyáron végzünk és akkor végre megnyugszik az élet körülöttünk.
Igaz a nagyobb házon már csak külső munkák vannak, de a kisebb ház még nagyon nincs kész. Persze ennyi idő alatt örülünk, hogy idáig eljutottunk.