2016. december 12., hétfő

Hazaérkezés



Megint itt vagyok. Sikerült mindent gyorsan megoldani. A költözés két nap alatt lezajlott oly annyira, hogy tegnap este már együtt ünnepeltük az adventi gyertyagyújtást. Sok sok segítséggel ünnepi méltósággal meggyújtottuk a szeretet gyertyáját. Barátaink összefogtak és szinte pillanatok alatt elrendezték a dobozok kiürítését és a bútorok is a helyükre kerültek. A szekrényekbe ha nem is minden de a holmink 90% a helyére került. Majd lassan az évek elrendezik a véglegességet is.
Számomra ez az adventi gyertya most sokkal több tartalommal telt meg, mint azt valaha remélni mertem.  A ház attól, hogy élettel telt meg  a legszebb és legcsodálatosabb otthon lett. Vannak puccosabbak , fiatalabbak és minden más félék is, de már most érződik a házon a mamintiság. Igen hosszú vándorutam a végére ért. Minden lassan a helyére kerül, úgy a lélekben, mint az életben.
A költözési macera ezennel lezárult. Most pedig jöhet a karácsonyi ünnep és az ő békéje.
Az ajándékok nagyjából elkészültek. Még hátra van az a szépítgetés, ünneplőbe öltözés, sütés, főzés önmagunk és egymás megölelése. Tegnap amikor együtt volt a család valami elkezdődött . Kicsik és nagyok boldogan ízlelgették az együttlét örömét. Mindenki arcán mosoly volt a békétlenség ami az utóbbi időkben szétmarta a lelkünket ott maradt a másik házban. Végre olyan jó volt együtt lenni, mint egyszer réges-régen a Maminti-lakban. Nyilván lesznek még zord napok, ahogy ez már lenni szokott, de most tiszta lélekkel várjuk az ünnepet és nincs helye a szorongásnak, bánatnak. Ezennel beléptünk a magunk mesebirodalmába, ahol vannak boszorkányok, sárkányok, tündérek, manók és királylányok. Elég volt a szomorúságból! Mi írjuk az élettörténetünket  és rajtunk múlik, hogy mi lesz belőle. Az elmúlt három évben bizony nem szép történetek íródtak. Remélem ezzel az elszánt változtatással sikerül átírni a karmánkat.
Elkészültek Zénó babáról a fotók.Szavakkal elmondhatatlan Manócska bája. Beszéljenek helyettem a róla készült képek.










7 megjegyzés:

Mamka írta...

Gondoltam,hogy a költözés miatt voltál kicsit távol. Isten éltessen benneteket az új Otthonotokban.Végül minden jóra fordult!!!
Kicsi Angyal ez a baba!!!!

Györgyi írta...

Mamka!
Elképzelni sem lehet, hogy mennyire megkönnyebbültünk.
A kicsi Manó teljesen más, mint a bátyja. Ahogy mi is másokká váltunk az elmúlt években. Talán emiatt élvezzük most jobban az unokázást.

Holdgyöngy írta...

Örülök, hogy minden helyre került, de főként az igazi Maminti-laknak! Nekem is ilyen érzésem volt. A fiúcska tünemény, jól ráéreztél a lényére. Akkor jöjjenek a pihentető napok, rátok fér.

Györgyi írta...

Holdgyöngy!
Bár még nem lenne itt az ideje a pihenésnek, de igazad van kicsit alább hagyott a maximalizmusunk.
Néhány elem a mai napomból, amikor is pihenek. Délelőtt orvosi bizottság jön házhoz. Felülvizsgálják, hogy valóban ennyire kripli vagyok, vagy csak kamuzok? :o)
Utána egy gyors ebéd készítés, majd pici munka. Délután jön a barátom . Sok és nehéz a teher amit manapság cipelnie kell. Kicsit könnyítünk rajta. Már az is jó, ha kimondunk dolgokat és megöleljük a lelkünket.
Este irány a bolt nagy bevásárlást kell csinálnunk. Úgy döntöttünk, hogy a kamrai dobozaink nagy részét ki kell dobni, ugyanis az egerek támadása végső csapást mért a kaja készletünkre. Hihetetlen pazarlás ennyi kaját kidobni, de mindent összepisiltek és kakáltak. Nem higiénikus tartogatni a dobozokat így. El se merem gondolni mennyi pénzt dobunk ki ezáltal.
Majd éjféltájt irány az ágy.
:o)

Vénember írta...

Leülsz, hátradőlsz, fújsz egy nagyot.
Új szakasz kezdődött.
Már csak arra ügyelsz,
hogy nehogy valami fontosat a régiben felejts.
Barátokra gondolsz.
Családra, pisis pelenkákra, és hasonló semmiségekre.
Ezek alkotják a mindenséget.
Igy együtt.
Benned!

Györgyi írta...

Drága Vén!
Pontosan így. Igyekszem nem elfelejteni a számomra legfontosabbakat. Úgy ismersz, mint a tenyeredet. Egyszer rég letettem a batyum nálad és azóta vigyázol rá és őrzöd. Köszönöm, hogyilyen messziről is vagy nekem, nekünk.

Vénember írta...





Mig szeretteimet gondolatban elérem,
a távolságot én nem kilóméterben mérem.
:-)