2016. december 30., péntek

Esély


" Ha valaki szivárványt akar , túl kell élnie az esőt! "
D. Parston

Van egy mandala öröknaptár az asztalomon. Minden napra egy csodás mandala díszíti a napomat és egy bölcsességet is kapok mellé. A mai nap idézete ez volt. " Ha valaki szivárványt akar , túl kell élnie az esőt! " Ennél jobban nem is lehetett volna összefoglalni a történéseinket. Az elmúlt három évben mindenhol csak esett. Rossz évek voltak. Már- már kilátástalannak tűntek. Aztán rájöttem, hogy ha én nem vagyok hajlandó hinni abban, hogy meg lehet fordítani az életem akkor ki? Vettem egy nagy levegőt és irányba álltam. Majd elindultunk megkeresni a szivárványt. Nem hiszem hogy örökké a szivárványhídon tartózkodhatunk. Nem is az a lényeg. Most  itt vagyunk és élvezzük. Majd ha megint esik az eső emlékezni fogunk arra, hogy milyen remek volt a szivárvány alatt.  Ez az év erről az útról szólt.
Hálás vagyok a megtett útért, még hálásabb a szivárvány boldogságért.
BÚÉK!


6 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Elindultatok megkeresni, s ez a lényeg. Olvaslak, ha nem is jelzem mindig, a múlt napjaim nehezek voltak.

Györgyi írta...

Kívánom, hogy sokkal szebbek és jobbak legyenek az elkövetkező napjaid, éveid!

Rozsa T. (alias flora) írta...

Az enyémen ez áll:

"A föld és az ég közötti távolságot átíveli a gondolat." (mongol közmondas)

Márta írta...

Ölellek!
Az enyémet ma leírtam.

Györgyi írta...

Rózsa!
Gyönyörű ez a mongol közmondás.

Katalin írta...

Nem lelve más megoldást, itt írok neked

Sokszor nem veszem észre, hol a határ, csak az hajt, hogy mindent elmondjak, amit a másiknak okvetlen tudnia kell, ami szerintem, nagyon fontos, ami az „igazság”.. Csak jóval-jóval később kapok tanítást (máshonnan!) amitől kapok a homlokomhoz, hogy már késő...Modortalanságot - dühöt - adtam másnak, pedig csak az igazságtalanság ellen hadartam vakon, bolondmód... Elrohantam elkeseredett dühömben...ne is lássam.
Most olvastam el Panninál Tóth Ferenc: A bátyátok dühe írást, és megértettem.
Magamra ismertem: Pont úgy vagyok dühös, mint abban ...” Hát tehetek én arról, hogy ilyen a világ, hát ne legyek dühös, ha mindenütt csak igazságtalanságot látok?” Pedig segíteni nem segítek...
Ettől az írástól úgy éreztem, ide kell jönnöm, vissza, mindegy, mit érzek, mindegy mit érzel, ide kell jönnöm, és elfogadnom, hogy úgy gondold, ahogy te gondolod.
Csak ennyi,
Sajnálom.
Nincsenek kérdések.
„Kérdés nélkül is tudunk már mindent”.