2016. november 2., szerda

Sose tudhatod


Szeretem az erős ízeket. No nem az annyira erőset, amitől aztán percekig nem kapok levegőt.
Azt az erőset szeretem ami megmutatja, hogy milyen jó az élet.
-ha kicsit mar,
-ha kicsit könnyezem,
-ha kitisztulnak az érzékszerveim,
-ha kicsit elpirulok,
-ha  ép annyira nehéz, hogy a  győzelem is könnyű.
 Eme élmény egészen könnyen elérhető egy tányér lecsó elfogyasztásával.
Nehezebb, ha az erős minősítést egy barátodtól kapod.
A legnehezebb, ha az élet szolgáltatja a megmérettetést.
Mégis, mégis azt mondom, hogy az erő minden formáját szeretem.
:o)
Sose tudhatom, hogy mikor milyen lesz egy harapás az almapaprikába.
Mégis nagyon gyakran megpróbálom.
Beleharapok és kiderül, hogy aznap milyen huncutságot ad az erő.
Ez a játék a saját erőpróba játékom. Valós és átvitt értelemben egyaránt. 

4 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Jól érzem, jobban vagy?! Felfelé ívelnek az írásaid.

Györgyi írta...

Holdgyöngy!
Talán ténylegesen javul a helyzet. Zsófi fantasztikus kényeztető szeretete és az a tény, hogy újra talpra állunk sok erőt ad.
A tények azonban közel nem ilyen kedvesek. A ház bár alakul mégis messze van számára a hajnali ébredés.A burkolások elkezdődtek ettől az új ruha színei kezdenek megmutatkozni. Szelíden egyszerű minden. Tetszik. A kert pedig rengeteg szebb jövőt ígérő növénnyel gazdagodott.
Szeretem ha nem tétlenül mennek el a napok mellettem.

Katalin írta...

ez de jó írás:))nagyon tetszik a hasonlatod...és ami a legjobb, szép hosszú, napsütéses őszies-enyhe időjárás van, ami azért mégsem olyan lehangoló
nagyon örülök, hogy mégis jól haladnak a dolgaitok a házzal
csak tarts ki:)♥

Györgyi írta...

Katalin!
Hónap végén legkésőbb költözünk.
Addig pedig guggolva is kibírjuk.