2016. november 17., csütörtök

Közöny



Hatalmas léptekkel haladok egy olyan témában amiben sose voltam jó. Ez nem más, mint a közöny.
Döbbenten tapasztalom, hogy nem olvasom el az ország belügyeiről szóló cikkeket. Minek, hisz a téma állandósult. Korrupció  überelhetetlen szinten, gyatra összeomló egészségügy, migráció, karambolozott, megerőszakolt, hármas metró életveszélyes, tüntetések és ellen tüntetések, melegek, homofóbok,  rasszisták....lelőtte, megerőszakolta, bántalmazta..... stb.
Ami ennél is szomorúbb, hogy közelgő karácsonyi hangulatunkat manapság azzal  manipulálják, hogy kikényszerítik belőlünk a sajnálatot és ezáltal akarnak ilyen- olyan ürüggyel pénzt kicsalni a szeretetre még emlékező emberekből.
Úgy döntöttem, hogy a kocsiban mindig tartok ezentúl élelmiszert, ha lehet egy- két meleg takarót, pulcsit , kabátot, meleg holmit, amit eddig az adományközpontokba vittem. Odaadom annak az egy- két rászorulónak akivel utam során véletlenül találkozom. Az idén nem csinálok cipős doboz akciót, nem megyek  felpakolva adományokkal a szeretetszolgálatokba. Viszont a boltok előtt várakozóknak adok a frissen vásárolt, kenyérből, felvágottból, csokiból tejtermékből, almából, narancsból.
Több millió gyerek éhezik napjainkban. Világméretű az öko katasztrófa. Nem menthetem meg mindet. Pedig szeretném. A kudarc eleve kódolt.
http://24.hu/kulfold/2016/11/16/75-ezer-gyerek-halhat-ehen-par-honapon-belul-nigeriaban/
Mivel totál tehetetlennek érzem magam, marad az hogy becsukom a szemem, nem riogatom a lelkem a sokkoló hírekkel, hisz akik valóban tehetnek a mai szégyenletes világ dolgairól azok ép nem érnek rá, mert korrumpálódnak.
Ha végre lesz hol normálisan fürdenem én önző dög leszek és arra koncentrálok majd, hogy ezért hálát adjak Istennek, a szeretteimnek, és magamnak.
Hiszek abban, hogy a hála az az érzés, ami segít nekünk abban, hogy előre menjünk. Ugyanis az tud hálás lenni aki tudja, hogy honnan hova lehet eljutni és ezért milyen árat kell fizetni. Csak az tudja bevonzani a jót, aki még emlékszik arra, hogy mi is az a JÓ.
Néha még az is megfordul a fejemben, hogy azok a gyerekek, akik az anyjuk ölében halnak éhen talán jobban ismerik mi is a szeretet, mint a mi gyerekeink.  Mieink a szeretetet tárgyiasult formában kapják meg. Az anyjuk sose ér arra rá, hogy dúdoljon nekik, ringassa őket, magához ölelje esténként. Helyette tableten néznek mesét, vagy telefonon. Dalolni a kicsik már nem is tudnak,mert nincs akitől ezt megtanulhatnák. A piciknek most nincs aki énekeljen.
Kodály és Bartók hazájában ott tartunk, hogy nem tudják a gyerekek milyen az altatódal.

Az utolsó mohikánok egyike. Sapszon Ferenc.
 Ő az aki sose adja fel a hitet Kodály módszerében.
Ameddig ő dolgozik még pislákol a láng.


20 megjegyzés:

kovtama írta...

Én pont úgy mint te. Olyan szinten tud érzékenyen érinteni az a téma, főleg amit a szegénységről, elesettekről írtál, hogy mérhetetlen dühöt érzek azok iránt, akik beleröhögnek a képünkbe,hazudozva hogy ebben az országban minden szuperül működik. Közben lopnak, csalnak, hülyének néznek, hízik a bankszámlájuk és a hasuk. Lásd miniszterünk, aki úgy néz ki, mint valami előző korszakból itt maradt nem írom le a nevét kicsoda, a magas aljasságával, nagy hasával, döbrögiségével. Mi minden évben csinálunk cipősdoboz ajándékot, telerakjuk játékkal, minden jóval de olyan kicsinek érzem ezt. De nem mehetek el mellette. Be is fejezem, mert felhergelem magam.

Katalin írta...

Nem értek egyet, túl általános mindenről meríteni
egészen máshogy kellene megközelíteni ezt
nem általánosságokkal,hanem KONKRÉT személyes esettel
szerintem nem azon kell agyalni, amin nem tudunk változtatni, hanem azon, hogy amit tudunk, azt tegyük meg: ott, ahol vagyunk,
hívd fel az unokádat, és énekelj neki magyar népdalt telefonba♥

Katalin írta...

http://szellemafazekban.blogspot.hu/2016/11/csokolade-gumicsizma-csidakopeny.html

Mamka írta...

A fürdőkádas kép: tüneményes!!!!!!! Fogom is magam szórakoztatni buborékfújóval.:)
keveset nézek híradót,mert nem bírom a sok szörnyűséget.És csatlakozom hozzád: aki körülöttem van,annak igyekszem adni.

Györgyi írta...

Tami!
Ez a düh építő is lehet. Így kivételesen nem bánom, hogy felgerjesztettem a téma iránti érzékenységedet. :o)

Györgyi írta...

Katalin!
Most én sem értek veled egyet. Nem általánosságot írtam. A probléma mindenkit érint a megoldás pedig egyénileg lett vázolva. Személyre szabottan csak rám vonatkozott. Ami az unokának dalolást illeti. Részemről már pocaklakó korukban elkezdem. Napjainkban is folyamatosan így teszek. Sapszon Feri kórusában szocializálódtam. Életformám az éneklés. Nyilván azért foglalkoztat ez a kérdés, mert úgy érzem mindenkit érint.

Györgyi írta...

Mamka!
Első dolgom lesz venni egy buborékfújót. Ha kádban nem is , de a kertben biztosan elengedek egy pár szivárvány gömböt.
Alig várom, hogy megtehessem!
Ölellek

Györgyi írta...

Csak úgy, mert kikivánkozik!
Ami a karácsonyi készülődést illeti. Az elmúlt harminc évet végig jótékonykodtam. Most nem szívből tenném, mert azt hinném, hogy ellopják a rászorulóktól. Így nem is alakoskodom. Másként teszem amit tudok.

Katalin írta...

nos éppen ezek miatt hagytam abba a blogolást, ha feldob valaki egy témát, és azt merem mondani, hogy ez NAGYON szerteágazó, és kizárólag azzal érdemes foglalkozni, amiben hatékonyan beavatakozhatunk, ha kell,
(lsd: Korrupció überelhetetlen szinten, gyatra összeomló egészségügy, migráció, karambolozott, megerőszakolt, hármas metró életveszélyes, tüntetések és ellen tüntetések, melegek, homofóbok, rasszisták....lelőtte, megerőszakolta, bántalmazta.....öbb millió gyerek éhezik napjainkban. Világméretű az öko katasztrófa, ...azok a gyerekek, akik az anyjuk ölében halnak éhen talán jobban ismerik mi is a szeretet, mint a mi gyerekeink. Mieink a szeretetet tárgyiasult formában kapják meg. Az anyjuk sose ér arra rá, hogy dúdoljon nekik, ringassa őket, magához ölelje esténként. Helyette tableten néznek mesét, vagy telefonon. Dalolni a kicsik már nem is tudnak. Hisz ezt eddig anyától, apától, családtól, közösségektől tanultak. A piciknek most nincs aki énekeljen...stb")

erre mondtam, hogy túl nagyot merítesz, és általános, és bátorkodtam javasolni, hogy hagyd az előírt jótékonykodást, azzal tegyél jót, akinek fontos vagy egyetlen hozzád közelállóval foglalkozz , énekelj,
bocsánatot kérek,
azt hiszem félreértettél, eszembe sem volt kritizálni
sajnos tényleg nem érdemes blogolni, ha minden szavamat meg kell magyaráznom, hogy érthető legyen
:(

Györgyi írta...

Katalin!
Én feladom. Nem tudok lépést tartani veled. Elbúcsúzom.
Köszönöm az eddig együtt töltött időt.
Kérlek ne írj többet!

swatwork írta...

Egy jó ideje én is inkább annak segítek, akit látok, ismerek.
Van egy család a környezetemben, beteg gyermek, sok kiadás. Ami tárgyi dologgal tudtam, segítettem. Fontos számukra a pénz - két éve minden hónapban utalok nekik egy összeget. Nem sokat, de 3ezer forintot minden hónapban küldök. Elvész, tudom, de lehet, hogy pont az kell egy gyógyszer árához, vagy vesznek belőle a fiúnak banánt, amit szeret és ehet is.

Márta írta...

Már nem egyszer nekifutottunk a szegénység szerteágazó problematikájának.
Ismered a véleményem.
Nem értem miért sértő számodra Katalin őszintesége.
Ölellek!

Györgyi írta...

Swatwork!
Azt hiszem megtaláltad a legjobb megoldást. Kellenek az ilyen konstruktív ötletek.
Köszönöm.

Györgyi írta...

Márta!
Nekem Katalin stílusa most sok. Békére vágyom.
Szeretem őt, csak most irritál a stílusa.
Majd ha nyugodtabb leszek már nem bánt a nyers beszéd. Most azonban disszonanciát vált ki belőlem.
Ami a szegénységet illeti. Volt, van és lesz is. Az élethez hozzá tartozik. A közöny amivel szemléljük az viszont nem.

Györgyi írta...

MINDENKINEK !
NEM SZERETNÉM, HA MOST KATALINNAK ÍRT SORAIM MIATT EZEN CSÁMCSOGNÁNK! KÉRLEK BENNETEKET NÉZZÉTEK EL NEKEM, HOGY EBBEN A TÉMÁBAN MINDENKIT MÉRSÉKLETESSÉGRE KÉRJEK!
SEMMI PROBLÉMA NINCS.
Fáradtság van.

Márta írta...

Közöny?

Ugye nem általánosítunk?

Györgyi írta...

Márta!
A közöny amiről írtam az engem betegített meg. Nem általánosítok.
Helyesen a mondat így szól, amit írtam neked.
A közöny amivel szemlélem az viszont nem.
Remélem így megfelel!

Rozsa T. (alias flora) írta...

Én itt Franciaországban olyan utcában lakom, amely jómódú kerülethez tartozik, bár itt is laknak szegényebbek, de mindenki igyekszik leplezni, amennyire bírja... Igy nagyon gyakran csengetnek be a házak kapuján kéregetők egész évben, ilyenkor, év vége felé pedig jönnek a postások, tűzoltók, szemétgyűjtők, vak-kutya idomiíók, szegényházak apáca gondozói, árvák egyesülete, fedélnélküliek társasága, vöröskeresztesek, egy-két román cigány magan-kéregető stb, stb...
Jön hozzá postán is ugyanannyi kérelem. Nyilván nem lehet eleget tenni mindegyiknek, egész évben főleg, ha az embernek ki kell tartani a hónap végéig. Igy személyesebb kapcsolatokra törekszik mindenki itt is. Már az is számít, ha nem nézünk át a kéregetok felett, mintha átlátszók volnának, hiszen társadalmi létezésük egy emberi tekintettel kezdődik.
(nekem pl. mindig eszembe jut, hogy bármikor a helyükök találhatom magamat...)

Györgyi írta...

Rózsa!
Annyira szeretem az értő olvasásod és az emberi hozzáállásod.
Köszönöm azt, hogy így szemléled a világot és ezt megosztod velünk.
Lenyűgöz a világlátásod.

Márta írta...

Jó reggelt!
Egy unásig ismert idézet:
"Gyújts fényt, ahelyett, hogy átkoznád a sötétséget,"
E. R.

Rózsa - nem tüdőzi le az aktuálpolitikát, nálad pedig mindegyre felbukkan.
Ez "asszem" habitus kérdése.
Ölellek benneteket - és, ha lehet békítsd meg a szívedet meg Katalint!