2016. november 18., péntek

Kicsi, gömbölyű és kerek


Vásárolni mentünk a nagyobbik lánykámmal. Nagyon elfáradtunk és nehezen toltuk magunk előtt a pocinkat. Az ővében az unokám lapult. Az enyémben az elhasználtság gyötrelme.
Ahogy vonszoltuk ki magunkat beszélgettünk erről, arról.Majd jött az igazi csevej. Na miről, hát a karácsonyról és az ajándékozásról. Szerencsésnek éreztünk magunkat, mert olyan ajándékokat kapunk az idén melyek az élet legszebbjei. Gyermeket, unokát, lakást, házat és egymást.
Anna persze a lelkében még mindig gyerek és megkérdezte, hogy ez jó jó, de legalább formálisan valami apróságot is kaphatnánk.! Ő igazi nőcis dolgokról ábrándozott. Én pedig megem,lítettem, hogy új szenvedélyem van. Szeretem mostanában a kisplasztikákat. Nem tudta, hogy mire gondolok. Mikor hazaértünk a számítógépemen megmutattam a kedvencemet.
Ránézett és felkiáltott
-No de Mami a te korodban?
Igen drágám az én koromban már így néznek ki az angyalok.





14 megjegyzés:

Katalin írta...

:)) )

Katalin írta...

csak eszembe juttattad a múltkori fb találásom: ideteszem, biztos másnak is tetszeni fog:
Jenny Joseph ezt írta:

(nyers fordításban)

Amikor öregasszony leszek, lilát fogok viselni
Hozzá nem illő piros kalappal, ami rosszul fog állni.
És a nyugdíjamat nyári kesztyűre és konyakra
Meg selyemszandálra költöm, és azt mondom, nem telik vajra.
Leülök a járdaszélre, ha elfáradok
És zabálok a bolti kóstolókon és megnyomom a vészcsengőket
És végighúzom a botom a kerítésrácsokon
És kárpótolom magam fiatalságom józanságáért.
Papucsban megyek ki az esőbe
És letépem a virágokat mások kertjében
És megtanulok köpni.

Te pedig hordhatsz szörnyű ingeket és elhízhatsz
És ehetsz másfél kiló kolbászt egy ültő helyedben
Vagy csak kenyeret és kovászos uborkát egész héten
És gyűjthetsz tollat és ceruzát meg söralátétet dobozokba.

De most meleg ruhát kell viselnünk
És fizetnünk a lakbért és nem szabad káromkodnunk nyilvánosan
És jó példát kell mutatnunk a gyerekeknek.
Vacsoravendégeink vannak, és újságot kell olvasnunk.

Lehet, hogy már most el kellene kezdenem gyakorolni?
Hogy az emberek, akik ismernek, ne csodálkozzanak túlzottan
Amikor hirtelen megöregszem, és lilát kezdek hordani.


Györgyi írta...

Na így így. Pontosan így szeretném csinálni!
Bár én már fiatal koromban is ilyen voltam. Fürödtem a szökőkútban, táncoltam vak tanítvánnyal, narancssárgára festett hajjal mentem polgárt pukkasztani az urak esküvőjére, mezítláb futkároztam a körúton és egyszer a locsolókocsi elé álltam , mert az annyira hűűűs.
A gyerekeimnek azt mondtam, ha megkérdezik tőlük, hogy miért ilyen a Mami, akkor azt válaszolják, hogy a mai egy igazi csodamami. Aki olyan bolygóról érkezett, ahol zöld tehenek fociznak lila pettyes klottgatyában a rózsaszín korodilusokkal. Hát nem csoda, ha ő is egy kicsit más mint a többi Mami.

Katalin írta...

Szeretnék valamit elmondani, lehet kicsit off lesz, és megeshet, túl hosszú is, de mindenképpen szeretném, ha tudnátok:
Hiszem, hogy a válság, a baj, a kibírhatatlan dolgok - azok a pillanatok, amikor azt érezzük, hogy "kész, nem megy tovább" -, mindig ad valami tanulnivalót, és tanulságot (tanúságot:))) (ezért hiszem, hogy nem kibírni kell, és arra várni, hogy túllegyünk, hanem benne lenni, és dolgozni benne...Kedvenc barátom emlegeti: "ha nem tudod jól csinálni, legalább próbáld meg élvezni, hogy rosszul csinálod")

A mai nap történései pedig eszembe juttatták azokat a 6-10 évvel ezelőtti netes élményeimet, amikor még a nők lapja fórum (nlc), majd később a blogolás adott:
akkor még az volt a szokás, hogy amikor hatazaértünk (a munkahelyen nem lehetett annyira:))), leültünk a gép elé, és hatalmasakat játszottunk, nevettünk, megvitattuk az élet nagy dolgait...de főleg sztorizgattunk, és főleg EGYÜTTNEVETTÜNK!!:)))
emlékszem azokra a sztorikra, amin eleinte kuncogtunk, aztán mindenki rátett egy lapáttal, és olyan jókedvünk lett, amitől elfelejtettük azokat a nehéz napokat, amiből hazaestünk, és amibe holnap is beszálltunk. Felüdülés volt, és vihánc. Amikért ÉRDEMES volt blogolni, és naponta várni a többiekre, a közös beszélgetésekre.
Szerettem.
Mert nem volt vérszegény szépetygetés, üres közhelypötyögés (vagy ha igen, annak poénos oka volt) - és nem volt sértegetés, félreértés vagy ha mégis, azt KÖZÖSEN megbeszéltük iziben -, hanem olyan üdítő, nagyszerű, barátságos, hogy néha alig bírtuk abbahagyni a poénkodást , és úgy mentünk lezárni a napot, hogy a könnyünket kirötyögtük...

Rég nem ízleltem már azokat a régi együttérzéseket...

Nekem is sok bajom van mostanság (testi és lelki nyűgök, félelmek, elégedetlenségek, és magányosságok) magány a nevetésben az együttgondolkodásban, sok mindenben... kapok hideget, meleget (túl sok rosszat, és tíz körömmel véresen összekapirgált kicsi jókat)

És ebben a rossz közérzetben ma olvastam Izabella drogériás sztoriját, és a kommentek felidézték bennem, azokat a felszabadult jó kis vigyorgásokat, egymásra-licitált poénokat, jókedvet... és Györgyi , a te bejegyzésed is - bár sokan azt hiszik most: "már megint én voltam a rossz", sikerült szót értenünk blogon kívül, és amiket utána írtál, ugyanúgy felüdít, mint Izabelláé.
és még szépséges is (mi más lenne Györgyis):
idemásolom, hogy sokszor láthassuk:

"Eldöntöttem hogy előveszem a porcukros mézes bödönömet és telekenem vele a világomat.
Imádom az édességet. Imádom a szép dolgokat és imádok mindent ami szép, kedves és szeretet lakik benne.
Vége van a rossz időknek.
Mesét kérek sok mesét!
Mindenkitől kérek szépen egy szép történetet! Ha van kedvetek ajándékozni valamit egymásnak, hát írjatok ide egy mesét!
Együtt éljük át az igazi ajándékozás örömét.
Mesét kapunk karácsonyra!"

kyOrsi írta...

Az angyalkád - végre valami, ami nem szabályos, ami formabontó és mégis szép, egyszerűségében, duciságában, kurta szárnyacskáival.

Katalin, a fb találásod nagyon-nagyon! :) és annyira szeretnék ilyen lenni, ha megérem...

Katalin írta...

Orsi megríkat, valahányszor elolvasom ezt a Jenny Joseph írást,


...és az angyalka tényleg fantasztikus
tudod, mi az, ami nagyon tetszik benne Györgyi?
a szárnyai ú:gy szakították ki a "bőrét", mintha valódi nő betonkemény szárnyai akartak volna utat törni...van ilyen az életben is
ismerem az illetőt
Nagy ember♥

Györgyi írta...

Katalin!
Volt régen egy nagyon jó kis társaság egy másik blogos oldalon.
Pont úgy éltünk ahogy írtad. Majd jött két ember és felbomlasztotta az intrikusságával. A barátok szétszéledtek. Azóta van, hogy nem engedek félelmet, intrikát a blogomba.
Emiatt van az, hogy nem szeretem, ha bántjuk egymást .

Györgyi írta...

Orsi!
Ez az angyalka szerelem az első látásra.
Imádom.

Mamka írta...

"Kicsi,gömbölyű ,kerek" és nagyon cuki és hasonlít rám::))))))Vagy én őrá????

Márta írta...

De ki az az Izabella???

Én is bevetem az életaranyozást!

Lilink egykori szavaival élve -aanypé...
Aranyspray.
Mostanság, azaz múlt hétfőtől Lencivel vagyok két napot.
Lányom közel nyolc év után dolgozni kezdett.
Se bölcsi, se óvoda - én élvezem a hamvas, porcukros pofikáját.
És olyan jó!
És úgy kidöglök estére.
Szóval még több bolondozás, bújócska és játék.
És megírom az elsős lenyót is ha kell...
Éljen a Zélet!
Legyen szép hetetek Hölgyek!

Györgyi írta...

Márta!
Izabella egy bloggerina és imádom.

Márta írta...

Sejtettem!

Márta írta...

Így, hogy Izabella megtalálható?

Aranyházadhoz- az elém táruló szépséges látványért folyamatosan hálás vagyok.

Katalin írta...

Márta: http://solosunrises.blogspot.hu/2016/11/kozossegi-ugyek.html