2016. november 23., szerda

Harcos


Harcolok magammal, a világgal, az élettel.
Eredmény. Ennyi mindennel nem lehet csatázni.  Ugyanis megoszlanak a belső erők és minden harcot elveszítünk.
 Elfáradtam. Vesztettem.
Tervezhetek amit akarok, nem jön össze.
A harcos oroszlánt magamból erőtlen bábként cipelem az utamon.
Eszembe jut Óz oroszlánja. Lehet, hogy vénségemre gyáva lettem és azért veszítem el a csatáimat, mert félek küzdeni?
Ha így van ez mindennél szomorúbb. Ugyanis az én személyiségjegyem a harcos, a mindig mindenkor nyerni akarás képessége és hite . Ha valami igazán eddig jellemző volt rám az az, hogy nem adom fel!
Süt a nap, az élet talán szép, csak én lógatom az orromat.
Most már biztos, hogy nem költözhetünk ezen a hétvégén sem.

2 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Fel a fejjel! Legalább van fedél a fejetek felett, s fel ne add, ha még úgy is érzed. Tudom, úgysem tennéd.

Györgyi írta...

Egyre gyakrabban akadok ki. Nagyon fáradt vagyok. Ha jó meggondolom nem is csoda. Építkezem vén fejjel. Dolgozom, Családozom, és minden mozdulatomhoz minimum a Himaláját viszem arrébb.
Ráadásul rettegek attól, hogy egyszer nem megy tovább, mert nem tudok többé lábra állni.