2016. november 18., péntek

Elég!



Elég!
A negatív gondolatokból!
A fájdalomból!
A bántásból!
A nem jól értelmezett dolgokból!
Nem elég!
A szeretetből!
Odafigyelésből!
A gondolkozásból!

Ez egy blog.

Olyan amilyen, az enyém.
Szeretem és ennyi nekem elég.
Nem hagyom , hogy itt fájdalom, bántás, intrikálódás legyen.
Aki erre vágyik az kéretik arra, hogy ne olvasson!
Olyan helynek szántam ezt a felületet, ahova jó betérni egy kis csacsogásra.
Ahol szabad gyengének, bátortalannak, akár butának is lenni!
Olyan világra vágyom itt, ahol szeretet van és  értő , érző emberek, akik egymásra legalább annyira kíváncsiak, mint az íróra. A kíváncsiság azonban nem mehet át rosszindulatú pletykálódásba.
Nők és férfiak egyaránt szívesen látott vendégeim egy csésze tea melletti csevejre.
Sajnálom, hogy ezt a bejegyzést meg kellett írnom, de szükségesnek találtam.



10 megjegyzés:

Mamka írta...

Én is sajnálom,hogy eddig jutott a helyzet,nem erre van most szükséged.
Mit csinálnak a "drága,jó" munkások???? Elvarázsoljuk őket,hogy JÓ mesterekké váljanak,akik szívetek szerint dolgoznak!

Györgyi írta...

Van egy jó hírem, ha már így rákérdeztél.:o)
A burkolót ma kifizettük és ment isten hírével.
Mi pedig lassan költözünk. Hétvégén még elkészül a kis ház fűtésrendszere, a villanyszerelés utolsó munkálatai, a mázolás a nagy házban, és... a festés is készülget.
Tehát még egy utolsó nagy nekirugaszkodás aztán kis pihi jön. No meg a karácsony.
Eldöntöttem hogy előveszem a porcukros mézes bödönömet és telekenem vele a világomat.
Imádom az édességet. Imádom a szép dolgokat és imádok mindent ami szép, kedves és szeretet lakik benne.
Vége van a rossz időknek.
Mesét kérek sok mesét!
Mindenkitől kérek szépen egy szép történetet! Ha van kedvetek ajándékozni valamit egymásnak, hát írjatok ide egy mesét!
Együtt éljük át az igazi ajándékozás örömét.
Mesét kapunk karácsonyra!

Rozsa T. (alias flora) írta...

Rengeteg ilyen rövidebb-hosszabb történetem van, amit időnként balzsamként veszek elő magamnak, hogy a búmat kenegessem vele, amíg el nem kezd csillogni...
A legutóbbi melengető ilyen rövid: kb. 1 órával a gyerekek elutazása után cseng a telefon, benne Lucie pityergő hangja.
- Hol vagytok? - kérdem.
- Még az autóban...
- Mi baj van, miért sírdogálsz, Drágám? (ma Chérie)
- Annyira hiányzol...

Mit lehet ilyenkor tenni? Vígasztaltam, milyen jó lesz nekik a tengerparton még 2 napig, de a szívem szakadt...

Györgyi írta...

Rózsa Kedves!
Szerintem mond el neki, hogy mennyire megölelnéd. Azzal, hogy elmesélte, hogy hiányzol sok örömet adott neked, mert ez azt jelenti hogy mindig egymásra gondoltok és a szeretet az amit soha senki sem mondhat és érezhet eleget. A hiányérzet pedig az ami figyelmeztet minket, hogy az érzéseink soha nem múlnak el.
Ebbe most kicsit belebonyolódtam, de talán érzed, hogy mit szerettem volna mondani!

Katalin írta...

édeske, (olyannak érezlek most, mint Dajka Margit Bors nénije)
ha nem beszéltünk volna telefonon másfél órát, azt hihetném, rám veszekszel,
olyan jó, hogy nem

ölellek
és bármit írsz: mindig szeretni foglak
ha nem leszek, akkor is

Katalin írta...

http://csikianyak.ma/wp-content/uploads/2011/09/6-fordulo-Mese-Nemes-Nagy-%C3%81gnes-Bors-n%C3%A9ni-%C3%A9s-a-bors.pdf

Katalin írta...

és még azt is elmesélem, hogy néha nem is kell egy egész nagy mese, elég egy szó: pl. amikor Bogi a varicell-áját (bárnyhimlőjét)elnevezte BARICSELLA-nak, aztán már Bari Csilla lett ...és végül meg fog gyógyulni,legyőzi a barikat
mind meggyógyulunk egyszer, ki így ki úgy (van, ki annyira, hogy még angyalszárnyai is nőnek:(

Katalin írta...

https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/a0/8f/b8/a08fb85ef220fc8444bf0ae10df20ac5.gif

Györgyi írta...

Én már elképzeltem azt is, hogy milyen lennék angyalszárnyakkal.

Katalin írta...

visszajöttem, mert el szeretném mondani itt: beleszerettem egy "mesekönyvbe": Boldizsár Ildikó "Életválságok meséi"(már a tartalomjegyzék is szívet-lelket vigasztal)

https://issuu.com/boldizsarildiko/docs/ilovepdf_merged