2016. november 28., hétfő

Csak még egy picit....


Manócska csodái

Sokat alszik és meglepő módon ránk néz és úgy is nevet. Rövid ideig eszik és jó étvággyal. 
Megismeri az anyukáját és azonnal megnyugszik a hangjától. 
Kicsit besárgult, de még így is jókat eszik.
Imádom ahogy álmában angyalokkal társalog. Ilyenkor mosolyog.
Nagyon nyugodt, harmonikus Manócska. Nem utál öltözni, de utálja a zoknit.
Végre egy olyan pasi aki figyel a körülötte lévő nőkre, sőt még meg is nevetteti őket.
Mindenkivel szót ért. Azaz a legjobbat hozza ki a duzzogó , megbántott emberekből: a mosolyt.
Alkalmazkodó. Nem sír ha a család zajong, ha a bátyus kicsit heves, ha anya egy pillanattal később jön, mint azt ő kéri. 
Igen hölgyeim ilyen egy igazi pasi. Ő az álmaink megtestesítője. Ja hogy még túl pici?
Még tökéletes. Még nem rontottuk el. 
Ígérem elfogjuk. 






Kishercegem egy pillanat alatt megöregedett.
Arcán megjelent a bölcsesség, türelem és a pillanat elvesztésének fájdalma. Mostantól osztozni kell a birodalmán és az emberek szeretetén.
Szinte látom a szemében megbújó bánatóceánt. 
Ugyanakkor belátóbb, kedvesebb is lett. Már tudja, hogy soha semmi sem örök.
Amilyen pici annyira bölcs.
Vigyázza az álmot. Az álmunk. 
Rá pedig mi vigyázunk. Ők még tudják a titkot.
Angyalok súgnak nekik. Manók csikizik a talpacskájukat és szórnak rájuk meseport ami az álmaikba megtanítja őket repülni, széllel kergetőzni, sárkányokkal győzedelmes csatát vívni, de ami még ennél is fontosabb az, hogy az álmaik tanítják meg őket örökkön örökké élni, mert ők még a halhatatlanok társulatának a tagjai. Fogalmuk sincs a fájdalomról, szenvedésről, veszteségről, halálról. 
Ábriskám egy pillanatra megérezte ezt a világot. Látom a szemén. 




Valamiért jól esett ez a vers ma.
Ábris szemeiben egy pillanatra ezt a történetet éreztem meg.

6 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Én is ezt az elgondolkodó bánatóceánt láttam tegnap a szemén, az arcán. Az unokám jutott róla eszembe, ő sokáig viselte nehezen. A 2. kishúgnál már könnyen vette.

Györgyi írta...

Holdgyöngy! Isten úgy akarta, hogy még nem tudja elmesélni, hogy mit érez. Ez kegyelmi gesztus felénk. Ugyanis még az is fáj, hogy a szemében mit látok. Hallani már nem bírnám, hogy mennyire fájdalmas veszteség érte. Igaz ami igaz. A születés fájdalma sem lehetett könnyű. Erről pedig Manócska tudna sokat mesélni. Milyen vakok vagyunk mi felnőttek, hogy azt hisszük, hogy a gyerekkor egyszerű és csodálatos.



























Mamka írta...

Csodálatos kis angyalok!!!!!Manócska olyan tökéletes, nem úgy néz ki,mintha néhány napja született volna .:)
Jó kis testvérek lesznek, ez már látszik!
Végülis Ámbrisnak osztoznia kell ezentúl,de NYERT viszonzásul egy testvért és ez nagy dolog!!!!!!Már otthon felkészül az életre.....Milyen nagyokat fognak kacagni nem sokára együtt!!!!!!

Györgyi írta...

Mamka!
Nagyon bízom abban, hogy szeretni fogják egymást. Ez nagyban nevelés kérdése.

Márta írta...

Micsoda kegyelmi ajándék!
Két csodás fiúcska!
Hogy a nagyobb a paradicsomból való kiűzetésnek veszi-e, az majd kiderül!

Lilink Lénával roppant türelmes (saját magához képest), gyámolítja, mert ugyebár ő a legkisebb. De Simon Péterrel más a helyzet - no hisz ő volt, aki letaszította a trónról, vannak harcok.
Simon szokott jámborsággal tűri, de ha robban, akkor se lát, se hal.
Mennyi gén, mennyi arc, és mennyi harc.

Györgyi írta...

Márta!
Valamikor réges-régen az őskori emlékeimben tároltam egy olyan adatot a genetikából,. hogy az utód dominánsan csak egyik fél genetikáját hozza. Recesszíven pedig mindkettőt. Így nyomokban felfedezhetőek vagyunk mindketten a gyerekeinkben. Tapasztalatom is erre erősít rá. Úgy tűnik az unokáinknál is ez lesz. Ábris az apja családjának a genetikáját hozza. Manócska akiről még alig tudunk valamit inkább a mi családunkra emlékeztet. Aztán az élet hozza, hogy igaz , vagy se ez a sejtés. :o)