2016. október 9., vasárnap

Zsebinek mese mese, meskete


Míg az igazi nagymamák szilvás gombócot készítenek az unokájuknak, addig én házat építek az unokáknak mesélőknek és a mesét hallgatóknak. Maminti-lakot. Ideje megépíteni a mesék kicsi házát. Olyat ahova a család apraja- nagyja összejöhet és mesékkel színezhetik ki az életet és szivárvánnyá festhetik a mindennapok szürkeségét. A házikó mivel még öregebb, mint Maminti, így sóhajtozott, hogy ő biza szeretne egy kicsit megfiatalodni. Hát nem könnyű kérés ez egy magamfajta öreg tündéranya számára. Egy életem egy halálom én a varázslást újra próbálom. Először is le kell bontani a felesleges falakat, hogy legyen elég hely a tűzoltó és ninó autóknak a csalinkázáshoz. Aztán kell egy hatalmas konyha az aprócska konyha helyett, ahol elfér mindenki sz egyre növekvő családi asztalnál, mert bizony a szilvás gombóc úgy a legfinomabb, ha együtt esszük meg. Tehát épül a varázs konyha is. Aztán jó lenne egy mesélő kis lélekműhely gyanánt, ahol az unokák és megfáradt vándorok alhatnak, ha nincs kedvük elmenni a hideg világba. Így épül szépül a kis viskó is.
Mivel ma sütött a napocska ültettem a kertbe varázsfát. melyen tavasszal rózsaszín tulipánok nyílnak majd. Gnómocska tövébe vidám színes primulák kerültek ők a tavaszlány szoknyájának díszei. Találtunk helyet szeplős arcnak, hunyornak,rózsaloncnak is. Varázskert lakói a szerény vadárvácskák, akik lila szőnyeggel borítják be a házban elterülő rétet. Hatalmas öreg tujamanók védik a mesebirodalom békéjét. A kertet díszítik a kuruzslóknak, banyáknak való vérszilva fák. Helyett kapott a ropogós cseresznyefa aki igencsak süldőlány még, a mosolygós alma, szájat festő fekete szeder, hatalmas szoknyát növelő gyönyörű óriás pampafű terül el a ház előkertjében. Ültettem még a kicsik álmát , könnyebbé tevő a kövirózsákat. A kertet belakhatják még a szerelmet élesztő tűz liliomok, aprót nevető piros ribizlik, guruló málnát termő szúrós bokrok . De egy igazi varázskert mit sem ér mesepadok, titkos találkára hívogató kicsiny kiülők nélkül. Így ma ezek is a helyükre kerültek. Közeleg a tél, így kitettük a madáretetőket is. 
A kert védőszentje gnómocska vigyázza majd a csendet, a békességet. Miközben Maminti a kertet varázsolta szebbé, addig Nagyapó igazi lövészárkokat ásott. Olyan hatalmasakat. hogy teljesen eltűnt bennük. Sajnos a ház levetett ruháitól ma a kert még jobban emlékeztet a csatamezők roham kiáltásoktól hangos világára, de már érződik rajta egy igazi varázslat kezdetének ereje.
Maminti a zöld kicsi tündér bizony minden varázstudományát összeszedte, hogy a várva várt csoda létre jöjjön.
Én a kicsi asszony pedig most itt ülök és arról ábrándozom, hogy egyszer olyan kert lesz ott, amilyenben a madarak otthonra lelnek, és a vándor cicák megpihennek. Az unokák és egyéb aprónépek, ha eljönnek ide akkor beléphetnek a meseországba, ahol manók, tündérek, öreganya és apó gyöngyöző kacagásától hangos a ház .

Drága Zsebi!

 Szoríts nekünk, hogy a mese igazzá váljon! Ha így lesz leülünk majd a nagy- nagy kerekasztalhoz és megesszük a Mama szilvás gombócát együtt.




8 megjegyzés:

Katici írta...

Rozsa T. (alias flora) írta...

Kívánom, hogy valóra váljanak az álmaitok!

natimama írta...

Szeretlek!

Mamo írta...

🌾🌳🌲🌺🌞🏩🌞🌺🌲🌳🌾

Holdgyöngy írta...

Én is kívánom, nagyon-nagyon!

Györgyi írta...

Dolgozunk azon, hogy az álom valósággá váljon.








Mamka írta...

Biztos vagyok vele,hogy a te mesés lelkeddel valóra válnak a mesék !!!!!

Andrea írta...

Maminti oly gyönyörűen, és láthatóan írtad meg ezt a készülődő csodakertet, csodaházikót, és tudom - személyes ismeretség nélkül is - hogy valóra fogjátok váltani!))
Jó egészséget, és sok erőt kívánok hozzá szeretettel!)