2016. október 25., kedd

Vannak ölelések


"Vannak ölelések, amelyek megváltoztatják az ember életét.Vannak ölelések, melyek után nem lesz már semmi, ami addig volt. Vannak ölelések, melyekről úgy hisszük az utolsó,
mégis az első pillanatává válnak valaminek. Vannak ölelések, melyekre mindennél, mindennél jobban vágyunk, mégis félünk tőlük, mert tudjuk, utána semmi sem maradna többé ugyanaz. S vannak ölelések, melyek várt-váratlanul az utolsók maradnak."

4 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Szép, igaz gondolatok. S mennyire szükségünk van ölelésekre, legyen társ, gyermek, unoka. S ami tulajdonképpen nem ölelés, de felér vele: egy háziállat ragaszkodása, szeretete.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Az egyedül élő embereknek olyan ritkán van benne részük, hogy szinte az ízét, a melegét, a gyógyító erejét is elfelejtik...

Györgyi írta...

Holdgyöngy
Minden ölelést szeretek. Sőt annyira igaz ez rám, hogy ez az igazi testbeszéd nyelvem.
Játékosan mondom, de igaz, hogy ha megölelsz abból rögtön tudom, hogy ki vagy.
Az is igaz, hogy én például nem ölelek meg akárkit. Valami kisugárzás , valami plusz kell hozzá.
Ha nagyon megérint valami, vagy valaki azt magamban azonnal megölelem.
A háziállatok fizikai kontaktjához hozzátartozik az érintés varázsa.

Györgyi írta...

Rózsa!
Kérlek szépen gyakran idézd magad elé egy egy ember kedves ölelését. Gyógyító erejű az ilyen élmény.
Mikor meghalt az első nagy szerelmem évekig abból éltem, hogy felidéztem magamban az ölelését. Mikor megerősödtem az emlékekből, akkor volt erőm megkeresni az életben is a párját.