2016. október 24., hétfő

Otthon melege



"“Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.”

(Albert Einstein)


Mindenkinek ugyanazt és mégis kicsit mást jelent az otthon melege. Ma végre ha rövid időre is, de sikerült hazatalálnom. Meglepő dolog hozta el számomra  az élményt. Dümmörgőm hangja, ölelése és meséi varázsolták szívembe az érzést.
Végre otthon vagyok.
Pedig csak egy parányi konyha kényelmetlen priccs szerű ülőalkalmatosságain kuporogtunk. De a mese a miénk, ahogy a gesztusok és a lágyan búgó bariton gesztenyebarna színe is.  Mely elhozta nekem a megnyugvást és a pattogó tűz hangjának melegét. Kezünkben egy bögre teával a  megszokott békességet éltük át. Negyven év félszavai, tekintetünk beszédessége  és az öröm e pillanatban csak a miénk. Ez a barátság olyan nekem mint egy mohos erdő, ahol ha sétálok a beszűrődő fények, hangok, biztonságot, szeretetet, békés otthont adnak.
Ha bárki megkérdezné, hogy miért volt érdemes megszületni és élni, halkan azt mondanám, hogy az ilyen pillanatokért.
Minek nekem láb és séta, ha ilyen barátom van?
Bármikor bárhova magával visz a hangja. Csodálatos helyeken jár az ő lába, a hangjával pedig körém varázsolja azt, amit érzett, látott, megélt. Szinte érzem a talpát csiklandozó fövenyt, az óceánt , a poliszok lüktetését a világot.
Messziről hallom a cselló muzsikálását . Belevész a múltba- jelenbe, az erdő hangjaiba, amitől az még élőbb  és kedvesebb lesz.






Nincsenek megjegyzések: