2016. október 14., péntek

Nyirkosság


Ha megkérdezed, hogy hogy vagyok az jut eszembe, hogy nyirkosan. A láztól verejtékesen, a kétségektől leizzadva, az ősz nyomdokain haladok és felveri rám, lucskos mocskát az eső. Fáradtan, elcsigázva vonszolom magam után a napok elviselhetetlen kínjait. Körülöttem és bennem szétverték a biztonságot, a jó élet reményét már szinte teljesen elvesztettem. Magam előtt tolom az időt, mi könyörtelenül jelzi, hogy fogytán van .
Na jó ennyi elég is az önmarcangolás bemutatóból. A tényeket nézzük inkább. Jelenleg egy panel lakásban  élek. Mely nagyon kényelmetlen mini tündérek számára. Élhetetlen és szép küllemű lakás, ahol az ágyba létrán jutok el, a mosogatónál  csapot még úgy sem érem el, a fürdőkád magasan van elhelyezve és annyira szűkre szabottan, hogy esélytelen számomra a használata. De nagy örömömre meleg van és így a kényelmes lakásban lavórban tisztálkodhatok. Mindenhez tud az ember idomulni, feltéve, ha akar.
A építkezésen jelenleg a pusztulás és rombolás ütötte fel a fejét. Az építésnek csak halvány nyomait lehet felfedezni.
Csüggedtek és fáradtak vagyunk mind ketten. Orrunk tocsog a zafttól, lelkünk pedig az elrejtett könnyeinktől ázik. Ősz van mindenütt . A nyirkosság alattomosan a csontunkig hatolt.
Kint és bent egyaránt.
Robi még mindig beteg . Lázasan dolgozik. Egyre jobban kimeríti az erőtartalékait. Féltem őt és remegek, hogy meddig lehet ezt így csinálni? Korán reggeltől estig kint van és dolgozik.
Vannak jó hírek is.
Zozó tüneményes házigazda.
Zénó baba meglelte második nevét is ami szintén merész, de legalább bibliai eredetű. Nátán.
A pici már most két és fél kiló és még másfél hónap van várhatóan az érkezéséig. Anna fáradt, de minden joga meg van annak lenni. Még mindig nem laknak ők sem az otthonukban. Kissé elhúzódik a rendezkedés. A költözés nyomai ott terpeszkednek az apró lakás minden szegmensében.
Csüggedtek vagyunk és nehezen viseljük a terheink súlyát.
Elfogytak bennünk a bátorító szavak és velük együtt az erő tartalékaink is eltűnőben vannak.
Azonban nincs mese bírni kell még erővel egy jó darabig! A  munkáknak a java még hátra van.
Már most tudom, hogy ha egyszer végzünk, akkor megint nagyon jó lesz nekünk. Ez tartja bennem, bennünk a lelket.


9 megjegyzés:

Rozsa T. (alias flora) írta...

Bátoritanálak, kedves Györgyi, van is még egy kis tartalékom és ezennel továbbítom neked!
Kitartást kívánok a rossz időre és Robinak is a sok erőfeszítésre, mert szeretné, ha mielőbb odaköltözhetnétek.
Szeretethullámokat küldök nektek!

Holdgyöngy írta...

Én is a legjobbakat kívánom nektek, erőt és kitartást, s jobbulást Robinak. Egy éve mi voltunk hasonló helyzetben, most már csak emlék, akkor nehéz volt. Adjon erőt, hogy majd szép lesz, tiétek lesz, s Maminti kuckó lesz, ez éltessen.

Katalin írta...

naponta megkérdezem tőled gondolatban, "hogy vagy", és - csak amikor félholt voltam a láztól - volt kis idő, amikor nem gondoltam rád aggódva: bírod-e még, csak még egy kicsit bírd ki, jobb jön, jobb jön, ne félj, meglesz, csak türelem, csitítnálak, bátorítnálak, erősítenélek, de alig tudok, mit mondani, veszekszem veled, nehogy bajod legyen, mert féltelek, ne hagyd el magad, kérlek, kérlek
lelki erőt nem tudok adni, de nagyon szépen kérlek, nézd meg a vitaminháztartásod: olyanokat egyél, amiben van D VITAMIN, cink, omega 3 zsírsavak, B vitaminok, magnézium, figyelj oda kérlek szépen, kérlek, most nem mehetsz jobban tönkre:)♥
vigyázz magadra kérlekszépen

Katalin írta...

komolyan mondom a D vitamint, figyelj rá, ígérd meg, hogy eszel

Györgyi írta...

Drága Lányok!
Nagyon röstellem, hogy ennyire kifakadtam.
Elfáradtam.

Györgyi írta...

Katalin! Semmilyen vitamint nem szedek. Jelenleg az élet meghosszabbításának lehetőségéről hallani sem szeretnék. Elég volt nekem ennyi. ha menni kell örömmel megyek majd.
Így is túlóráztam sokat. Nem hinném, hogy maradnom kellene még!

Katalin írta...

drága, drága Kincsem,
de igen
kérlek szépen
♥♥♥

Györgyi írta...

Katalin!
Sajnálom, hogy ennyire kiakadtam.

Katalin írta...

Györgyi!
Engedd meg magadnak ezt♥