2016. október 18., kedd

Fejlemények



Az eső kitartóan szemerkél, ennek hála a frissen ültetett növények talán megerednek. A teljes vízvezeték rendszer ki lett cserélve mindkét házban. A villanyhálózat is elkészült. Nagyon tetszik az új konyha. Hatalmas lett. Robi addig ötletelt míg kaptam egy nagyon klassz kamrát is a konyhából lett leválasztva. Épül mindkét terasz is már most örülök a reggeli teázásoknak amiket ott fogok tartani régi jó szokásomhoz híven. Az ablakok megtartották régi formájukat csak thermo üveggel újították fel, no meg némi asztalos munkával fiatalították meg őket. A régi polgári ajtók tömör ajtóvá  alakítva szebbé varázsolódtak. Sokkal olcsóbb lenne újakat venni, de ehhez  a házhoz nem illene a modernizmus.
Elkészült az új emésztőrendszer is és a kerti csapok. Sajnos a hideg miatt nem szárad semmi sem a megfelelő mértékben. De hát minden építkezésben vannak buktatók. A nyári konyha tetőszerkezete is ki lett javítva, sőt a falak is új vakolatot kaptak. Három hét alatt eddig jutottunk. Amikor az amerikai nagy házátalakításról nézem a filmeket mindig elámulok azon, hogy ott mennyivel gyorsabb megy minden. Ráadásul ott az emberek valami csoda folytán emberségesebbek, együtt érzőbbek, lojálisabbak egymással szemben, mint itt nálunk. Ha a mesterek által kért árakat nézem nálunk pont fordítva van. Gyakran hülyének néznek és azt gondolják annyira rájuk szorulunk, hogy kérhetnek amennyit akarnak mi megadjuk nekik. Hát nem.
Igaz emiatt az ártárgyalások nem mennek gördülékenyen és konfliktusban nem szűkölködünk . Ilyenkor olyan vagyok, mint egy buldog, aki nem ereszti a csontot.
Közben az egészségünk nem javul. Robi csúnyán köhög én pedig nem igazán tudok lábra állni. Metaforikus értelemben és fizikailag sem. Szinte egész nap fekszem. Kórházba kellene menni, de jelenleg minden orvosom külföldre távozott. Az itt maradottak pedig nemes egyszerűséggel ufónak néznének. Erre pedig most nincs elég türelmem és humorérzékem sem.
Ennek a mostani építkezésnek az is a nehezítő oldala, hogy mi is és a barátaink is megöregedtünk. Így nem sok segítségünk akad. Tény, hogy a magunk erejével kell helyesen kufárkodnunk, így legalább nem leszünk mások nyakán élősködők.
Más. A pici neve naponta változik. Valamiért a szülei nem érzik a személyiségét a babának. Én nyugodtabbnak, békésebbnek látom őt, mint Ábrist. Tehát ennek megfelelő névválasztásban gondolkozom. Nekem nagy kedvencem a Bernát és az Ábel. Gyakran figyelmeztetem magamat, hogy nem dolgom ebbe beleszólni és jobb ha nem is teszem.
Szóval igazából minden jól halad. Most ennek lehet a leginkább örülni.


13 megjegyzés:

Katalin írta...

nagyon örülök
mennyire büszke vagyok rád♥

Holdgyöngy írta...

Örülök a haladástoknak,szerintem sokat léptetek előre.Azért vigyázzatok magatokra is. Amerikai lakásátalakítások: megvágják, s valószínű a költségvetés is szorítja a tempót. Láttam olyant is, hogy befulladtak, s otthagyták abban a készültségben, s ami elkészült abból próbálták kihozni a vállalást. A neveid gyönyörűek, a családban van most egy kis Ábel, tünemény. Pihenj, élvezned kell ezt a házat sokáig.

Rozsa T. (alias flora) írta...

Három hét alatt hihetetlenül sokat haladtatok! Persze rettentő nagy fáradság árán! Az egészségetek miatt aggódom inkább...

Györgyi írta...

Katalin!
Sajnos én nem vagyok büszke magunkra. Idiotizmus volt ennyire túl vállalni magunkat.
Ráadásul ezt nem utólag mondom. Sokat vitáztunk emiatt Robival. Nem tölt el büszkeséggel az a gondolat. hogy én szóltam. Inkább bánatos vagyok amiatt, hogy nem tudtam megállítani a páromat, pedig tudtam, hogy a vesztünkbe rohanunk.

Györgyi írta...

Holdgyöngy!
Lassabban jobb lenne és hosszútávon eredményesebb is.
Vénségünkre a kihívás mámora teljesen elvakított minket. Mindkettőnkben hatalmas a megfelelési kényszer. A majd mi megmutatjuk, hogy képesek vagyunk rá . Csak az évek számával és ezzel arányosan a pusztító erő mértékével nem számoltunk kellően.
A bölcsesség nem adatott meg az évek számának növekedésével.

Györgyi írta...

Rózsa!
Aggódom én is emiatt, de Robit nem lehet leállítani. Pedig naponta próbálom fékezni, lassítani. Engem fékez a betegség. A természet okos . Tudja, hogy csak így állíthat meg. Félek, hogy Robinál agresszívebb tünetekkel jelzi majd az élet, hogy állj! Akkor viszont késő lesz.
Belőle a gyerekekkel való konfliktus a bizonyítási vágyat sokszorozta meg. A majd én megmutatom , hogyan kell ezt csinálni! eredménytelenül persze. Ugyanis ők tojnak bele., hisz egy másfél szobás felújított lakásba képtelenek beköltözni időre. Sajnos nem előre viszi őket a Papa példamutatása, hanem blokkolja, bénítja a működésüket. Túl magas a léc ezért neki sem rugaszkodnak. Inkább csak emelgetik, méregetik.
Ha jól belegondolok ez is egyfajta szövődménye a velem való együttélésnek. Adott egy maximalista anyuka, aki a lehetetlennel vív csatát egész életében. Iszonyatos teher ezt látni egy gyereknek és ennek a kihívásnak megfelelni. De ez az a pont amin nem segíthetek.
A nagy akarásommal magamat bénítom, őket pedig gúzsba kötöm.
Ez a blog amiatt íródik, hogy mindenki tanuljon belőle. Mindig őszintén vallok a hibákról. A tanítói véna és az őszinteség nem engedi, hogy ne így tegyek.

Mamka írta...

Már a bejegyzés címnek nagyon megörültem!!!!!!!:) Szuper!!!Ahogy leírtad a házat ,nagyon hangulatos lesz!!!!

Rozsa T. (alias flora) írta...

Hihetetlenül élesen látod a dolgokat! Hát igen, ez a szakmád, az igaz. De a legtöbb suszter rossz cipőben jár, a tiéd pedig fényesre van suvikszolva!
Kívánom, hogy a telet a melegen és pihenéssel (is) töltsétek!

Györgyi írta...

Mamka!
Köszönöm a kedves sorokat.

Andrea írta...

Jó olvasni, hogy mennyire haladtok a Tündér-tanyátokkal!)
Egyben remélem, és szorítok nektek, hogy az egészségetek is rövid időn belül meglegyen!!
Ismeretlenül is nagyszerű embereknek tartalak benneteket!

Vénember írta...

" - Robiii! Megyek a teraszra teázni!
- Tél van!
- Tudom. Sapka, sál..."
Bocsi! Régi, de nagyon ide illik!
:-)

Györgyi írta...

Andrea!
Köszönjük a kedves törődést és kedves soraidat.

Györgyi írta...

Vén!
Tél van, hideg van.
Tea és terasz még nincs kész.
A sapka és a sál bizony elkél.
:-)