2016. szeptember 1., csütörtök

Vándor otthona



Érdekes a magyar nyelv. Mi a különbség a rakás és a csinálás között? Pejoratív értelmezés ebben kívételesen egyszerűbb magyarázatott ad. Aktívabb tevékenységet mutatt a csinálás, mint a rakás. Hisz ide-oda rakom a dolgaimat és az eredmény lehet káosz, kupleráj, rendetlenség. Ha csinálom a tevékenységet, akkor azonnal korrigálhatom is a hibát, hisz tevékeny, aktív résztvevője vagyok a cselekedetnek. Hát nem nyelvészkedés volt a cél, mert abban nem vagyok jó. Inkább az, hogy valahogy megmutassam, hogy most valóban részese vagyok egy folyamatnak, ami  nem engedi, hogy a felelőség , a súly ne rajtam legyen. Minden egyes doboz lezárásánál a múltam darabkáit pakolom. Ráadásul szelektálom is, remélve, hogy a hasznos dolgokat tartom meg. :o)) Na és itt van a bibi.
Mi hasznos?
Ha a háborús kitoloncolásokat nézem és az embereket, amint a kezükben viszik tovább az életüket, hát bizony elszégyellem magam. Mert .... ők tudták, hogy mi a fontos.
Semmi másra nincs szükségem csak arra, akit szeretek és jó magamra! Ennyire van szüksége igazából egy olyan embernek, aki új életet kezd.
Nyilván összetettebb a kérdés. Ugyanis tisztában kell lenni azzal,  hogy jó magam mit tudok, mit akarok, és mire vagyok képes?
Részemről most ott tartok, hogy arra a tulajdonságomra van a legnagyobb szükségem ami a boldogság megéléséhez, felismeréséhez és megteremtéséhez kell. Ez a tulajdonságom pedig nem más , mint az életszeretetem. Vajon mennyi van még belőle? Hisz azt látom, hogy az évek számával igencsak fogyatkozik bennem az érzés.
Azonban még mindig van belőle bőven. Olyan sok, hogy végre megértettem, hogy az utolsó pillanatig a szándékom az lesz, hogy felálljak és felállás közben cselekedett közben érjen majd a halál. Ez vagyok.
Az életem maga a cselekedet. Erre születtem és ebben vagyok teljes. Semmi másban. Hívhatjuk életfeladattnak.
Hogy ne csak " süketelés" legyen a beszédem, nézzük a tényeket!
A vevőnk folyamatosan változtat mindenen és totális bizonytalanságot, félelmet tart fennt bennünk a kiszámíthatatlansággal. Még mindig nincs meg a költözés időpontja és nem tisztázottak a feltételek, és az időpontok sem. Ettől naponta becsavarodom.  A ház tulajdonosa a mai napig nem talált magának új otthont és képtelen beismerni, hogy nem képes levállni a házról, ami az élete volt. Megértem őt, de ugyanakkor elborzaszt a tény, hogy ha oda jutunk mit fogok tenni az adott helyzetben. Azaz ha kell, akkor ki fogom őt tenni! Jézusom. Leírni is rémes, hogy ilyen rossz ember vagyok. Még semmi rosszat nem tettem, de máris nyomaszt a bűntudat. Na ez igazán jellemző rám. Ahogy az is, hogy csomagolás helyett inkább blogolok.
A gyerekeink most mentek el nyaralni. Pakolásnak még a közelébe sincsenek. Közben fogy a szabijuk , jön a költözés és novemberben a baba. De ez az ő gondjuk. Most tanulom, hogy nem az enyém.
A sok rombolás után az én dolgom az építés.
Új életet , otthont, fogok teremteni!
Végre arra is megértem, hogy rájöjjek a fene nagy vándorlási kedvem a kísérletező vágyamon alapul. Mivel ez vagyok én, így életem végéig úton leszek és ez nem hogy nem baj, ez jó!

Vándor vagyok. Az otthonom bennem van, így bárhol vagyok otthon vagyok.
Eme közhelyet is most tanulom magaménak tekinteni.
Mivel a lábam nem akar kellően engedelmeskedni a hosszú út megtételének, így azon gondolkozom, hogy veszek egy rollert . Gyerekként imádtam ezt a járgányt. Marry Poppins a széllel közlekedett én igazán rohangálhatok rollerrel.
A másság hasznos tud lenni, mert igen nagy szabadságra tanítja az embert.
Rollerező törpe nagyi. Na ez igazán megérdemel egy fotót majd.
:o)))
Van annyi kurázsi bennem, hogy ha megveszem a rollert, akkor megmutatom a fotót.
Robinak nem tetszik az ötlet. Lehet, hogy öregszik? :O)

23 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Ajaj! Ha jól emlékszem már újítottátok fel a házat, s ő közben még ott volt? Hogyan? Minden együttérzésem a tiétek. Ez a félelmem a mi eladóinkkal szemben is megvolt, de elmentek simán. A szerződés amúgy kötelezi. Mennyire mások vagyunk! Nekem otthon kell, nyugalom, biztonság, legalább ott. Látod, most a bejegyzésed ürügyén gondolkodtam ezen éppen. Engem a tavalyi év szétnyúzott, a műtét, a lakáseladás-vétel, rendbetétel, majd ősztől a házé. Az félben is maradt, máig nem tudtam rászánni magam a folytatásra. Irtózom tőle, annyira kimerültem tavaly. Nekem, ahogy észrevettem nagyon kellett ez a nyugdíjas nyugalom, a saját tempó, a határidők nem szorítása, az állandó készenlét.Sok erőt a folytatáshoz nektek.

Györgyi írta...

A felújítást nem engedte a végén , hogy elkezdjük. Októberben kezdjük, úgy hogy benne élünk, ha minden simán megy talán karácsonyig a nagyján túl leszünk. Ami a fáradtságot illeti nagyon erősen bennem van. Meglep, hogy nem találom magamban a tüzet, ami annyira a r5észem volt eddig.
Felnézek Rád a tavalyi év miatt. Tudod ott rontottuk el , hogy mi a gyerekeink kedvéért hol ezért, hol amazért sokat költöztünk. Hiba volt. Ma pedig már képtelen vagyok igazán kötődni. A Maminti ház volt az igazi otthonom. Nem találom a helyem mióta nem lakom ott.
A REMÉNYT PEDIG MOST ADTAM FEL, HOGY VALAHA MÉG MEGLELEM AZ OTTHONT. íGY KÉNYTELEN VOLTAM AZON ELGONDOLKOZNI, HOGY A HIBA BENNEM VAN. MI VAN HA NEM ARRA SZÜLETTEM, HOGY OTTHON LEGYEK, HANEM ARRA, HOGY ÚTON LEGYEK! Lwhet, hogy a vándorlás a megismerés az életfeladatom. Sokat töröm mostanában ezen a fejem.

Vénember írta...

Én most maradnék a nyelvészkedésnél. Valamikor régen nekem azt tanitották, hogy csinálni csak a kutya szokott a fa tövébe. Mi emberek tenni szoktunk. Te magad is jól határoztad meg a különbséget amikor tevékenységnek (egy tőről fakad) nevezted azt amikor valamit teszel. Amikor valamit rakunk, azt néha tényleg odacsináljuk. De ugye mennyire nem mindegy, hogy odataszam, vagy odacsinálom? Akkoriban régen amikor még iskolába jártam, a tanárom a Csinálni igét kerülendőnek nevezte, és akkor még finoman fogalmazott. (Persze itt is vannak kivételek, mert furán hatna a kérdés pl., a mit csinálsz éppen" helyett, hogy "Mit teszel?" pedig úgy lenne helyes. A mai élő nyelvben viszont nagyon elhatalmasodott az elbunkósodás, amit egyes "nyelvészek" a nyelv fejlődésének neveznek. Talán azért, mert nem egy tanártól tanultunk... Pedig a nyelvünk elferdülése a kultúránk egészét fenyegeti... (Bocsi a okoskodásért!)

Vénember írta...

És bocsi az elirásokért! :-)

Györgyi írta...

Vén Bocsom, , vagy Medvém?
Csak tesék, tessék nyelvészkedni! Mint írtam nekem nem erősségem. Csak játszottam egy kicsit. Amúgy a lényeg az volt, hogy mostanában póriasan csinálom azt amit teszek. Nekem az, hogy teszem nem elég . Kézzelfoghatóbb ha csinálom. Nyilván a tevékenység fokozása a cél. :o)))
Tenni valamit oly finomkodó. Csinálni valamit pedig annyira visszavonhatatlan.
Például: Tenni az életem, vagy csinálni? Na melyik az aktívabb?

Holdgyöngy írta...

A Maminti ház, az amit egy éve hagytatok el? Ez a Vén! Jót szórakozok a megjegyzésein, már régebbiekre is gondolok. Férfi, másként lát. AZ Őrségben van egy Csinyálóház, ami szállás:
http://www.szallasvadasz.hu/csinyalohaz-velemer/?p=adwords&gclid=Cj0KEQjwxqS-BRDRgPLp0q2t0IUBEiQAgfMXRGkZHOg6xVNe58Geu8OwjB2ej_2JZ382M4pD9PghLo8aAvYk8P8HAQ

Az eszmecserétekről jutott eszembe. Valamikor olvastam, hogy mit takar, valószínű a fazekassággal van összefüggésben, de most nincs időm nyomozni.Töprengőt sajnálom, hogy visszahúzódott. Azért gondolj bele Györgyi, egy éve is felújítottatok, költöztetek. Élet egy kicsi gyermekkel, ne csodálkozz magadon.

Györgyi írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Katalin írta...

remény=bizalom
néha úgy érzem, a bizalom elvesztése a legrosszabb ebben a világban napjainkban...elbizonytalanít, félelembe nyom, személyiségrombol, de leginkább infantilizál:

varázslat nélkül sehogy se lehet tervezni és végezni egy olyan kiszámíthatatlan helyzetben, ahol nincs bizalom, nem lehet bízni az életünk alapvető helyein, és partnereiben, nemhogy bizalomra- méltó emberek nincsenek ügylet-partnereink között, de még arra is okkal lehet számítani, hogy minden logikus számítást keresztülhúznak, és kereketkötnek , ahol lehet...
én azt csodálom, fel nem robbantál eddig, ezt ép ésszel kibírni sem lehet, nem hogy teljesítményt nyújtani
bocsánat
úgy érzem, nem csak teljesen egyedül hagytak, de minden és mindenki ELLENED dolgozik, büntetésből, mintha haragudnának rád
mi a szentséges lóx@rt csinálnak már ott körülötted?????
már elnézést, egy család vagytok, rengeteg jó baráttal, nem? okos vagy, tapasztalt, és épeszű emberekkel körülötted
nem hiszem el, hogy senki nem kap magához, és veszi ki a részét, legalább a saját dolgával rendesen foglalkozva és beállva a munka sorába
tényleg neked kell mindennel foglalkozni? egy lakásvásárlás nem egy makramétanfolyam, ahová eljárogatok a családból egyedül, mert arra szottyan kedvem ...
nem neked kéne elszégyellned magad, hanem annak aki nem éri fel ésszel, hogy miben tudná előmozdítani az ügyletet

bocsánatot kérek, de az egész cécótokat egy jó kis játszmának érzem, amit el szoktatok játszani : nyilván megéri, nem látok bele, de mintha minden (és mindenki, téged is beleértve)arról szólna, "segítsünk anyunak még nehezebbé tenni az életét, hogy a végén a siker után elhiggye mennyire csodálatosan megoldotta helyettünk egyedül az egészet"...

Csak szólok: váltsatok játékot, én nem tudok egy sírkővel beszélgetni, veled szeretnék megvitatni egyszerű szóhasználatokat a blogodon, meg madarak csicsogásáról értekezni, bármiről, de nem bírom már nézni, ahogy tönkremész

1. Az eladóval azonnal szüntesd meg az érzelmi kapcsolatodat, és az egész ügyét tedd egy ügyvéd kezébe, aki jogi lépéseket tesz, könyörgöm, ne azon agyalgassál, hogy mi lesz az ő kicsi lelkével, nem a barátja vagy, hanem üzlettársa, és vagy komolyan veszed az üzleti lépéseket, vagy őrlődj fel (az más kérd és, hogy az üzleti kapcsolatotok az elsődleges, de segíteni tudsz neki, ha kér tőled ilyet)

2. A saját holmid összepakolása a te dolgod, nem a felnőtt lányaidé! Az ő holmijaik sorsa az ő kezükben van (ha ezt nem érik fel ésszel, nem most kell elkezdeni elmagyarázni ... Csak szólok, hogy a kismamaság nem betegség, amiben segítségre szorul, a férje dolga megtenni...nem kell arra sem figyelni hogy úgy segítsenek egymásnak, ahogy te szeretnéd, ő dolguk, ők választották maguknak, nem a te dolgod!!

3. minden lépésedet nézz át, mi az ami játszma, és mi az, amit eredményesen meg lehetne oldani, más nézőpontból, segítséggel

továbbisvanmondjammég?

Györgyi írta...

DRÁGA HOLDGYÖNGY!
AZ EGY ÉVE AZ HÁROM VOLT. ÍGY SZALAD AZ IDŐ. aZ VISZONTR IGAZ, HOGY A FÁRADTSÁGOM ENNYI IDŐ ALATT SEM TŰNT EL.
Bocsi, de beragadt a billentyű.
Vén szinte semmit sem veszít az évek alatt a sziporkáiból. Talán néha megpróbál rejtőzködőbb lenni, de a stílusa az mindig megmarad. Így aztán én minden színében ráismerek. Erdő színe van még mindig. Meleg barna és harsány zöld.
Töprengő a mai napig is ír, csak nem kommenttel. Inkább a Facen tartjuk a kapcsolatot vele.
Gyorsabb, mint itt a blogon. Sajnálom, hogy veled nem beszélgethetek ott is.

Katalin írta...

drága szeretett barátnéom, kérlek ne a megmagyarázkodásba kezdj bele

Györgyi írta...

Arany Katám!
Mondjad! Naná, hogy mondjad!!!
Az ügvédnek tegnap jeleztem a problémákat és kértem a hatékony segítséget . Kapok is!
Robi segít a pakolásban, csak valamiért most nem csináljuk elég gördülékenyen. Persze ezt az én maximalizmusommal kell mérni! Eddig a nappalit csomagoltuk össze. A szőnyegeket kitisztítattam, a függönyöket kimostam. A kamrában szkiszabadítottam a zsizsikeket és útjára engedtem egy szakajtónyi molyt. Három kiló diót lakmároztak és két kiló babot. Mindezt jól lezártan észrevétlenül. Most bezzeg röpköd az egész lakás. :O)
Holnap jön a vevőnk és új sztorikkal szórakoztat. De utána nincs kecmec, mert én nem tárgyalok vele, csak az ügyvéd. A néni kérdésben sokat keményedtem. Fél év ha nem volt elég neki akkor semennyi idő sem lesz az. Így eldőlt, hogy emiatt sem magamat kell bántani. De igaz ami igaz. A gyerekekkel kapcsolatban én hibázok a felelősség csak nálam van.

Ha nem lenne annyira cúgos a híd alja talán megfelelne! De az így még sem megyek oda. Ma olvastam hogy Izland befogad mindenkit. Ki tudja, ha minden kötél szakad talán minket is szívesen látnak majd!
Na mitszólsz? Tervekben nem szűkölködöm. Igaz?

Györgyi írta...

Kata!
Késő! Jól ismersz. Megtettem.
:o)))

Györgyi írta...

Közben ilyen isteni zenét hallgatok.
https://youtu.be/YI2XuIOW3gM?list=RDHLNARtsMjwQ
Ha jókedvre vágysz érdemes meghallgatnod!

Katalin írta...

JEEEEEEH!!

Katalin írta...

TALÁLÓ A SZÖVEGE IS, ANYÁM, MEKKORA BELENYÚLÁSOD MÁR EZ a "stand up" nóta IS!!!
á llj a lábodra bébi

Katalin írta...

és legyen legalább egy ember magad mellett akibnen BÍZOL!!

Györgyi írta...

Tudom, hogy utálod, hogy ezt mondom, de Anya óta nincs senki akiben maximálisan megbízom. Bár talán egy ember van. Zozi az.

Györgyi írta...

A telefonod megint nem jó!

Katalin írta...

bocsánat fülhallgatóztam a zenédet, lehet nem hallottam meg a csörgést, aztán a szomszédot átkísértem a boltba, ha akkor hívtál, bocsika, most értem vissza...

a múltkor is írtam, hogy próbálj meg Istenben jobban bízni, és vele "beszélgetni", de érzem, hogy az anyukádat akarod, mert még "pici vagy"(nak képzeled magad), és ő csak a tied, nem úgy mint Isten, aki mindenki mást is szeret (vejedtől kezdve mindenkit)

Katalin írta...

az az igazság, hogy mélyen megérint a sorsod, megkötöz (letaglóz), ha szenvedsz...nem tudom, mivel tudnálak erősíteni, de azt érzem, nehezen bírom ki , hogy bajban vagy, reszket a szívem

mint abban a han mesében: "...Anyám, ne légy szomorú, bármilyen soká leszek távol, mert ha boldogtalan leszel beleremeg a szívem, s nem lesz erőm, hogy megtaláljam a napot!..." (A nap keresése) ez a mondat ajándék, anyácska

Györgyi írta...

Kata!
Ha elesett az ember mindig az anyját hívja és csak aztán az Istent. Az anyák sokkal hatalmasabbak, mint Isten, mert ők értünk élnek, míg az Isten mindenkiért. Ha a sajátlelkünkben béke van utána képesek leszünk a világban is megteremteni a magunk békéjének méltó mását.
Bennem mindig nagy dilemma az, hogy ki teremtet kit? 1, Isten teremtette az embert, vagy 2,
Az ember teremtette az Istent?
Ki formált kit a saját képére?
Az számomra egyértelmű, hogy az anya teremtett engem és ezáltal ő az, aki a leginkább tudja, hogy miből vagyok és mivé leszek!
Talán emiatt a gondolkodásmód miatt van az az érzésed, hogy az Anya helyére, ha Atyát írunk a beszélgetéseinkben, akkor egy imát kapunk!

Katalin írta...

na erről lehetne susmotolni egy éjjelen át a csillagos ég alatt egy üveg borral

nem nagyon lehet mit mondani röviden ide, az ateizmus és a valódi hit keverékét meg nem akarom továbbkutyulni :)♥

nálam okosabbak szebben nyúlnak ehhez a témához filmeken, mindenféle könyvek oldalain
legutóbbi ez volt
http://www.nicelife.hu/galeria/film/istennemhalott2.php

nem akarok belemenni semmi olyanba, amitől úgy éreznéd, benned hibát látok, mert nem az a lényeg (egyébként sincs így)
egy mondatban válaszolva azt hiszem csak növelném a félreértést, ...ÉN azt gondolom, NEKEM több erőt, és belátást ad , ha én nem az anyámhoz imádkozok, nyilván beszélek vele is a magunk ügyéről, magánügy ...nem tudom,
kérlek lapozzunk
nem akartalak befolyásolni
nem általában mondtam, hogy ha anyámmal beszélek, és Atyát mondok anyám helyett, akkor általában imát kapok, hanem arra a KONKRÉT mondatodra éreztem, amit akkor írtál.....de azt hiszem így is túlságosan túlságosan sokat beszélek róla
bocsáss meg
sajnálom

Györgyi írta...

Nem befolyásoltál Izgalmas a téma, sok kérdést vetett fel tán túl sokat is.
Igazad van egy üveg bor mellett majd egyszer megbeszéljük a csillagos ég alatt.
Nekem élmény volt ez a beszélgetés.
Köszönöm.