2016. szeptember 24., szombat

A számítógép és én


Beszereztem négy ilyen fotelt. Készülök a teázásra.

Nem igazán világom a számítógép. Inkább a békebeli hangulatú dolgokat szeretem. A számítógép nálam pótcselekvés. Talán a szemműtéteimmel kezdődött a barátkozás vele. Ugyanis a monitoron jobban látom a betűket, amiatt, mert fényes. A könyveket nagyon nehezen olvasom. A máik ok az önkifejezés lehetősége, a gyors információ áramlás és a kapcsolatok széleskörű ápolásának lehetősége. De ha választanom kell egy teázás mindig előrébb való, mint egy skypolás.
Van manapság más oka is a gép előtt töltött időnek. Az a fránya mozgás beszűkülés. Manapság egyre kevesebbet és nehezebben megyek. Pokoli fájdalommal jár a menés, állás. Így a csomagolás is úgy megy, hogy közben leülök kicsit a géphez és pihenek egyet. Jókat üzletelek magammal. Egy doboz bepakolása után tíz perc gépezés. Vagy a munkám is olyan, hogy gyakran van köztes idő amikor várok valakit. Ilyenkor kár belekezdeni bármibe, mert kevés rá az idő. Elolvasni valamit, vagy meghallgatni egy jó zenét pár perc is elég.
De most hogy nagyon kellenének a lábaim kifejezetten nehéz szívvel koptatom a billentyűzetet. Lassan haladok a fizikai munkáimmal és gyakran az összeesésig hajszolom magam. Nem vagyok képes megtanulni, hogy nem megy. Szidom magamat, pörlekedem az Istennel, hogy naaaaaa még igazán ne vegyen ennyire vissza a mozgásteremből. De az Isten ebben a kérdésben azt hiszem süket.
Így most nem vagyunk túlzottan jóban.
Mához egy hétre már hontalan leszek- Két világ közt félúton.
De ha addig élek is megcsinálom!
Zozinál pedig majd ott vár rám hű pajtásom az Ámítógép.
Majd egyszer még fogok én teázni a kertben. Zorkival a lábamnál. Sőt lesznek megint madárkák körülöttünk és ha sikerül Robit meggyőzni akkor cicánk is lesz. De most erről még hallani sem akar. 
Az igazat megvallva, most is abbahagytam kicsit a munkát , mert elfáradtam. Kétféle ebédet főztem, mert a gyerekek nem szeretik azt amit eredetileg készítettem, így gyorsan csináltam nekik egy kis tejszínes citromos csirkét. Magunknak csípős mexikóit főztem.
Ebéd után pedig várnak ránk a dobozok. eddig hatvanhárom doboz holmit pakoltunk be. Nicht normál. Ennyi felesleges tárgyat költöztetni. Mindig szembesülök azzal, hogy a nagyon szegény gyerekkor árnyoldala, így jelentkezik. Bár puritanizmusban  jönne vissza ez az élmény. Mennyivel könnyebb lenne a költözés. :o))). 
Hát ennyi volt mára. No meg egy kis lélekzene.



2 megjegyzés:

Holdgyöngy írta...

Györgyi,tegnap 15 hónap után pakoltam el a lakásban ágyneműket, törülközőket, stb. Most jutottam hozzá, de két óra múlva úgy dőltem ki, hogy otthagytam máskorra a teljes befejezést. Te legalább egyfelé költöztél, én tavaly kétfelé, s ha jönnek a gyerekeim kétfelé alszanak is. (Bár a falubeli barátnőmnél sokszor egy hónapig alszanak, laknak tízen a gyermekei családjaival együtt, matracokon, stb, s ők imádják ezt. Nem vagyunk egyformák. Vagy az én gyerekeim nem engedik el a gyerekeiket, de így legalább félszabadok, éjszakára...) Azért remélem ez már az utolsó, az igazi otthonotok lesz. Kóbor macsekok pedig mindenfelé járnak, mintegy véletlenül. Éppen az előbb írtam Mónikának, olvasni én ragaszkodom a könyvekhez, amúgy áll a számítógép, amit írtál, de a facebookot nem kedvelem. Neked is ajánlom, nekem, környezetemnek bejött, jó fájdalomcsillapító http://energiaspiralcsapo.hu/kezdolap.php Nem vagyok ügynöke, kipróbáltam, sok betegségre(fájdalomra) használom, barátnőm, ismerős család is. Bár azt is tudom, nem vagyunk egyformák. Na, most aztán jó hosszan írtam neked. Pihenj sokat, tartsd be. Ezt néha magamnak is mondhatnám.

Györgyi írta...

Anikó! Jelenleg annyira fáj, hogy bármit kipróbálok, csak ne fájjon! Köszönöm a tippet. Most én is két felé költözöm. Először Zsófihoz. Oda a sürgős dolgokat pakolom és a háztartást, mert a főzést meg kell tartanom. A munkámból két hónap szabira megyek. A másik fele a holminknak az új helyre megy. Ráadásul Annáékhoz is pakolok, mert Eddig sok mindent közösen használtunk így mostantól nekik nem lesz. Amit tudok nélkülözni azt nekik adom. Kész rémálom így a csomagolás.